HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-05-10

Havasi gyopár 6.

Lehetséges-e sárgaborsó főzelék mellett, melyen nem más a feltét, mint borstól csípős, szeletre vágott fasírozott, tojáskarikával a közepén, magasztos elmélkedést folytatni? -Igen, lehetséges, -emlékezett vissza Csetényi Barna a kőrúti presszóban, s hamiskásan összecsippentett szemmel nézett át rám kávéscsészéje felett.
-Félreértés ne essék, nem mi ketten folytattuk ama bizonyos magasztos elmélkedést, mi a focibajnokságról beszélgettünk csoporttársainkkal Magyari Nándival és Kiss Tibivel, azt hiszem Kiss Tibivel, igen, ő volt a negyedik az asztalnál, és éppen ő kardoskodott a leghangosabban amellett, hogy a Honvéd meg fogja verni a Kinizsit a rangadón és bajnok lesz. A szomszéd asztalnál folyt az, az eszmecsere, mely a terem zúgásán keresztül áthallatszott, és ami annyira felkavarta Szemerédi Jánost, hogy tányérján érintetlenül hagyta a főzeléket és a tojáskarikával felékesített feltétet, zavarodott pillantást vetve a beszélgetőkre felállt, végigsimított homlokán és távozott köreinkből. Én akkor még semmit nem értettem, /később, jóval később persze minden világos lett/, azt hittem rosszul van, fáj a feje, vagy felkavarodott a gyomra, megesik az ilyesmi. Valamilyen vizsgatételt elemeztek odaát a harmadévesek, Babits nevét emlegették, és Salamon királyét, fél füllel hallottam, ahogy az egyik hallgató egy verssort idéz:
"Mint karmazsin czérna a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint pomagránátnak darabja...megsebesítetted az én szívemet én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintetével, a te nyakadon való egy aranylánccal"
Valaki válaszolt rá az asztaltársaságból, egy lány, az arcát nem láttam, mert háttal ült nekem, aranyhaja a vállára hullott. Folytatta az idézetet az Énekek énekéből, melynek több ezer éves sorai átömlöttek a terem zúgásán, a viháncoláson, a lábak csoszogásán, a tányérok és evőeszközök zörgésén:
"Mely igen szépek a szemeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szemeid! jobbak a bornál és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál"
-Babitsot is az Énekek éneke ihlette meg, -jegyezte meg egy másik harmadéves, -mint sok más költőt, mint Sapphót, Mimnermost, Ibykost, Anakreónt. Ezek persze, sajnálatos módon mind retrográdok. A szűk helyen széke lába az enyémnek ütközött, ahogy hosszú lábával hátratolta magát. Megkavarta kanalával a sárgaborsó főzelék maradékát és metsző, gunyoros hangon szavalta: "Tégy engem, mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra, mert kemény a szerelem, mint a koporsó és erős, mint nagy vizeknek sodra"
-Anakreónt ne keverd ide, -nevetett az aranyhajú lány, -Anakreón vén szatír volt és egy lesbosi lányt szeretett!
Csetényi Barna szerint ekkor állt fel Szemerédi János.
-Nem értettem hirtelenjében mi lelte, -tette le a csészét a tündéri kis pesti kávézó asztalkájának hűvös, sima márványlapjára. -Ő olyan...hogy is magyarázzam...olyan ....meggondolt volt, nem szeleburdi, mint sokan ebben a korban. Ha akart valamit, azt erőszakosan akarta és harcolt érte körömszakadtáig. De felugrani és elrohanni...nem Szemerédi János stílusa. Azért nem mondom úgy, hogy "nem Szemerédi János stílusa v o l t", mert remélem most sem az.
-Hát él még Szemerédi János? -kérdeztem kíváncsian. A ház lakói közül senki nem tudta megmondani, mi lett vele, az után, hogy diszidált. A házmester, Tóth bácsi úgy vélte, meghalt ott kint, messzi idegenben, mert ha meg nem halt volna, már hazajött volna, mint mások, mint például Balogh Sándor a harmadik emeletről.
Csetényi Barna könnyedén vállat vont.
-Tíz éve nem kaptam tőle levelet. De ez még nem jelenti azt, hogy meghalt.
-Honnan írt? -kaptam bele a témába. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
