HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 17 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51226 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: RozsdásFeltöltés dátuma: 2007-05-11
Egy GolyóOlyannyira erőt vett rajtam az elkeseredettség, vagyis inkább valami szóval ki sem fejezhető apátia, amihez képest az egyszerű elkeseredettség fogalom biztató és vidám jelzőnek tűnik. Igazából nem is hinném hogy az emberiség szótárában létezik-e olyan szó, amely ki tudná fejezni ezt az érzést. Rachel halott. Annyi düh vette át elkeseredettségem helyét, hogy úgy éreztem fel kell ugranom és addig, de addig ütnöm Sanderst, amíg bele nem hal. Nem érdekelt tovább a két fegyveres az ajtóban, sem az, hogy oda vagyok kötözve a székhez... Persze a köteleket képtelen voltam elszakítani, így annyit tudtam csak tenni, hogy vonaglok alattuk, mintha megőrültem volna. Talán tényleg meg is őrültem. Az a tény, hogy a nő, akit szerettem, akibe igazán, szívből szerelmes voltam nincs többé bizonyára elvette az eszemet. Nincs többé Rachel, meghalt, nem láthatom újra, nem érinthetem, csókolhatom meg őt soha, de soha ezentúl... Érdekes hogy teljesen tiszta fejjel vettem tudomásul, hogy elment az eszem. Mindent érzékeltem, azt is tudtam hogy minden küszködésem hiábavaló. Egyszerűen nem érdekelt. Nem érdekelt tovább, mi fog történni velem. Öljenek meg, az lesz számomra a legjobb. Addig rángatóztam, amíg kiszabadult az egyik lábam. Sanders némán nézte, amint minden esély nélkül felé rúgok. Pontosan tudtam mi jár a fejében, de az sem érdekelt. Ekkor már csak Rachel arcát láttam a szemem előtt... És sírtam. Sanders szép lassan felvette az asztalról a revolvert. Komótosan megtöltötte. Én ekkor már csak csendesen sírtam. Sanders felhúzta a kakast és minden szó nélkül fejbelőtt. Tudta, hogy egy őrült embert felesleges tovább fogságban tartani. Érdekes hogy tisztánéreztem amint a felhevült golyó átszakítja a bőröm... Nem fájt, inkább érdekesen idegen érzés volt. Néhány századmásodperc elmúltával vége volt, s én csak hideget éreztem, mintha a fejemet belűlről jég borítaná el. Aztán már azt sem. Pillanatok alatt fényévekkel távolodtam el hasfájós bolygónktól, nem éreztem fájdalmat, csak bánatot. Bánatot és szánalmat az emberi világ felett. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Önismeret című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |