Száll reám az álomkór vágya,
Varázsport hintek a szunnyadó világra,
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!

Ki emlékezik az elhunyt hősökre?
Jó tündérekre, és csodatevőkre.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!

Meghal a test és elmegy a lélek,
Kilehel magából mindent, mi élet.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!

Ürességet érzek ebbe a világba,
Árnyékban élünk, burokba zárva.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!

Eljár az idő a ráncok, csak híznak,
A túlvilágon a szellemek hívnak.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!

Vén a lelkem, húz a másvilágra,
Varázsport hintek a szunnyadó világra.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!