HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1906

Írás összesen: 50228

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-05-09 20:21:34

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: wryanFeltöltés dátuma: 2007-05-10

Valami megszakadt...



- Anyu! Anyu, h - h - h - zokogta Betti édesanyja nyakába a leánykollégium társalgójában, ahová a szülők csemetéjüket meglátogatni érkeztek, minden hónap utolsó vasárnapján, a szabály szerint. Olyan hevesen ölelte a drága testet, hogy már az ő karjai is egyre jobban sajogtak a fájdalomtól. Mégsem lazított a szorításon, hiszen hamarosan ismét nélküle kell léteznie, itt e teljesen idegen világban. Melle összeszorult, s patakokban ömlő könnyei teljesen eláztatták a részvéttől elgyengült asszonyt.
- Anyu! - h - h - h - Anyu! - h - h - h - ennyi volt, ami tellett tőle, ez az egy szent szó, amit ki tudott préselni makacsul és égőn összeszorult torkán. Pedig mennyi mindent szeretett volna elmondani, mi mindent akart kérdezni! A hosszú, gyötrelmes várakozás édesanyjára, mire eljöhetett hozzá, összecsomózta, fekéllyé növelte oldhatatlan hiányérzetéből fakadó fájdalmát, melyet egyszerű szavakkal kifejezni lehetetlenség, hiszen együtt szakadna vele a tüdeje, a szíve... Az arca lángolt, légzése akadozott, s egyre artikulálatlanabb hangok törtek fel belőle, a lelke legmélyéből, ahogy az őt ölelő, egyetlen s bizonytalan támaszát szorította. Szeretett volna eggyé olvadni vele, hogy soha ne kelljen úgy nélkülözni őt, ahogy kénytelen volt, valami megmagyarázhatatlan okból. Határtalan kétségbeesés lett rajta úrrá, ha arra gondolt, hamarosan ismét belezuhan abba a feneketlen és sötét magányba, mely anyukája távozása után lesz része. Azt az állapotot nem akarta újra, nem engedhette, hogy megtörténjen megint.

Hányszor próbálta elmondani, hogy valójában mindig ez hiányzott neki otthoni gyermek-magányában, hogy pajtásai legyenek, barátkozhasson, játszhasson velük! Odahaza ez nem adatott meg neki az őrházban, mert olyan messze laktak a falutól, hogy egyetlen szülő sem engedte el gyermekét hozzá a távolság miatt. Jó volt ott egyedül is, egy darabig, de mindig mindennek csak akkor volt értelme, ha azt valakivel megoszthatta.
Itt mindene meg volt - apja ezt akarta, ezért íratta be ide kislányát, a társaság és a kényelem miatt. Azt nem tudhatta, hogy valami létfontosságútól fosztja majd meg őt, melyet a társak tömege sem tud pótolni, az édesanyjától. Egy hat éves kislánynak még olyan nélkülözhetetlen az édesanyja, mint a testnek a betevő falat.
Az intézetben csodálatos játszószoba volt, temérdek játékkal megtöltött polcai ünnepi boldogsággal töltötték el Bettit, mikor hétvégeken bemehettek oda. A Tv szabályosan lenyűgözte. A Foxi Maxi kalandjait olyan áhítattal nézte, mint valami tündérmesét. Nekik otthon villanyuk sem volt, a tv-t varázsdoboznak képzelte, valami mágikus csodaeszköznek, melynek közelében lenni hatalmas kitüntetés.
Az Intézet osztályait hetente elvitték sétálni a városba, gyönyörű színes ruháikban kígyóztak az utcákon nem kis feltűnést keltve a járókelők között. Betti büszkén feszített illatos ünneplőjében, társai néha ki is csúfolták szálegyenes tartása miatt. Nem értették, mitől van úgy megilletődve.
A tanulás nem okozott nagy erőfeszítést, írt-olvasott, mire iskolába került, így tanórákon gyakran kapott színes cukorkákat a tanító néniktől. Ízüktől minden alkalommal jobb kedvre derült. Élvezte az énekkari és versmondó foglalkozásokat is. Ezek a szép órák tudatán kívülre kényszerítették esténkénti nyomorúságát, az elhagyatottság világtalanságát...