-Mindenhonnan! -nevetett Csetényi Barna. Tudja, ő nagyon gazdag lett ott kint. Beutazta az egész világot. Vagy úgy érti, hogy utoljára? Á, értem. Utoljára Dubaiból írt, ő volt az emír tanácsadója. De azt hiszem...inkább a barátja volt...a levelekből erre következtettem.
Néztem ezt az ősz hajú férfit velem szemben, ahogy mosolygott, ahogy szerte- szétfutottak a szarkalábak szeme sarkában a mosollyal. A kezét néztem, finom, nőies, értelmiségi kéz feküdt az asztalon a porcelán kávé-szerviz mellett, művészien erezett, ápolt kéz, nem olyan, mint az én vastag, durva proli kezem. Eltűnődtem. Tűz és víz lehettek ők ketten. Hogyan barátkozhat a tűz, a vízzel, vajon hogyan?!
-Szemerédi János a legjobb barátom volt az egyetemen, -merengett feszes elegáns fejtartásán kicsit lazítva Csetényi Barna. -Egyszer megmentette az életemet. Engedje meg, hogy elmeséljem, mert látom, komolyan érdekli a barátom sorsa.
Megengedtem neki és ő mesélni kezdett, és ahogy egyre jobban haladt előre a történet tekervényes labirintusában, merevsége fokról fokra engedett fel. A decemberi, korán érkező szürkület meglepte a kicsiny helyiséget, de a pincér még nem kapcsolt villanyt. Egyedüli vendégek voltunk, talán megérezte, a pincéreknek óriási empatikus beleérzése van az ilyesmikbe, hogy nem kívánjuk a villanyfény kellemetlen, minden tárgyat és személyt tárgyilagos józansággal involváló ölelését. Konyakot hozattam, s margitszigeti ásványvizet hozzá kísérőnek. A margitszigeti víznél jobbat Amerikában se találtak fel, ha honvágyam volt néha, azt egyedül a margitszigeti ásványvíznek köszönhettem. Amíg Csetényi Barna mesélt, elhatároztam, küldetek magamnak, Tampába /tengerparti haciendám ott van/ száz ládával.
A kicsi, kecses ősz férfi szavai nyomán feltárult előttem a múlt, felidéződött gyermekkorom világa. Szemem elé tűnt Szemerédi János, ahogy beront a kapun, egy lélegzettel felszalad a másodikra, elrúgja a labdámat, neki éppen Eta néni filodendronjának, és közben kiabál: "ezt kapd el öcskös, ne a náthát"
Látom fess magas alakját, ruganyos lépteit, melyek úgy repítik a folyosón, hogy szinte hozzá sem ér a kőhöz. Kapok tőle egy barackot a fejem búbjára, s már el is tűnt Szemerédi János a mellettünk lévő konyha bejáratában.
Sokat tudtam meg Csetényi Barnától arról a két évről, de nem mindent. Házmester Katiról például egyáltalán nem hallott, amikor elmondtam, mit mesélt kettejükről Eta néni és a többi lakó, csak a fejét rázta.
-Nagyon régi dolgok ezek, -mondta úri módon köhécselve. -Arra emlékszem, hogy egy időben udvarolt egy lánynak. De, hogy ez a házbéli lány lett volna, hm... bizonyos "Házmester Kati", ahogy Ön nevezi? Nem tudom, nem tudom.
Késő estig beszélgettünk. Megéheztem, menni kellett volna már vacsorálni. Akartam is, hogy velem vacsorázzon, meg nem is. Szerettem volna még többet megtudni, mindent megtudni, de fáradt voltam és éhes. Már a nyelvem hegyén volt a meghívás: "uram, engedje meg satöbbi", amikor magától megoldódott a helyzet. Csetényi Barna megnézte csuklóján az órát és felkiáltott: "szent Habakuk! Hét óra!. Hatkor már Óbudán kellett volna lennem a fiaméknál.
Meleg szavakkal búcsúztunk el egymástól, ő -úgy gondolom- értékelte buzgalmamat, én meg a sok információt. Megígérte, hogy folytatása lesz a dolognak, s mivel úriemberről volt szó, tudtam, vagy így lesz, vagy sehogy.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2013-02-17 16:14:55

Ja. de ez nem a mi korunkban játszódik. Még akkor voltak "úriemberek". Miattuk veszítettük el a világháborút.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2013-02-17 14:43:22

mivel úriemberről volt szó - hehe, ez nagyon jó poén volt a végére.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)