HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-05-19

Havasi gyopár 10.

5.

Az alaptermészete vidám volt Szabó Katinak. Rengeteget mókáztak együtt Erzsikével, rengeteget nevettek. Az új élet, a templomba járás új távlatokat nyitott. A fiatal káplán jó szívvel volt irántuk és apránként bevonta őket az egyházközösség életébe. Segítettek a sekrestyében /takarítottak, törölgettek/, a plébániahivatalban /ügyeletet tartottak, gépeltek, listákat készítettek, kisilabizáltak az anyakönyvből meg a többi hivatalos iratból ezt-azt az atya kérésére/ és a templomban: Kati perselyezett a miséken, Erzsike a templom ajtóban állt a bódé mögött, árulta a Katolikus Szót és a többi kiadványt. Egyszer, 1954 karácsonya közeledett, az adventi időszak kellős közepén történt, Katiba belebújt a kisördög és megkérdezte Szóka Balázstól /így hívták a fiatal káplánt/, hogy kell érteni azt, hogy az Ige testet ölt, és a Test a Lélekkel egyesül. Az atya letette a padra maga mellé a sugaras, színezüst ereklyetartót és átnézett Katira, aki a sekrestye túlsó oldalán állt az asztal mögött és szintúgy ezüstöt pucolt.
-A szentírás szerint az Ige maga Isten és az Isten testet öltött egyszülött fiában Jézus Krisztusban, -mondta nagy-komolyan. -Így kell érteni.
-Ó én azt hittem, ez a mondás a szerelemre vonatkozik, atya, -nevetett Szabó Kati.
-A szerelemre? -Szóka Balázs értetlenkedve kapta fel a fejét. -Hogy jön ide a szerelem?
-Úgy, atya, -mondta még mindig nevetgélve és a vállait húzogatva Kati, -hogy a szerelemben is pont ugyanez történik, a test a lélekkel egyesül.
Szóka Balázs felvette maga mellől, a pad barna, kemény ülőkéjéről az ereklyetartót és a rongyot és nekilátott újra a munkának. Kati a papról a falat ékesítő életnagyságú márványfeszületre nézett aztán vissza a papra. Dolgozni kezdett ő is. Egy ideig csend volt a helyiségben, csak az a halk, súrlódó neszezés hallatszott, ahogy a rongy a nemesfémen vándorolt fel és alá. A sekrestye hűvös, méltóságteljes falai között jelenlévő szent áhítatban, melyet a hatalmas méretű kereszt, a sötét, súlyos bútorok és a falakon lógó olajfestmények a Megváltó szenvedéseinek stációiról még inkább felerősítettek, disszonánsan hangzottak a szavak: a szerelemben a test a lélekkel egyesül.
Nagy sokára szólalt meg Szóka Balázs.
-Hogy jut az eszedbe ilyesmi?!
A lány nem válaszolt, de arca a kérdéstől pipacs pirosra gyúlt. Jó ideig megint nem szóltak, talán félóra is eltelt. Közben mindketten végeztek azzal a darabbal, ami a kezükben volt, és a maguk mellett lévő halomból újat vettek elő. A színes ólomüveg ablak, a vastag, vasalt tölgyfaajtó elzárta őket a külvilágtól, nem lehetett tudni, besötétedett-e odakinn, vagy dereng még december havának koránfekvő bágyadt napja.
-Szerelem nincs, nem létezik, -mondta az atya végre, lassan, nehézkesen ejtve a szavakat, mint aki komor igazságot hosszú megfontolás után mond ki.
-Megteremtette az Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket és megáldotta őket. Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, -ezt mondja az Evangélium. Szerelemről nem esik szó Isten igéjében. Amikor a férfi teste a nő testével egyesül, hogy utódokat nemzzenek, nem történik más, mint, az, hogy Isten akarata teljesül és semmi nincs ezen kívül.
Szabó Kati gondolkodott. Annyira gondolkodott, hogy még a munka is megállt a kezében. Szőkén, nyúlánkan, domborodó barna pulóverben állt az asztal mögött és töprengve nézett a jóképű, elálló-fülű, fiatal káplánra, aki Varga Sanyira emlékeztette.
