Miért gondolják, hogy egy lelketlen hústömeg vagyok?
Miért gondolják, hogy a nap felettem megszokásból ragyog?
Az összes ostor mért az én hátamon csattan?
Az el nem követett bűnért kezemen bilincs miért kattan?
Miért kell nekem bizonyítani többször mint másoknak?
S akkor én miért higgyem, hogy ők is változnak?
Miért nehéz elhinni, hogy szeretek és hiányzik valaki?
Miért kell nekem azt hogy nem igaz nap mint nap hallgatni?
Tán nem érek annyit mint mások?
Higgyétek el én is nyugalomra és szeretetre vágyok?
Másoknak pénzről, nekem egészségről szólnak az álmok
Ezt mondjam mikor kérdik mire vágyok?
Hogy úgy élhessek mint bárki
S nem a gyógyszerekkel nap mint nap harcba szállni
Én is szeretek, s perceim csak róla szólnak
Kérdései és válaszai hozzám szólnak mint, hazugnak
Miért fogadjam el, hogy igazam nem lehet?
Beszélni tudnák csak igazából senki nem hallgat meg.
S ha magatoktól kíváncsiak nem vagytok rám
Minek is szóljak?
Lelkem magányában mindig erős és egészséges voltam.