Azoknak kik sosem boldogok
Kiknek anyja fájó búcsúcsók,
Kiknek soha nem fogták kezét
Nem simított arcukon puha kéz.

Kiket elhagytak, vagy útszélre löktek
A megalázott milliónyi gyereknek,
Kiknek mese, álom a család
Nem tudják milyen ha van édesanyád.

Azokért kik szirmokat sírra hintenek
Magukért a múltért fájó döbbenet,
Kiknek ajkát e szó nem hagyja el
A sors mostoha gyakran ütlegel.

Kik nem hoznak virágot
Nem szavalnak szépet,
Akik könnyeik közt
Mindig csak remélnek.

Talán értük is mondjunk el egy imát,
S köszöntsünk szívből minden édesanyát.