HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-05-07

Havasi gyopár 5.

Járjunk inkább utána, végül is ez a dolgunk, mit csinált Szemerédi János, az követően, hogy október 29-én, csütörtökön, 11 és 12 óra között, Csetényi Barna társaságában elhagyta azt a folyosórészt, ahol a vita kezdetét vette.

/Jóllehet, most kapom az első kritikai észrevételt, honnan ismerem én ennyire a történések részleteit, hiszen hát, hogy mi történt az ELTE-én, miről beszéltek, vagy nem beszéltek Szemerédi János és társai, azt sem Eta nénitől, sem a házmestertől sem pedig a többi lakótól abban a bizonyos VII. kerületi házban, nyilvánvalóan nem tudhattam meg. Itt az ideje, azonban, hogy a titkot eláruljam: én találkoztam Csetényi Barnával! Most Budapesten él, ősz férfi, de egyenes hátú és nyílt tekintetű, és sok mindent elmesélt azokról a régi időkről. Hogy hogyan akadtam rá, azt majd elmondom később, vannak az életben csodálatos, váratlan fordulatok, ha nem lennének, talán nem is lenne érdemes élni./

Szemerédi János és Csetényi Barna a folyosón lezajlott vita után a könyvtárba mentek. Ebédig még volt egy órájuk, ezt az órát akarták agyonütni valamivel, s a könyvtár alkalmas hely az időt olvasgatással agyonütni. Felajzva, ideges, szaggatott társalgásba merülten siettek át a folyosók labirintusán, lementek egy melléklépcsőn, felmentek egy másikon, hogy a túlsó szárnyban lévő könyvtárat elérjék. Szemerédi ki volt kelve magából, tőle szokatlan hangnemben kiabálva -szidta a "lázadókat", a 7-es csoportbelieket és Fodort, főleg Fodort, aki a lavinát könnyelmű, meggondolatlan vagdalkozásával elindította. Csetényi csitítgatta, mondván: "sok igazság is volt abban, amit a kis Fodor mondott", de Szemerédiről leperegtek barátja szavai.
-Vadmacska is...Vadmacskát se értem, -hangoskodott a boltívek alatt. -Hogy mer ez a lány kétségbe vonni alapvető dolgokat?! Megkérdőjelezni, kik vannak ebben az országban többségben?! Mintha bizony nem ismerné a statisztikai adatokat, a munkásosztály, az értelmiség és az egyéb kategóriák százalékos megoszlását. El tudod te képzelni...
Csetényi Barna nem tudta elképzelni. Ő óvatos duhaj volt, kerülte ezeket a veszedelmes témákat, és szemtől szembe nem mert, de talán jobb, ha úgy fogalmazok, nem akart Szemerédi Jánosnak ellentmondani. Szembetűnő alkati különbség volt megfigyelhető kettejük között, ami nem csak fizikai felépítésük tekintetében mutatkozott: /Szemerédi János robosztus alak, vállas, erős, fekete, törzse és végtagjai izmosak, kerekek, társa ezzel szemben vékony, törékeny, poetikusan szőke feje azt mondhatni szinte lányossá teszi megjelenését/ -de a lelki attitűdjeiket illetően is. Ha egy szóval kellene jellemeznem Szemerédi Jánost, azt kellene róla mondanom: erőszakos egyéniség, ám, mint tudjuk az ilyen sommás megállapítások ritkán találnak célba, és ez az ő esetében is igaz. Akik közelebbről ismerték, azok tudták, a vázolt habitus mögött töprengő, befele forduló, minden dolgot aprólékosan megrágó és újra értékelő jellem bújt meg. Szemerédi János gondolkodó fiatalember volt, Csetényi Barna pedig inkább érző, -ha kettejüket jellemeznem kéne, ezt kellene elsősorban kiemelnem.


3.

