A templom előtt már gyülekeznek a hívek, hamarosan elkezdődik a nagymise. Nem akármilyen mise lesz: hárman celebrálnak. Itt lesz a püspök úr is. Tiszteletére pompáznak a virágok a vázában, a sekrestyés külön kérte a takarító asszonyokat, hogy ma ragyogjon minden az oltár körül, nem mintha egyébként nem adtak volna a tisztaságra. Takaros renden volt minden. A kórus még tartott egy utolsó próbát . A mennyei hangok betöltötték a templom hűvösét . A tisztelendő felnézett a kórusra és gondolatban gratulált magának: nem volt könnyű megnyernie a fiatal orgonaművészt a mai misére, de lám, mégis itt van és kacskaringós futamaival bizonyára elkápráztatja a püspök urat, aki maga is nagy zeneértő hírében áll.
Úgy tűnik, minden rendben. A hívek is szépen gyülekeznek. Mindenki ünnepi ruhába öltözött: Húsvét van! A tisztelendő elégedetten megy be a sekrestyébe hogy felöltse ünnepi viseletét.
A templom ajtajában egy szegényes külsejű, barna bőrű ember áll meg. Haja barna fürtökben , lábán nincs cipő. A templomszolga nyomban odalép hozzá:
-Mit keres itt ? - kérdezi nem túl barátságosan.
-Messziről jöttem, csak szeretnék kicsit megpihenni. - mondja az idegen és szelíd pillantását a szolgára veti.
-Itt nem lehet pihenni, menjen innen jóember máshová. -mondja a szolga, és ezzel részéről befejezettnek tekinti a társalgást.
-Csak egy pohár vizet kérek, semi mást. Hadd pihenjek le a templomudvaron. -kéri az idegen másodszor is .
A hívek csodálkozva nézik. Mit kereshet egy ilyen hajléktalan a templom előtt épp az ünnepi mise kezdetekor?
A tisztelendő is meglátja . Na , ez végképp nem hiányzott! Idegesen suhog ki ünnepi ruhájában a templomból és odaszól a szolgának:
-Küldd el , fiam, nem érünk rá most erre, mindjárt kezdünk! A világítás rendben van? A harangok zúgnak már? Hol vannak a kántáló asszonyok? Hordja el magát- veti oda az idegennek anélkül, hogy ránézne.
Pedig ha ránézne, látná, hogy királyi termete magasan az emberek fölé emeli. Hogy szelíd tekintete úgy hatol az emberi szívbe, mint a napsugár. Látná, hogy fehér ruhája fényesebben tündököl, mint az ő selyem- bársony miseruhája .
-Köszönöm, uram. - mondja Jézus és cipeli tovább a keresztjét.