HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48563

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2007-05-10

Nálam járt

Nyitott ablakomon csak úgy áradt be az illatos tavasz. Teljes nyugalomban, átadva magam az ürességnek, bámultam a visszatérő fecskéket és az egymást kergető felhőket. Vetetlen ágyam habfehér párnái az ég folytatásának tetszettek, és kedvesen ölelték maguk közé elernyedt testemet.
Az álom mezsgyéjén heverve különös késztetést éreztem arra, hogy lehunyjam szememet, és engedtem neki. Ahogy lehanyatlott szemhéjam, a hideg is végigfutott rajtam attól a gyönyörű illattól, amely megtöltötte az amúgy is virágszagú levegőt.
Mohó kíváncsisággal, éberen tekintettem föl. Egy hatalmas alak állt az ablakban, eltakarva a napot. Ezzel mégsem teremtett sötétséget. Valami sejtelmes, őszintébb fény terítette be a szobát.
A legkisebb riadalmat sem érzetem, sőt, mélységesen mély nyugalommal felkönyököltem a párnáim közt. Ő egy óvatos ugrással leereszkedett az ablakból, de az újra beáradó napfény miatt csak a körvonalait láthattam.
Tisztán kivehető volt, hogy férfi. Mozdulatlanul állt, mintha egy szobor lett volna. Fejét oldalra fordította, büszkén, kissé felfelé nézve. De éreztem, hogy ő is figyel. S ami a leggyönyörűbb volt rajta, az tűnt legtermészetesebbnek is: hatalmas, kiterjesztett, hófehér szárnyai.
Sokáig állt így. A nap lassan lenyugodott, és körvonala szinte a homályba olvadt. Én megbabonázva gyönyörködtem benne. Még mindig nem láttam őt teljesen, de éreztem a jelenlétét, és tudtam, hogy gyönyörű. Meleg könnyeim megállíthatatlanul peregtek végig az arcomon a meghatódottságtól. Így érez mindenki, aki meglátta a tökéletességet.
Kint teljesen besötétedett, és szárnyait leeresztette. Mikor láttam, hogy megmozdul, hirtelen felugrottam, és az ablakhoz szaladtam. Gyorsan becsuktam, nehogy elmehessen, és az ijedtségtől és sietségtől még szuszogva végre közelről láthattam.
Egyenesen a szemébe néztem, és ő is rám tekintett. A sötétség ellenére láttam őt. Arcán először szigorú szemrehányás volt, aztán ellágyult, és szeretettel kutatott szemem tükrében.
Nem mertem hozzá érni, és úgy láttam, ő sem akar megérinteni. Hirtelen megfordult, szárnyai szelet sodortak felém, és ettől kezdve méltóságteljes léptekkel járkált fel-alá a szobámban hajnalig. Én a hintaszékbe ültem, lábaimat magam alá húztam, és megigézve, szemeimet egyszer sem levéve róla, ugyaneddig néztem.
Mikor derengeni kezdett a világosság, hirtelen megállt, és vágyódva nézett kifelé. Gondolatok áramlottak a fejembe. Nem mondatokként, csak mint egy elhatározás. Nem akartam elengedni. Nem nyitottam ki az ablakot, bár éreztem, ezt kívánja tőlem.
A napot mozdulatlan várakozásban töltötte. Láthattam, tökéletes alakja hogy sorvad, múlik folyamatosan. Éreztem, hogy én teszem ezt vele. A bánat kimondhatatlan mélysége töltötte meg a lelkem, de elhatároztam, hogy útjára engedem. Most döbbentem rá, hogy ha nem tisztelne engem, már rég elmehetett volna. Remegő kézzel tártam szélesre az ablakot, és utat engedtem neki.
Visszahanyatlottam az ágyamba, és fejemet a párnák közé fúrtam, hogy ne láthassam, ahogy eltávolodik. Szárnysuhogást, és ürességet vártam. De csend volt, és egyre inkább éreztem megnyugtató közelségét.
A nevemet suttogta. Kellemes borzongás futott végig rajtam, de nem mertem felnézni. Pár pillanat múlva meleg teste hozzám simult, és éreztem a beteljesülés mindent elárasztó érzését, mikor betakart a szárnyaival.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2007-05-13 22:36:46

Becsapott az orrom előtt egy igen fontos könyvet, és arrébb senderített. Nem volt túl kedves gesztus... :( egyszer tényleg megírom! :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2007-05-13 20:44:25

Lehet, hogy kedves akart lenni veled, csak nem tudta, hogy csinálja. :)
Meg is írtad talán?
örülök, hogy tetszett :)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2007-05-13 20:14:04

Hű, ez gyönyörű! Egyszer én is láttam angyalt, de az nem volt ilyen kedves, sőt, jól rám ijesztett.
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2007-05-13 12:29:08

szia.

Most újra olvastam ...s már mindent értek. A habot is!
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2007-05-13 11:47:50

Szia!

Úgy látszik, sikerült leírni egy töredékét annak, amit gondoltam/éreztem ezzel kapcsolatban :)
"Ha megölsz is érte.."
Olvasó
Regisztrált:
2007-04-07
Összes értékelés:
17
Időpont: 2007-05-12 13:11:15

Helo!
Húúúhaaa! ehhez tényleg kevés a nyelv...vagy legalábbis túl szép ahhoz,hgy szavakkal illessük!
nekem van egy nagyon kedves zenészem, akinek van jópár olyan száma, ami háát mondhatni igenigen tartalmas! ha azokat hallgatom nagyon nagyon csak egy ember jár a fejemben! akkor és amikor vele lehetek olyan érzés fog el, mint amilyen érzést sugall a "mese, habbal"! csak azt szeretném,hogy tényleg azt érez, ami a benyomást/hatást adta...naggyonimpresszionista:)
Mire vagy jó?...
esti
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2007-05-11 17:11:58

Szia!

Ez bizony egy igaz történet...habbal :P
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2007-05-11 16:13:17

Szia,

Kérdés: ez a mese alapszik valóságon vagy teljességgel mese? Hab nélkül? :)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 14. címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Erdő címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szereposztás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még élsz bennem című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Még élsz bennem címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: A vér című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Muffin 2/2 című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Felhőkarcoló címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel Reménytelenül címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)