HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48392

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: pitypangFeltöltés dátuma: 2007-05-03

Vágyódásaink

A kisvárosban minden nap ugyanúgy telt. Semmi sem változott. Jóformán semmi sem mozdult. A madarak mindennap ugyanúgy csiripeltek. Néha egy-egy szellő köszöntött a faluba, de amint ízelítőt nyert a monoton hétköznapokból meggondolta magát és tovaszállt. Az ifjúság a nagy városokba vágyott, és örvendezett ha oda el jutott.
A falu közepe tájt egy fiatal lányt is ugyanez a vágyakozás fogta el nap, mint nap. Gyűlölte a csendet, az ürességet, úgy érezte, hogy ki kell törnie ebből a sivár pezsgés és bizsergés nélküli létből. Ugyanolyan lány volt, mint az összes falusi vagy akár városi leány. Várta a teljes szabadságot és a mindent elsöprő szerelmet, ami tele van vággyal, undorral, beteljesüléssel és beteljesületlenséggel, szeretettel és gyűlölettel. Hatalmas, csillogó városokról olvasott, amelyekből a kultúra és a zene szinte ordítva csalogatta, mint pandora-szelencéje, ami csak arra vár, hogy kinyissa végre. Ezekből a csodás könyvekből érezhette az ínycsiklandozó ételek és italok sokaságát, amik elkábították. A ritmusos, de mégis lágy zenének leírásaitól a lábai táncra perdültek és nem törődve a családjával az egész lakást körbetáncolta úgy, mintha ő is egy vérbeli balerina lenne. Legalább ezerszer mondott köszönetet, azoknak az íróknak, akik miatt ezeket a gondtalan perceket átélhette. Éjszakánként próbált visszazökkenni a falucskába, de sosem sikerült neki. Ott ragadt színes képzeletének világában. Nyáron, mikor melegebb volt kiült a kertbe, a gyepre, a fák közé. A levegő símogatta a bőrét, úgy érezte, mintha egy láthatatlan kéz húzná végig ujjait rajta. Kedvelt ücsörögni a hűvös, zöld színben pompázó fűszálakon. Ilyenkor kérdőn nézett az égre. Várta a végzetét. A képzelete megint játszadozott vele, messzire vitte az éjszaka is mozgó nagyváros szívébe. Számtalan embert látott maga mellett elsuhanni, mégis mikor meg akarta őket érinteni rádöbbent, hogy nem teheti meg. Átkozta a fizika törvényeit, amiért nem tud repülni és a biológiát, amiért nincsenek szárnyai, hogy az életben is úgy szárnyalhasson akárcsak a tudat alattijában. Így teltek napjai, egyre csak várta a nagy csodát. Csak a könyveinek élt. Valósággal falta őket, egyszerre többet is olvasott és mind áhítattal töltötte el.
A kegyetlen, ámde mégis kegyes sors úgy hozta, hogy egy temetés okából kifolyólag végre találkozhatott a hőn áhított nagyvárosával. Az egész életét úgy élte le, hogy végig más, elképzelt tájakon járt. Most végre belekóstolhatott a néha füstös kávézók és zenebonával teli színházak világába. Úgy döntött, hogy marad, hiszen egész életében erre a számára idilli helyre vágyott. Mindent kipróbált, amiről olvasott a leginkább kedvelt könyveiben. Férfiakat csábított el, majd miután átélte velük az izgalmas részeket, és kezdett unalmassá vállni a kapcsolat szakított velük. Csodás, de néha számára túl absztrakt műemlékeket tekintett meg, esténként szórakozott. Tehát teljes mértékben követte a nagyvárosi nők szokásait. Úgy gondolta, hogy a mesés elemekkel átszőtt könyvekre már nincsen szüksége, mert már saját maga élheti át az eseményeket, számára a segédeszközök feleslegessé váltak. Az évek és a napok egyre fogyatkoztak szárnyaló, ámde mégis hanyatló életéből. Kezdtek elfogyni a gyermekkori elképzelt világának maradékai. Még egyáltalán nem volt idős, de számára az élet már majdhogy nem véget ért. Egy nap rádöbbent, hogy a nagy sürgés-forgásban valamit elfeljtett. Régi legfőbb vágya az volt, hogy elmehessen egy igazi elvarázsolt kastély szerű vidámparkba, ahonnan teljesen ki tudja majd zárni a zavaró külvilági tényezőket. Bánta, hogy bár lett volna rá alkalma mindeddig teljes mértékben kiesett a fejéből. Másnap már a vidámpark nyitásakor ott ácsorgott a bejáratnál, ő volt a legelső látogató aznap. Felült a körhintára. Szédüllt, nem látta a tárgyakat, csak elmosódott foltokat, a hangok nem jutottak el a tudatáig. Szörnyen érezte magát. Rádöbbent, hogy a hatalmas város, ahova vágyakozott ugyanilyen. Soha nem áll meg, és az ember egy idő után belezavarodik, elfogy a levegője. Meglátta a hullámvasutat, és úgy döntött ha már itt van, azt is kipróbálja. A hullámvasút megadta számára a végső lökést ahhoz, hogy úgy döntsön visszamegy a falujába. Úgy, ahogy a hullámvasút, ő is ott akar meghalni, ahol megszületett, azon a helyen akarja leélni hátralevő életét, ahol a fiatal korát töltötte. Akármennyire csendes, néptelen és kihalt puszta az a hely, ahova tartozik.
Ezen élmények segítségével rájött az élet egyik törvényére: sohase az akarsz lenni, aki vagy ami éppen vagy, és mindig elvágysz onnan, ahol tartózkodsz. Mindenkinek azt kell néznie, hogy miért szereti lakhelyét és nem a negatív oldalát. Mert csak így juthatunk levegőhöz az amúgy is hihetetlenül gyors életünkben.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Segítségek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)