Hallod, hogy
kopognak cserebogár
szárnyak ablakon?
Megőrjít mint ujjaid
monoton kopogása.
Ritmustalan semmitől
sem félek lázadás,
majd ha akarom
mondom ígérete
dobol az asztalon.
Ajkaid kontúrja
két összelapított
szalmaszál.
Szemöldök játék és
ősi szemtorna
mit számít, ha nincs
pontokat keresve
próbálod elkerülni
tekintetem.

Csendesül a fény,
szelídül árnyék remegése
a fehérre
maszatolt falakon.
Vergődöm akár a
hátára fordult
cserebogár a simára
csiszolt betonlapokon
kapaszkodó nélkül.
Ő legalább a
génjeiben hordozott
mindenhol van fűszál
ígéretével érkezett