Meg akarta kérdezni, már nyelve hegyén volt a szó: mi akkor a szerelem, atya? -de Szóka Balázs arca, tartása, egész habitusa, ahogy a padon ülve dörgölte a kelyhet a megfeketedett ronggyal, annyira hivatalos volt, annyira elutasító, hogy nem mert megszólalni.
Az eset után Kati tartózkodóbb lett. Észrevette-e Szóka Balázs, elvégre testi adottságait tekintve ő is férfi volt, mint szerencsésebb sorstársai Kati kapcsolataiban, vagy sem, mire ment ki itt a játék, nem lehet tudni, -erről nem szól a fáma, vagyis, nagybetűvel: a Fáma. Gaia földistennő leánya hallgat, hallgatok hát én is. Legfeljebb magamban tépelődöm, én mit tettem volna, ha ez a szép, szőke, begyes lány engem környékezett volna meg? Nem akarom kétségek között hagyni az olvasót e tekintetben: elég rövid ideig tudtam volna ellenállni az ostromnak. Persze más egy pap helyzete és más az író helyzete. Az írónak szüksége van tapasztalatokra...
No, de nem kalandozom el, lényeg a lényeg: Szabó Kati csodálkozott ugyan Szóka Balázson, mert olyan még soha nem fordult elő vele, hogy ő szemelt ki magának valakit, s az illetőtől kosarat kapott, mégis, ezután megtartotta, nem csak a szó eredeti értelmében, hanem képletesen is a három lépés távolságot.
Eltelt egy újabb év és a következőnek tavasza megrendítő változást hozott Kati életében: egyetlen társa, hű barátnője, magányának megosztója tragikus hirtelenséggel férjhez ment. A frivol megfogalmazás ez esetben helyénvaló, Kati számára Erzsike elköltözése tényleg tragédiának bizonyult, egyedül nem bírta fizetni a lakbért. Hogy mi történt? Ha távirati stílusban kívánnék fogalmazni (s most abban kívánok, hiszen Erzsike sorsa, bármennyire szimpatikus is ez az ártatlannak látszó, barna, hajú, nevetőszemű lány sokunk számára, csak epizód Szemerédi János, Csetényi Barna, Házmester Kati és Vadmacska történetében) akkor a következőképpen foglalhatnám össze a love storyt:
Május elsején a felvonulást követően a lányok a ligetben szórakoztak. Volt ott minden, körhinta, céllövölde, virsli, fagylalt...és egy fiú. Igen, egy fiú, fejjel magasabb Erzsikénél, akkora, mint Kati és szép, mint egy arkangyal. A fiú, Földvári Tamás egyértelműen Erzsikének kezdett udvarolni, ez már az első percektől kitűnt. A nap végén meg is kérdezte Kati barátnőjét: nem találkoznának-e máskor is, és Erzsike szégyenlősen kuncogott, és igent mondott.
