Álmot bólintott fejem,
s lassan elszenderedik a nesz.
Minden aprót beszív mellem,
s a csend tapintható lesz.

Fényforrás: lusta ajtó,
lépteim hangtalan ábrándok.
dermedt szív: úgy kalimpáló,
falakról néznek a láthatatlanok.

Félelmes sikamló folyosó,
mint alagútban a monstrum.
Olyanok lábaim; masírozók.
Agyamba befolyt e komplexum.

Nyikorgó kilincs, ajtón strázsál,
kattan, szorításom alatt.
Az eszme kulcslyukon kiszáll,
utána én, mint szélben a kalap.

Rátekeredek a lépcsőfordulókra,
mintha kígyó volnék.
A téglák meztelensége; zavar
mintha gondom, mind ismernék.

Fordulások végtelensége,
maradéktalanul beférkőzik,
zaklatott lelkembe.
Hogy rendet tegyen örökre.

Rám csöppennek az anyagok
a téglák közül.
Marasztalják ez álmot,
a sarokban valami fehérlik, akár a tejföl.