HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49012

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: leslie b shepherdFeltöltés dátuma: 2007-04-30

Láthatatlan ember

Szocális túlérzékenység? Netán vonzom a bajt? Meglehet. Ha csak a tömegközlekedési járműveken mellém sodródó szerencsétleneket nézem, akkor mindenképp. Szinte minden útra jut egy gügyögve kézzel-lábbal, hogy ő tulajdonképpen merre hány méter. Nem beszélve a társadalmilag perifériára szorult ember -koldus, csöves- nem épp rózsaillatú közeledéséről. Lehet, csak felfújom a dolgot. Pedig a probléma nem újkeletű! Sőt...

E sajátosan magyar megnyílvánulással hosszú évek óta találkozni lehet mindennapjainkban. Bőven el vagyunk példákkal látva. Nézzük csak meg autóstársadalmunkat. A jelenség speciálisan felfedezhető közlekedési morálunkban. Vagy vegyük a 60 év felettiek sajátosan standard versenyszámát -a ki jut előbb ülőhelyhez címűt- mely idestova több tíz éve dívik, s amit a magamfajta, egykor kötélidegzetű hazánkfia türelemvesztés okán már csak néhány keresetlen szóval jutalmaz. Többnyire azt is csak az orra alá...
Sikerült néhány olyan esetet átélnem a közelmúltban, melyben az érintettek egy része alapvető udvariassági formulák alapján joggal várhat el előzékenységet, udvariasságot az érintettek másik -jómagam- részétől. Megjegyzem -minden dicsekvés nélkül- hála szüleim nevelési programjának, nem vagyok híján az alapvető figyelmességnek és udvariasságnak. Ám az a jó pár eset, melyet átéltem elgondolkodtatott. Íme a teljesség igénye nélkül...
Kedd 8óra36p., madárkás bevásárlóközpont. Én befelé igyekeztem munkavégzés okán, anyuka 10 éves forma csemetével kifelé. Természetesen félreálltam, kiengedtem őket. Válaszként egyenes hát, merev tekintet érkezett. Én csak nyeltem egyet...
Szerda 16óra18p., iskola. Befelé mentem, s ezt tette velem együtt egy mozgássérült is, akit toltak. Természetesen előre engedtem őket, még az ajtót is megfogtam. Gondolom néhány százezren hasonlóképpen cselekedtek volna? A válasz ezúttal is egyenes hát, merev tekintet és szoros száj volt. A kocsit toló részéről is... Na itt már kezdtem azon gondolkodni, hogy egy új társasjáték részese lettem, azzal a megkötéssel, hogy míg mások haladnak, én kétszer kimaradok a dobásból.
Csütörtök 8óra23p., madárkás bevásárlóközpont. Én ismét befelé, két nyugdíjas kinézetű hölgy kifelé. Egyikük kocsival, másik szatyrokkal. Autómatikusan álltam félre az ajtóból. Kócos csönd, cikázó tekintet érkezett válaszul, míg az egyenes hát kérdését ezúttal inkább ne feszegessük...
Csütörtök 9óra20p., zöld-piros áruház. Nyugdíjas korú, tarkabarkára melírozott démon kis bevásárló kocsival. Én a nagyobbikkal, mert jóval több mindent vettem, mint ő. Mindketten a pénztárt vettük célba, csak én néhány perccel korábban. Bevásárlókocsim súlya és a pénztárak előtti szűk elrendezés miatt, nekem sajnos némi időt vett igénybe a pénztárra való ráfordulás, pedig van már gyakorlatom a dolgoban. Na innentől jött a klasszikus "befurakszom eléd jobbról" című műsorszám, mégpedig az egyokori kresz órák "Y" megfordulásos formáját idézve. Én az "Y" bal szárát képeztem eredetileg, ami ugye a hölgy megérkezéséig egy egyenes volt, s a kicsit torz "Y" pusztán versenyzőnk jobbról való bevágása okán jött létre. Hősünk így több legyet is ütött egy csapásra, hisz az utánunk érkezőknek halvány lila fogalmuk sem volt hová álljanak. Így teljes lett a káosz, amin csak hab volt, hogy mindezt egyetlen hang nélkül tette...
Csütörtök 14óra01p., M-betűs áruház. Néhány tíz perccel váltás után az áruház parkolójából gurultam ki éppen. Két itt dolgozó hölgy, műszakuk lejártával a parkolón keresztül igyekezett hazafelé. Egyikük kezében tojás, bevásárlószatyrok, másikuknál üdítő és egy kis női táska. Zebra sehol, ám ezen a napon sokadszorra úgy döntöttem, engedek. Átmentek. Csak épp nem várták meg, hogy engedjek. Így olyan kinézete volt a dolognak, mintha fékezni sem akartam volna, pedig fékeztem. Ők azonban ügyet sem vetettek rám, átvonaglottak előttem, mintha csak otthon a kis szobából a nagyba tették volna ezt. Hiába az ember második otthona a munkahelye...
Hétfő 16óra42p., Iskola. Én bemennék, anya gyermekével meg ki. Csakazért is félreállok, ajtót és padlót fogva jó hülye módjára. Tettem következményei ugyanazok, mint korábban. Csak a csönd válaszol dalolva...
Ezek után tartós önrevíziót végeztem és arra a megállapításra jutottam, hogy teljesült gyermekkorom egyik legnagyobb álma és sikerült láthatatlanná válnom. Bizonyos helyzetekben. Ezt amúgy tesztelném is, mondjuk bankba menet, de félek a tetszésindexe nem lenne túl magas. Így azonban marad a realitás, miszerint az állampolgárok egy sajátos rétegéből sajnos ilyen reakciótlanságot váltok ki. Megállapítható, hogy minden esetben hölgy volt a játékostárs, anyukaként, közpkorúként, esetleg nyugdíjasként. Egyébként semmi bajom a nőkkel, sőt nagy tisztelője vagyok a női nemnek - a női NEM-nek - is. Mi férfiak sem vagyunk különbek, de erről egy fentebb említett probléma okán, talán majd máskor írok...

