Miközben a csodát várod,
S karjaidat az égre tárod,
Pillants körbe, nyisd ki szemed,
Ez itt a Föld ,itt a helyed.
Ide lent fut, több sík szálon,
A valóság és nem az álom,
Felejtetted ,mi a dolgod,
Az illúzió úgy megfogott,
Nem ereszt el, addig ölel,
míg nem Őt várod, nem is jön el..
De ha eljő, más is hallja,
egy emberként más is vallja.
A szeretet követe Ő,
Benne egyesül a Te,az Én s az Ő,
Hogy magadról Te is hidd el,
Hírét másnak Te is vidd el,
Nem kell megváltanod a világot
És nem kell félned, hogy ki látott
Mikor szavaid örömódája
A szegények örömórája,
Kik nem találják helyüket - e zord világban
És nem bízhatnak másban csak a megváltásban.
De vajh létezik, félve kérdik.
Nyomorban járva térdig.
Mondom bízzál ember fia
Nincs benned több bűn és hiba,
Mint abban ki napon henyél,
Kinek kezében nem járt kapanyél.
De kevesebb sem, jó ha tudod,
S akkor nem lesz holnapod lefutott.
Mert az isteni szeretetből jónak s rossznak egyaránt jutott.
A megváltó Benned is él,
Ő az a feled ki nem fél,
Ki nem vádol, s nem ítél
Ő az ki felemel, akár hányszor buksz is el
Ő az ki ha búskomor vagy, akkor is elvisel
Ő az ki szótlanul is megvigasztal,
Kinél mindig terített az asztal,
S annyit ehetsz a mennyei mannából
És ihatsz bort a kifogyhatatlan kannából
Ameddig csak kedved bírja
És a számlát fel sem írja.
Ő az aki mindig megért
Veled van és sohasem sért,
Ő az, a Te Felsőbb Éned
A Te ifjad, a Te véned
Ő a sorsod hordozója,
A végső menedék, az örök bója,
Hol kiköthetsz ha fárad lelked,
Ha már nem kell testben lenned.