HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1914

Írás összesen: 50721

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2020-09-18 10:19:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: RozsdásFeltöltés dátuma: 2007-05-11

Egy Golyó

Olyannyira erőt vett rajtam az elkeseredettség, vagyis inkább valami szóval ki sem fejezhető apátia, amihez képest az egyszerű elkeseredettség fogalom biztató és vidám jelzőnek tűnik. Igazából nem is hinném hogy az emberiség szótárában létezik-e olyan szó, amely ki tudná fejezni ezt az érzést.
Rachel halott.
Annyi düh vette át elkeseredettségem helyét, hogy úgy éreztem fel kell ugranom és addig, de addig ütnöm Sanderst, amíg bele nem hal. Nem érdekelt tovább a két fegyveres az ajtóban, sem az, hogy oda vagyok kötözve a székhez...
Persze a köteleket képtelen voltam elszakítani, így annyit tudtam csak tenni, hogy vonaglok alattuk, mintha megőrültem volna.
Talán tényleg meg is őrültem.
Az a tény, hogy a nő, akit szerettem, akibe igazán, szívből szerelmes voltam nincs többé bizonyára elvette az eszemet. Nincs többé Rachel, meghalt, nem láthatom újra, nem érinthetem, csókolhatom meg őt soha, de soha ezentúl...
Érdekes hogy teljesen tiszta fejjel vettem tudomásul, hogy elment az eszem. Mindent érzékeltem, azt is tudtam hogy minden küszködésem hiábavaló. Egyszerűen nem érdekelt. Nem érdekelt tovább, mi fog történni velem. Öljenek meg, az lesz számomra a legjobb.
Addig rángatóztam, amíg kiszabadult az egyik lábam. Sanders némán nézte, amint minden esély nélkül felé rúgok. Pontosan tudtam mi jár a fejében, de az sem érdekelt. Ekkor már csak Rachel arcát láttam a szemem előtt... És sírtam.
Sanders szép lassan felvette az asztalról a revolvert. Komótosan megtöltötte.
Én ekkor már csak csendesen sírtam.
Sanders felhúzta a kakast és minden szó nélkül fejbelőtt. Tudta, hogy egy őrült embert felesleges tovább fogságban tartani.
Érdekes hogy tisztánéreztem amint a felhevült golyó átszakítja a bőröm... Nem fájt, inkább érdekesen idegen érzés volt. Néhány századmásodperc elmúltával vége volt, s én csak hideget éreztem, mintha a fejemet belűlről jég borítaná el. Aztán már azt sem. Pillanatok alatt fényévekkel távolodtam el hasfájós bolygónktól, nem éreztem fájdalmat, csak bánatot. Bánatot és szánalmat az emberi világ felett.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-11-19
Összes értékelés:
28
Időpont: 2008-05-02 10:08:44

Lehet benne valami, persze még engem se lőttek fejbe, de teszem azt amikor valaki bőréhez izzó vasat nyomnak az is hideget érez csak (kiégeti az idegvégződéseket). Bár nem ugyanaz a kettő, ez tény...
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
Időpont: 2008-05-01 12:19:42

Kedves Rozsdás!
Érdekes írás... Nagyszerűen ábrázolod, mit érezhet egy férfi, ha megölik a kedvesét... ahogy beleőrül az elvesztésébe, és már a saját élete sem érdekli. Viszont szerintem egy golyó inkább forróságérzetet vált ki, nem hideget, igaz, még soha nem lőttek fejbe:)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3787
Időpont: 2008-04-06 22:19:43

Érdekes leírása ezen bolygó elhagyásának... (kicsit azért szomorú is)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Ülj ide mellém című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Vágyak 2020 című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szárnyakat adó című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szárnyakat adó című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szárnyakat adó című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szárnyakat adó című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szárnyakat adó című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szárnyakat adó című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Búcsút int a nyár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Valamit mondok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az ősz ködén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az ősz ködén című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ősz New Yorkban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a hajó csak egyszer süllyedhet el (két vers) című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Az ősz ködén címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)