Három hétre rá megkérte a lány kezét. Templomi esküvőt nem tartottak, mert a fiú kommunista volt, nem hitt Istenben. A polgári esküvőn a kerületi tanács barokk termében jelen voltak mindkettejük munkatársai és a fiú szülei. Erzsike is árva volt, akárcsak Kati, így az ő szülei sem lehettek jelen az esküvőn. Nászútra az ifjú pár beutalóval Lillafüredre utazott, aztán, amikor a mézeshetekből hazajöttek, Erzsike közölte Katival, elhagyja és ifjú férjével Pécsre költözik anyóshoz, apóshoz. Volt nagy sírás-rívás, itatták az egereket a búcsúzásnál, de hát, aminek végbe kellett mennie, az végbement. Június 10-én elköltözött Erzsike, s másnap Kati már nekilátott új lakótársat keresni. Zólyom Karolina követte Erzsikét a társbérletben, jó negyvenes, terebélyes termetű vénlány, akinek egyetlen, de nagyon nagy hibája volt, -pálinkát ivott, amitől az egész lakásnak olyan elviselhetetlen kocsma-szaga lett, hogy Kati, ha tehette, haza se ment, itt-ott aludt, barátnőknél, fiú ismerősöknél. Zólyom Karolináról nem mondok többet, abszolút érdektelen személy, csak egy dolog miatt említettem, ő volt az, aki miatt Kati elkezdett új lakást keresni a kerületben. Végül, ez már ősszel történt lelt is egy hirdetést /a cédula egy fára volt kiszögezve nem messze a háztól, ahol lakott/, s az állt benne, hogy a VII. kerületi Tivadar utcában viceházmesteri lakást ajánlanak annak a személynek, aki a viceházmesterséget elvállalja. Kati elment a Tivadar utcába, megnézte jól kívül belül azt a házat, beszélt a házmesterrel, bizonyos Tóth úrral és úgy döntött, elvállalja. Másnap egymás tenyerébe csaptak és megcsinálták a szükséges papírokat. Hétvégén elköltözött Zólyom Karolinától. Volt egy önálló lakása, igaz, hogy csak egy viceházmesteri lakás, melyben se fürdőszoba, se WC nem találtatott, de egyedül csak az övé volt, nem kellett megosztania senkivel.
A félállás ellátása nem okozott gondot. Két műszakban dolgozott a Fésűsfonóban, páros héten hattól kettőig, páratlanon kettőtől tízig, s így műszak után, amikor a HÉV-vel Kistarcsáról hazabumlizott szerét tudta ejteni, hogy felseperje és felmossa az udvart és a lépcsőházat. A viceházmesteri lakás a kisudvarra hátravezető folyosóról nyílt, /itt volt külön bejárattal a szolgálati illemhely is/, ablaka a folyosóra nézett, apró, sötét luk csak, de Kati boldogan vette birtokba, nem kellett megosztania senkivel, és ráadásul pénzébe se került. Kiszámította, hogy a békekölcsön mellett, amit levontak a fizetéséből, havonta 100 forintot tud majd félretenni. Nagy terveket dédelgetett, szeretett volna venni egy szép új ruhát, amiben moziba járhat, és még egy pár cipőt, ünnepnapokra. A lakókkal hamar összeismerkedett, bejáratos lett Szemerédiékhez, Eta nénihez, Tóth úrhoz, az özvegyhez, /két szép és rossz fiút nevelt, egykorúak velem, ikrek, sokat rajcsúroztunk együtt a felnőttek nagy bosszúságára/, de a többiekkel is leállt tereferélni, amikor az udvaron takarított. Néha Szemerédi Jánossal is ejtett egy-két szót, amikor a fiú egyetemre menet, vagy onnan jövet, táskáját lóbálva elhaladt mellette. Találkoztak néha Eta néninél is. A szomszédasszony szinte a második mamája volt a Szemerédi fiúnak, János gyakran ebédelt nála, hogyne, hiszen hát Eta néni olyan finomakat főzött, kisgyermekkora óta kényeztette a szomszédék gyerekét.
Az ismeretséget, ami kettejük közt szövődött elég felszínesnek tudnám lefesteni, de kétségkívül baráti jellegűen felszínesnek: amikor csak, és ahol csak összefutottak vidáman elcseverésztek néhány percig, aztán Szemerédi János rohant is tovább, mindig rohant, mindig dolga volt.
November közepén, vagy talán inkább a vége felé egyszer késődélután Eta néninél összefutottak. A lány végzett már a takarítással és felszaladt az emelete egy kis pletykálkodásra. Eta néni megkínálta gulyáslevessel, Kati elfogadta. Nem sokra rá, hogy a levest kanalazni kezdte a konyhában, befutott Szemerédi János. Az aranyszívű szomszédasszony ő elé is kitett egy tányérral, hogyne tett volna. Így aztán hármasban üldögéltek a konyhaasztal mellett, a két fiatal evett, Eta néni nézte őket. De persze nem csak nézte, szórakoztatta is a házban történt események elmesélésével. A gömbölyded asszonykát óriási pletyka-fészeknek ismerték a lakók, ha egyszer nyelve hegyére vett valakit, jaj volt annak. Most éppen az új lakókat szapulta a másodikról, hogy soha nem viszik le időben a szemetet, ott gyűlik minden a szemetesláda mellett, a sok rothadó, kidobott maradék.
Más témák is szóba kerültek, Kati később, ebéd után, gyári élményeiről mesélt, aztán valahogy, ki tudja már hogyan, s miképp, az álmok kerültek szóba, milyen furcsák tudnak lenni az álmok. Ehhez a témához Szemerédi János is hozzá tudott szólni, elmesélte az egyik álmát, mely arról szólt, hogy éjszaka felmászott a háztetőre /annak okát, hogy miért tette, nem tudta, ilyenek az álmok/, aztán a tető egyszer csak eltűnt alóla és ő ott függött a semmiben.
"Félelmetes és mégis nagyszerű érzés" -nevetett Szemerédi János- "olyan különös, lebeg az ember súlytalanul a semmiben, tudat alatt érzi, hogy ez nagyon veszélyes, mert bármikor leeshet és mégis boldog, hogy megszabadult teste a gravitációtól, a vonzástól, ami a földhöz kötözi"
Szabó Kati /illetve nevezzük most már mi is Házmester Katinak, ahogy a Tivadar utca 3-ban mindenki nevezte/ nevetve szólt közbe, hogy neki is volt nemrég egy furcsa álma, azt álmodta, hogy levetkőzött meztelenre és befeküdt a kádba.
-Tetszik tudni mi az egészben az érdekes? -szegezte neki a kérdést egyenesen Eta néninek, mert amíg az álmát mesélte végig Eta nénire nézett és pillantást sem vetett Szemerédi Jánosra, -az történt, hogy amikor felébredtem az éjszaka közepén, tényleg mezítelenül találtam magam és Tóth bácsi fürdőkádjában feküdtem a földszint 1-ben.
-Há' ez meg hogy lehetséges, te lány, -csodálkozott rá jóhiszeműen Eta néni.
-Nem tudom, -vonogatta a vállát Kati. -Fogalmam sincs arról, mi történt. Hogy hogyan mentem be a Tóth bácsi lakásába, miért vetkőztem le, és miért feküdtem bele a fürdőkádba? Rejtély nekem is.
Titokban egy oldalpillantást engedett meg magának Szemerédi János felé. A fiú egyenes háttal, érdeklődést mutatva ült a görbe támlájú széken és kétkedően mosolygott.
Kati most már teljesen odafordult és kicsit mérgesen azt mondta:
-Igen tényleg így történt, hiába nevetsz!
Jó ideig tárgyalták az esetet. Eta néni furcsállotta, hogy Tóth úr, aki éberen alszik a későn hazajárók miatt, nem vette észre, hogy Kati bemegy a bizonyára nyitva felejtett ajtón, levetkezik, befekszik a kádba, aztán felébred, magára szedi a ruháit, vagy nem szedi magára, -hogy végül magára vette-e vagy sem, erre Kati nem tudott visszaemlékezni- és visszamegy a saját lakásába. Szemerédi János csak keveset szólt hozzá akkor, de egy másik nap, amikor a lépcsőházban összefutottak élcelődve azt mondta Házmester Katinak: gondolkodtam a dolgon, bele sem férnél Tóth bácsi kádjába.
Hősünk finoman a lány termetére célzott, Házmester Kati magas volt, akár a jegenye, lábszára aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, emlői olyanok, mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, amelyek liliomok között legelnek.
Azért emlékeztetek a történetnek ezen pontján az Énekek énekére, amit a harmadévesek az egyetemi menza sivár asztalánál emlegettek, napján, hogy Szemerédi János szíve vággyal és búbánattal telt el Vadmacska szavaitól és Vadmacska nézésétől, -hogy az olvasó már most megtudja és később tudatosan felismerje : a dolgok bonyolultabbak, hogysem első látásra ítélni lehessen felőlük, sőt, ez másodjára, vagy harmadjára sem mindig sikerül.