Félreértés ne essék, nem magamat akarom piedesztálra emelni, sőt vállveregetésekre sem vágyom, csak éppen jó lenne ebben az agyonkommunikálódott világunkban valami kis visszajelzés, a kommunikáció egyszerű, egysejtű életformája egy bólintás, egy kézmozdulat. Nem?

2007. március

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
leslie b shepherd
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2010-08-31 14:14:18

szia Müszélia!

Ami azt illeti roppantul nem érdekel, hogy "begyűjtök e elismerést" vagy nem! Egyszerűen feltünt, hogy mennyire elmennek egymás mellett az emberek. Főleg itt, ebben az országban...

üdv
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-08-31 07:36:03

te most azért vagy udvarias, higy begyűjtsd az elismerést, vagy csak úgy, zsigerből?én se szoktam percenként hálálkodni, köszönöm, köszönöm, csodálatos vagy, imádlak, csak így tovább... van ezer bajom.
Szenior tag
leslie b shepherd
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2007-05-20 22:22:17

szia fefo!

Lehet, hogy én is félreérthető voltam?
Nem bántódtam meg az előző hsz után, sőt...
Nem baj, ha keményebbre sikerül néha, ha az olyan intelligens, művelt és jóérzésű embertől fakad, mint amilyen Te is vagy!

még 1-szer köszönet
leslie
Alkotó
fefo
Regisztrált:
2006-11-28
Összes értékelés:
313
Időpont: 2007-05-20 20:30:40

Jaj leslie b !
Nem hagyott bennem az írásod rossz szájízt. Tdom, hogy ilyen is van olyan is van, kinek kinek intelligenciája, empátiája neveltetése és műveltsége szerint. Kini-vel is volt már hasonló pár(baj)beszédem, akivel végül a legjobb barátokká váltunk. Akkor írtam azt a kis vidámnak szánt prózámat " Szervusz édes Rozikám" címmel.
Most hogy visszaolvastam előző hozzászólásomat, elnézést kell kérnem, kicsit keményre sikerült. Különben jótollú, kellemes elbeszélőnek tartalak. Jót mosolyogtam a láthatatlanságodon.
szeretettel fefo
Szenior tag
leslie b shepherd
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2007-05-18 21:41:40

szia fefo!