- Anyu! - h - h - h- zokogott és zokogott, miközben látta, már cihelődnek a szülők, már osztogatják búcsúcsókjaikat egymásnak gyermekek és látogatók. Lassan kiürült a terem. Ketten maradtak édesanyjával, akibe görcsösen és kitartóan kapaszkodott, s aki már az idegösszeomlás határán, szintén sírva kérlelte kicsinyét, s próbált kibontakozni gyermeke karjaiból.
- Csillagom, el kell mennem! Nem maradhatok tovább! Nézd, már mindenki hazament. Hamarosan jövök ismét. Engedj, édesem! - s már ő is zokogott, elgyengülten és eredménytelenül hámozgatva magáról Betti szorító csöpp kezeit. Két fehér köpenyes nő karolt Bettibe, bevezették a 8 fős szobába, az ágyához.
- Tíz perc múlva ebéd. Menj mosakodni! - szólt hozzá az egyik, simogató lágysággal a hangjában, s tétova bátorítással a szemében. A kislány ágyára borult, s némán rázkódott kis teste még egy ideig.

*

A vonat beérkezett a pályaudvarra, lassulva haladt majd megállt a peronon nyüzsgő tömeg mellett. A hangszóróból hangos tájékoztatás zengett a vonat beérkeztéről. A szerelvény lépcsőjén tolongva-zsibongva tódultak lefelé a gyermekek, s ugrottak boldogan a rájuk várakozó szülők karjaiba. Betti egykedvűen lépkedett a lépcsőfokokon a peron felé. Lassan beúszott látómezejébe apja alakja, messziről hallotta harsány, méltatlankodó hangját, miközben az rámutatott.
- Ez nem az én kislányom! - s Betti remegő lábacskái már léptek is visszafelé...

*

Meghitt tűzropogás hallatszott a kályha felől, a szobában kellemes fenyőillat árasztotta a karácsony hangulatát. A fa csodálatos volt, tele pompás díszekkel, kalács ínycsiklandó illata szállt be a konyha felől. Az asszony az ünnepi asztalt terítette, soha nem látott, az alkalomhoz illő mintázatú tányérok és poharak, déli gyümölcsök és sütemény került rá.
Betti a kályha melletti széken üldögélt, csaknem fázott mégis. A régi áhítatot most nem érezte, az egész jelenet távolinak, mesekönyvbe illőnek, hamisnak tűnt számára. Elfordította fejét, maga elé nézett inkább. Előre-hátra hintáztatta magát a széken, s furcsa, disszonáns dallamot dúdolgatott halkan, fáradatlanul.
Csengő éles csilingelésére kapta fel fejét. Szülei a fa mellett álltak, s az ajándékok kibontására bíztatták. Feltápászkodott székéről, kibontott egy csomagot, s gyönyörű hajas babát
talált benne. Nézte, nézte, és nem érzett semmit, pedig emlékezett, valamikor régen pontosan ilyenre vágyott.



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-07-31 23:51:44

Kedves Inesita!
Igen, "csomagoljunk gyermekeinknek elegendő meleg ruhát!", ha ki kell engednünk őket egyedül a zord hidegbe.
Köszönöm, hogy olvastál! :)
üdv.
Alkotó
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
715
Időpont: 2007-07-31 21:05:49

Szia!
Egyetértek a többiekkel! Borzasztóan fontos, pláne gyerekként, hogy az ember biztosan tudja: legfeljebb pár óra, és megint ott lesznek a szülei. Az elszakadás tényleg nagyon fájdalmas! Én csak elsőéves egyetemistaként szembesültem vele (évekkel ezelőtt), de amikor felszállt az anyukám a vonatra, és otthagyott a nagy és idegen Budapesten, hát egész este sírtam. Ráadásul havas eső esett (szeptemberben!), és nem volt elég meleg ruhám... Szóval nem tudtam, hogy bírom ki ebben az undok városban még öt évig. Nem szabad ennek kitenni egy gyereket, ha egy mód van rá. Vagy legalább csomagoljunk nekik meleg ruhát :)
Alkotó
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-07-16 21:46:33

Nagyon kedves Vagy, Sárga Rózsa, Köszönöm!
Üdv.
Alkotó
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-05-16 00:07:13

Kedves Rozália!
Sajnos igen. Sokan bele is betegednek, s egy életre való testi-lelki nyomorúság lesz a részük.
Köszönöm, hogy olvastál!
üdv.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7472
Időpont: 2007-05-15 11:01:25

Megható történet, szomorú dolog, ha valakinek már ilyen fiatalon meg kell tapasztalnia a magányt.
Alkotó
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-05-13 01:12:54

Kedves Navara!
Örülök, hogy meglátogattál, s köszönöm nagyon jókívánságodat!:)
üdv.
Alkotó
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-05-13 01:10:47

Kedves Theia!
Nagyon köszönöm értékelésed, örülök, hogy tetszett.
üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nem akarok mást című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) szabadon című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Séta, karantén után című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) szabadon című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) szabadon című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) szabadon című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nem akarok mást című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kicsi fehér ház című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) szabadon című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Tűnik az éj arca című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Reggeli fohász című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A csend játszott velem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Reggeli fohász címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy forró nyáreste Weöreséknél című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 45. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)