HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49100

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-05-07

Örök félelem

Örök félelem


Soha nem bírtam a vizsgák izgalmait. A stressztől belázasodtam, valósággal beteg lettem. Hiába készültem fel alaposan, a félelemtől megdermedtem, leblokkoltam. A rengeteg tanulás csak látszat eredményt hozott, mert jó esetben közepesre teljesítettem. Szegény apa, a jelenlétével próbálta lazítani görcsös állapotomat. Átérezte kínlódásomat, hisz az egyetemet ő is végig izgulta, - igaz, ő jeles eredménnyel. Amikor tehette, eljött velem. Együtt felvételiztünk, a legtöbb vizsgát együtt szenvedtük át. Vígasztalt, ha nem reményeim szerint sikerült, velem énekelt a kocsiban, ha "jó voltam."
A diplomám kézhez vétele után azt hittem, gyomrom görcsös remegését elfelejthetem. Tévedtem. Újra émelygek, nem találom a helyem, zúgó fejjel, kelekótyán járkálok fel-alá. Az érzés ismerős, csak a helyzet más. Nem én vizsgázom, a jelenlétem is "nem kívánatos." Nagyfiam ad számot négy év ismeretanyagáról. Tiltakozott jelenlétem ellen. Hiába érveltem, hogy a szülői kíséret nekem mindig jó volt, ő mereven elzárkózott. Úgy jöttem utána, hogy ne tudjon róla.
Állok a folyosó végén. Már kívülről tudom, hogy hány járólapot tettek le, ismerősként kacsintanak le a tablóról a múltban, közelmúltban érettségizettek képei. Az imént vizsgázott osztálytárs - de jó neki, túl van a megpróbáltatáson! - elmondta fiam tételének címét. Rómeó és Júlia. Mondom magamban, szuggerálom az ajtón túlra a cselekményt, a szereplők jellemzését, még a korrajzot is. Erősen koncentrálok, hogy mondandómat odabenn is meghallják. Közben szorítom markomban az apró Szűz Mária érmet. Ha segített apának hazajönni Sztálingrádból, talán segít nekem is, a porontyomnak is. Megcsörren a telefonom. A kisebbik érdeklődik bátyjáról. "Nem tudok még semmit, majd hazaszólok, ha lesz hír" - hárítom el. Meghat az érdeklődés. Jó érzés, hogy a két fiú ragaszkodik egymáshoz. Férfias szeméremmel, az igazi szeretetet kicsinyítve aggódnak egymásért, kapaszkodnak egymásba. Alig pár éve, a kamaszodó lakli ölben vitte fel a szobájába a TV előtt elaludt öccsét. Amikor reggel a kicsi meg akarta köszönni, azzal hárította el, hogy csak azért tette, mert zavarta a szuszogása. Férfias fölénnyel hárította el a kicsi ölelését. Pár hónapja, mikor öccse pályamunkája díjat nyert, öltönyben, nyakkendőben jelent meg a díjátadáson. Olyan büszke elégedettséggel nézte a testvérét, mintha nem a bátyja, hanem a díjazott mű társszerzője lenne.
Gondolataimból az ajtó csukódása zökkent ki. Az egyik tanárnő jön kávét inni. Kedvesen mosolyogva lép hozzám. "Ne izguljon, - mondja - remekül megy." Ne izguljak? Hát lehet nyugodtnak lenni? És egyáltalán, miért vagyok én egyedül? Csak az én fiamnak van anyja? Vagy csak én vagyok ilyen lehetetlen nőszemély, csak én telepedek rá ennyire a fiamra? Közben kijön az elnök is. Bár felületes az ismeretségünk, beszédbe elegyedünk. Beszélgetek, de gondolataim az ajtón túl járnak. Látja ő is ziláltságomat, megmondja az újabb tétel címét, és megy tovább. Ez az óhaja sem jött be a gyereknek. A XX. századból szeretett volna tételt húzni, és kiválasztotta a Frank birodalmat. Istenem, mi lesz ebből! Talán kimenti a slamasztikából, hogy a B. tétel Teleki Pálról szól. Azt biztosan tudja. Magamat vádolom, hogy miért nem álltam jobban mellé. Miért nem ültem le vele többször átbeszélni a tételeket! Járkálok újra, és nézem az órámat. Mikor jön már ki? Mikor lesz már vége? Mi lesz, ha nem tudja elmondani, amit kellene? Ha izgalmában összekever dolgokat? Igazán igazságtalan dolog, hogy nem engednek be engem is! Ólomlábakon vánszorog az idő. Újabb ajtónyitás. Újabb tanár. Ő a történelem szakos. Dicséri a fiamat. Ügyes, talpraesett, jól felkészült. Meghökkenek. Akkor én minek hisztizek itt? Rám itt semmi szükség! De azért az elismerő szavak hallatán megkönnyebbülök. A következő ajtónyitással már Ő jön. Arcán a jól ismert félmosoly. Megkönnyebbülten, nagylelkűen megengedi, hogy megöleljem.
Ha minden a terveim szerint történik, jövőre főiskolás lesz. A fájdalom otthonosan bevackolja magát a gyomromba.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-05-07 19:01:43

Szia!
A hangulatot, a feszültséget nagyon jól megfogtad, és vitted papírra, illetve monitorra. Szinte hallottam, ahogy a folyosón kongott a lépted, amint le-fel járkáltál.
Gratulálok.
Üdv.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8481
Időpont: 2007-05-07 15:26:39

Szia Matyi!
Mennyire ismerős képek! Hány vizsgán éreztem én is ezt a gyomorszorító szorongást. Mint anya persze nem élhettem át, de visszagondolva anyám arcára hasonló helyzetekben, most utólag jövök rá, min mehetett keresztül. Nagyon kifejező írás!!!
Üdv: én

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Inkább leszek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Hová lettek ? címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Fekete szemek címmel

eferesz alkotást töltött fel Játs(s)zma címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)