PARAMNÉZIA

Egy este, különös álmom volt. Nagy, lila gömb voltam, mely ott lüktetett az univerzum aranyló magján, a világ születésénél...

És közelebb szálltam ahhoz a különös fényhez, melyen egy vad tenger háborgott. Szél korbácsolta, hullámokat vető, őrjöngő káosz volt, mélyén az élet lehetőségével. Meghúztam körmöm egy sziklán, és apró szikra pattant a nyomán.

S nőttön-nőtt az élet. S csontokat növesztett, és uszonyt, és bőrt, és karokat, lábakat, és a partra mászott és elhagyta a tengert...

Kivált egyetlen fajtája, mely álmai nagyságában csak hozzám volt fogható, mely nem riadt vissza semmitől, hogy birtokoljon minden tudást, megszerezzen magának minden hatalmat, kiépítse saját civilizációját.

És barlangokba költözött, és bogyót gyűjtött, és szobrokat készített. Táblákat, könyveket, és megtanulta elmesélni, mi is történt vele...

És házakat, utcákat és városokat épített. Majd hatalmasabb és hatalmasabb épületeket, és birtokába vette a bolygót.

És ez a faj háborúzott, és kiirtotta a gyengébbet. És jelvényeket készített magának, amire ráfestette a megismerhetetlen, és költeményeket szerzett, melyben leírta a leírhatatlant, és megmagyarázta a megmagyarázhatatlant...

És parókát hordott. Nem mosdott. Lovagolt. Sólymot reptetett.

Majd megismerte a gőzt. És felfedezett egy Új Világot...
És minden csak egyre rosszabb és rosszabb lett, de láttam, ha segíthetnék rajtuk, minden mennyivel szebb lenne...

És ekkor felébredtem; de nem én voltam, hanem megint az a lila gömb, a világ születésénél, az univerzum peremére szorultan... és összeszedtem magam, és meglátogattam a többi gömböt, és azt mondtam nekik: teremtsünk életet; és ők nem voltak valami készségesek - de ez engem soha nem zavart...

Így van ezzel az ember, ha egyszer elkapja az alkotási vágy (a bennünk rejlő életerő válik mozgássá, ez indítja meg a táncot). Sajnálom, ha ezt nem érti valaki...
Nem szeretnék javítani a világon, ha minden a legnagyobb rendben menne...

Ez egy tanulságos történet, melyet értelmezhetnek kozmikus, társadalmi, vagy akár egyéni szinten is. Döntsék csak el, melyiket választják.
Ím, én szólottam vala. A bogos hurkájú.
Isten-isten!