Vándor lép az ósdi fogadóba,
egy vándor,aki nem mai gyerek,
szállást kér egy árva éjszakára,
oly fáradt,hogy
mindene remeg...

S most belép egy másik kóbor ördög,
öregebb, mint az országút maga,
pihenni vágyik aszott, vén teste,
nagyon hideg
künn az éjszaka...

Egy padlásszoba szabad... két ággyal,
ezen osztozik a két öreg,
egyikük a sarokban elalszik...
a másik egy
almát nézeget...

"Ó, te ropogós, zamatos alma,
Hol kezdjem felfalni testedet?
Kíván nyelvem minden porcikája,
érezni vágyom
finom nedvedet!"

Kisvártatva az öreg sóvárgását,
földöntúli zajok zavarják meg,
nem is zajok, ördögi morajlás
amit disznó-
röfögés követ...

Horkol az a másik a sarokban,
megremegnek a penészes falak,
egyre ingerültebb, aki éber...
nem megy le a
torkán a falat!

Cuppog, fütyül, ordít... semmi válasz...
Egyetlen-egy zaj: a horkolás.
Felragyog az arca, és felordít:
"A piros alma
lesz a megoldás!"

Felkapja és ahhoz vágja nyomban,
ki a lóbőrt húzza... és láss csodát!
Csend... némaság...de aztán koppan, mert
a horkolást váltja
a csámcsogás...