Az ezt követő óra a könyvtárban csendes olvasgatással és meditációval telt el. Az olvasgatás Csetényi Barnára nézve mindenesetre fennállt, Szemerédi inkább a nyitott könyv felett ábrándozott. Vadmacska szavai jártak a fejében. "jó neked" -mondta a lány. Vajon, hogy értette, hogy jó nekem? -forgatta meg a gondolatot százszor is.
Stop. Ezen a ponton meg kell állnom egy pillanatra. Nehéz erről beszélni, hiszen, hát honnan a csodából tudhatnám, mi járt a fejében? Mint már említettem, a történet cselekményeit, melyek a valóságos valóságban tényleg lejátszódtak elég jól megismertem az akkori szemtanúk elbeszéléseiből, na de, hogy ki, mikor, mire gondolt? Nem túlzás azt állítanom, hősünk erre, vagy arra gondolt?
Az olvasóban felvetődő kételyek ellenére mégis azt állítom, az író, a költő, akinek fejében teljes már a kép, összeállt a harmónia, világosak a kontúrok a mű belső igazságát illetően, igenis elképzelheti magának, hogy adott estben min járatta esze kerekét Szemerédi János. Elképzeli és papírra veti, s attól kezdve valódi igazságként fog hatni a valóságosan ugyan nem valódi, de belső igazságát tekintve igaz történetben.
Most, hogy Vadmacskán gondolkodott, felidéződött benne, az előző szemeszterben is előfordult már néhányszor, hogy így egymásra néztek. Nem tudta jobban megfogalmazni, ami a könyvtárban történt: "egymásra néztünk" -mondta magának.
Való igaz, volt egy időszak, úgy májusban, a vizsgaidőszak kezdetén, hogy mindketten ugyanabban az időben látogatták a könyvek birodalmát. Nem volt ebben semmi rendkívüli, vagy szokatlan, mások is ezt tették. A hatalmas terem ebéd után kezdett benépesülni, mire 4 óra lett az asztaloknál már jószerivel nem volt szabad hely. Szemerédi János csoporttársaival, Csetényi Barnával, Agárdi Margittal, Tanács Brigittával és másokkal általában a bejárat közelében, a könyvtáros pulpitusától jobbra eső asztalnál ültek, Vadmacska a saját társaságával a túlsó sarokban. A legtöbb esetben a fejektől nem látták egymást, de egyszer-egyszer a megnyíló résben Szemerédi János átnézett a lányra. Vadmacska, mintha megérezte volna, hogy nézik, /megesik az ilyesmi, ősi, atavisztikus tulajdonsága ez az embernek/ felemelte a fejét a könyvből, odafordult, és a két tekintet találkozott.
-Vajon, hogy értette, hogy jó nekem? -kérdezte magában tucatjára is. -Jó nekem, mert nincs eszem, s így nem kell gondolkodnom? Ha ezt gondolta Vadmacska, az bizony nem túl hízelgő rám nézve. -De volt a lány szavaiban valami alig tetten érhető melegség, ahogy ezt mondta. Szemerédi János kiérezte a melegséget Vadmacska szavaiból, igen, határozottan kiérezte, s érzett mellette egy kis élcelődő, felületes, éppen csak megmutatkozó, szégyenlős kedvességet is.
Akárhogy törte a fejét, nem tudott dűlőre jutni, hogyan értse az elhangzottakat. És azt sem értette, miért néz vissza rá Vadmacska azzal a furcsa, bátor, kereső tekintettel, minden alakalommal, amikor ő, Szemerédi János ránéz.
Törte a fejét a nyitott könyv fölött. Fogalma sem volt, mi a címe, mit vett le találomra a polcról. Telt az óra, jöttek, mentek az emberek. Körben a falak mentén a könyvek unott méltósággal tűrték, hogy Szemerédi János fekete szeme újra meg újra végigpásztázzon rajtuk.
-Egy világ választ el bennünket, -gondolta magában. -Nem,- több. Egy világnézet! Vadmacska lázadó. Mást akar, mint a rendes emberek. Megkérdőjelez sziklaszilárd dolgokat. Felfordulást akar...talán vért, polgárháborút.
Ahogy egyre tovább gondolkozott, egyre biztosabb lett abban, hogy nekik, kettejüknek annyi közük se lehet egymáshoz, hogy vitapartnerek legyenek. Az a rászegeződő különös pillantás, az egyedüli szál, ami a kapcsot jelenti közöttük, vékonyabb, sérülékenyebb a pók által szőtt pókháló szálainál. Mendemondák keringtek az egyetemen Vadmacskáról. Templomba jár, vallásos. A kis Fodor, a másik fő lázadó a barátja, együtt járnak, sőt, titokban már jegyet is váltottak, de a gyűrűt nem viselik. Apja cikkeket írt, valaki tudni vélte és suttogva mesélte egyszer, felforgató szellemű értekezést gazdaságpolitikai kérdésekről, azt bizonygatva, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés motorja az egyéni érdek. "Lecsukták érte" -mondta a suttogó bizalmasan, "éveket töltött börtönben"
Szemerédi János általában nem ült fel a pletykáknak, de gondolkodó ember volt, és a sok apró részletet, amit a könyvtár magányában összerakott, -hozzá passzintva a folyosón a mai napon történteket-, arra felé hajtotta, hogy hinni kezdjen suttogó suttogásainak.
"Egy egész világ választ el minket egymástól" -szögezte le újra. "Nem vagyunk egymáshoz valók. Ő a másik táborhoz tartozik, retrográd eszmékben hisz, azokhoz tartozik, akik ellen teljes erővel kell küzdeni".
Már éppen megnyugodott volna ebben a végső, a témát egyszer, s mindenkorra lezáró konklúzióban, amikor eszébe jutott Vadmacska szürke szeme, átható, kereső, belső fénytől felragyogó pillantása és elbizonytalanodott. Az óra, amit maguknak engedélyeztek, eredménytelenül telt el. Csetényi Barnával már a lépcsőn mentek fölfelé... a kínzó bizonytalanság jobban marta a lelkét, mint ahogy gyomrát mardosta az elemi erővel jelentkező éhség.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-05-08 17:58:25

Aranyos vagy! Ez a regény itt születik a ti szemetek előtt. Ha időm van, megírok egy részt és felteszem. Semmi gatyába rázás, méricskélés. Csak azt tudom, hogy hosszú lesz nagyon hosszú, 6-800 oldal. Köszi! -én

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)