HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2007-05-16

Az emberi természet megnyilvánulásai I.

Igaz történet

Történt egyszer, hogy a nyílt tengeren ott hánykódott két mentőcsónak, melyek valahogy túléltek egy borzalmas tengeri vihart, de olyan messzire sodródtak egymástól, hogy az utasok csak egymás körvonalait látták, azt is csak homályosan.
Egyszer csak a semmiből ott termett egy ember az egyik csónak mellett, fáradtan, az úszástól kimerülve; lerítt róla, hogy maga is nagy viharokat élt át. Kérte a csónak utasait, hogy vegyék fel, mert egyedül nem tud életben maradni, és az utasok többsége rábólintott, ám az egyikük így szólt:
- Ne vegyük fel ezt az embert! Nem is ismerjük, és különben is, ebben a csónakban nincs elég hely mindegyikünknek.
A többiek azonban mégis felvették, mert kíváncsiak voltak, ki lehet az, és jól is érezték magukat vele.
- Nem férünk el ennyien! - ragaszkodott álláspontjához az utas, de a többiek nem akarták elzavarni új barátjukat, aki már nem is tűnt annyira idegennek, mire a tiltakozó utas így szólt:
- Látom, ti nem akarjátok, hogy veletek utazzak! - azzal mielőtt a többiek bármit is tehettek volna, a vízbe vetette magát. Úszni azonban nem tudott, a hullámok pedig hatalmasak voltak, így ő pillanatokon belül süllyedni kezdett, és segítségért kiabált:
- Segítség, segítség! Mentsetek meg!!!
A hajóból egyből felé nyúltak a kezek, de ő eltolta magától őket, mindre rácsapott:
- Előbb Őt küldjétek el, akkor lesz hely nekem is, és kihúzhattok!
- Nem lehet, ő is megérdemli, hogy velünk tartson, és nézd, rengeteg helyünk van még itt! Szállj be!
- Nem, vele nem! - felelte, miközben a hullámok egyre jobban ellepték, majd torka szakadtából üvölteni kezdett:
- Mentsetek már ki! Megöltök, megöltök! Az ő kedvéért kidobtatok engem! Pedig én voltam az, aki ezt a mentőcsónakot összeeszkábálta nektek! Hálátlanok!
A kezek most már bátortalanabbul nyúltak felé, ő pedig beleharapott az egyikbe.
- Ne így mentsetek meg! Különben is, látom, hogy ti nem is akartok engem igazából megmenteni. Ha akarnátok, megtennétek nekem, hogy elkülditek Őt. Csak többet érek tán nála!
Eközben a másik csónak utasai felfigyeltek a segélykiáltásokra, és próbálták a távolból kivenni, mi történik, de csak a fuldokló kiáltozásait hallották.
"Milyen kegyetlen, gonosz emberek lehetnek a másik csónak utasai. - gondolták magukban - Vízbe vetik a társukat, hogy könnyebb legyen nekik, és még akkor sem hajlandóak segíteni rajta, amikor a szerencsétlen már az életéért könyörög. Gyalázat."
Azzal fogták az evezőlapátokat, és jó messzire hajtották csónakjukat a másiktól, nehogy azt higgye bárki is, hogy közük van egymáshoz, miközben a válluk felett visszakiáltottak:
- Aljas, gonosz népség vagytok! Szégyellhetitek magatokat! Remélem, léket kap a csónakotok! - és sorsukra hagyták őket, erkölcsi felsőbbrendűségük biztos tudatában.

Bárcsak ott ültek volna a másik csónakban, hogy a saját szemükkel lássák...


Vége

Az "Igaz történet" itt természetesen nem azt jelenti, hogy ez tényleg megtörtént; amit szimbolizál, az egy valóságos helyzet

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-05-17 23:42:05

Az emberi természet megnyilvánulásai I.?
Remélem több is lesz! Tűkön ülve:

Kuvik
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-21
Összes értékelés:
440
Időpont: 2007-05-16 17:05:30

Nagyon is értem, mit akarsz ezzel mondani. A látszat csal, mégis legtöbben az első benyomás alapján ítélünk. Persze ez csak az egyik vetülete a történetnek. Nagyon tetszett, elgondolkodtatott. Köszönöm!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)