Természetesen tudom, hogy vannak kivételek, nem az általánosítás volt a célom. Csak kizárolag olyan helyzeteket rögzítettem, melyek valóban megestek. Elnézést kérek, ha rossz szájízt hagyott benned az írás, de a tapasztalat azt mutatja, hogy két oldal van...

szeretettel leslie
Alkotó
fefo
Regisztrált:
2006-11-28
Összes értékelés:
313
Időpont: 2007-05-18 06:47:41

Kedves élethű és életszerű morfondírozás. Mivel a 60 éven felüli korosztályhoz tartozom, természetszerüleg a másik oldalon állok. Nem tollak le, hogy így meg úgy , de nekem fáj a lábam, de még bottal sem adnak helyet - mi a fenének utazik az ilyen! - mondanád talán. Lehet. Be kell vallanom, nem igaz, hogy nem adnak helyet, ezért nem is furakodok, A lányok és a kevésbé öregek, akik kevesebbnek szeretnének látszani nálam, azok adnak. Mindig megköszönöm, de nem mindig fogadom el, mondom, hogy rögtön leszállok. Hogy minek utazom,? Mert engem küldenek, mert én érek rá,, mert a család többi tagja dolgozik, reggeltől estig. Szívesebben tenném, hogy itt ülnék a képernyő előtt, vagy a Tv előtt, és fáslizgatnám fájós lábaimat, de sajnos nem tehetem. Dolgom van ! Nekem is !

Szeretettel fefo
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2007-05-03 08:17:54

Van, amiben beérjük az USA-t is, speciel az elidegenedés igen jól megy. :D
Szenior tag
leslie b shepherd
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2007-05-02 20:30:00

Szia artur!

Köszi az olvasást!
Na ja, "halálra" vagyunk ítélve, de nem adjuk fel...

üdv.: leslie
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-05-01 11:49:48

Szia!
Cikked jól megírtad, én is ezt tapasztalom,... sajnos. Megpróbálhatjuk megváltoztatni, de ha nem megy, hozzá kell szoknunk. Látom, még Te sem adtad fel!
Üdv.
Szenior tag
leslie b shepherd
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2007-04-30 22:36:03

Szia Hangám!

Köszi a hozzászólást!!
Képzeld, volt hogy megtettem! Szóltam: szívesen, nincs mit és így tovább...
Kicsit perverznek érzem magam, amikor így "beszólok", de tanulságos.
Százalékos arányban még mindig több, aki még akkor sem méltatott válaszra,
csak nézett egyet bambán, estleg leereszkedően. Megjegyzem, volt aki szavakkal is reagált...

ölel leslie
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2533
Időpont: 2007-04-30 21:49:53

A kommunikáció kezd kimenni a divatból. Mindenhol üres tekintetek, amik nem látják meg, ha valaki előzékenységet mutat. Nem te vagy a hibás. Rám úgy szoktak nézni, mint egy hülyére, mikor jókedvemben rámosolygok valakire, hogy azt gondolom, úgy hiszik, én vagyok a jövő baltás gyilkosa. Pedig nem, csak szeretnék tekintettel kommunikálni, hogy "látod, nekem jókedvem van, mosolyogj te is", hát, ilyen ez a világ. Sajna. Ezen kár felhúzni magad.
Legközelebb nyájasan szólj utánuk : "SZÍVESEN!", talán akkor leesik a tantusz :-)
Hanga

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Örök illat címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel A buta kis birka címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)