Kati erősködött, hogy igenis belefér a kádba, és ha Szemerédi János nem hisz neki, akár be is bizonyítja, úgy hogy belefekszik, persze ruhástul, ezt erősen hangsúlyozta Házmester Kati, a Szemerédiék kádjába, mert neki nincs kádja a viceházmester lakásba', sőt, még fürdőszobája sincsen.
A kísérletre sor került, de ahhoz, hogy elmeséljem a hogyant és a mikéntet, előre kell kicsit szaladnom az időben. Januárban járunk már, a fagyos-havas januárban. Szemerédi János boldogtalan, boldogtalanságának sejtett és rejtett okairól most nem számolok be, de majd, ha odajutok, mindent elmondok. Szóval János a vizsgaidőszak kellős közepén morogva néz az egész világra, bezárkózik kuckójába, orrát se dugja ki, magol naphosszat.
Egy ilyen napon, ne kérdezze senki hétfő volt-e avagy kedd, becsöngetett hozzá Házmester Kati.
-Meg kék nézzem minden lakásba', nem csöpög-e a csap, eszt monta a Tóthbácsi.
-No, ha ezt mondta, gyere be és nézzed! -horkantott vissza Szemerédi János, és összébb húzta pizsamája felett a házikabátot, hogy a gang felől áramló csípős levegőt távol tartsa.
Azzal kalauzolta a lányt befele a hosszú előszobán keresztül a fürdőszobába.
Kati megvizsgálta a csapot és rendben találta. János mögötte állt házikabátban és leste ahogy vizsgálódik.
-Rendben van ugye? -kérdezte, amikor Kati visszafordult.
-Rendben, -válaszolta a lány, és pajzánul mosolygott Szemerédi Jánosra. -És, most, ha akarod, megmutatom, hogy igenis beleférek a kádba, -és hirtelen belelépett és elterpeszkedett.
A barna pulóver feszült rajta, mely jól kiadta formáit, két ugrándozó emlőjét, s ezek, mint egy zergének két ikerfia szerteszét futottak.
-Igen ám, de te azt mondtad, meztelenül feküdtél Tóth bácsi kádjába, -évődött Szemerédi János.
-Akkor meleg volt, most meg hideg van, -tettette a borzongást a lány. -Teleengedhetem forró vízzel! -kiáltott fel János.
Egy ideig ment a huzakodás: "igen ám, de akkor vizes lesz a ruhám", "nem lesz vizes, ha leveted", aztán Szemerédi János odanyúlt a csaphoz és kinyitotta. Házmester Kati kiugrott a kádból és a következő pillanatban már Szemerédi János karjában volt.
Így esett, hogy ők ketten összejöttek, legalább is Eta néni szerint így, aki nagy pletykafészek, és váltig állítja, a történetet maga Házmester Kati mesélte el neki, aki cserfesen és bőbeszédűen dicsekedett máskor is a polgári körök kek, álszent szemforgatásától és a szocialista erkölcs riasztó rigorozitásaitól teljes mértékben absztinens, felvilágosult szellemű, (a mai értelemben értve az!) asszonykának.
Tóth bácsival is beszéltem /egyik fia Kanadában él a családjával, majd, ha hazamegyek felkeresem és elmókázunk régen viselt dolgainkról, a másik New Zelandon, oda mostanában nem szándékozom utazni, illetve hát, ki tudja mit hoz a másnap/ és hát a Tóth bácsi egészen máshogy emlékszik vissza a történetre:
"Ja. A Szemerédi fiú tette a szépet Katinak..., milyen Katinak is, ez nem jut most eszembe, mert nem jut eszembe, no nem érdekes, a lényeg az, hogy a lánynak nem kellett a Szemerédi János. Vagy legalább is az első időkben nem. Egyszer meg is verték a Jánost, itt a mi kapunk előtt történt, Kati akkori fiúja szólt néhány haverjának, osztán elkapták szépen és jól helybenhagyták, boxerrel verték, én kötöztem be a fején a sebeket. Osztán később, majd egy év múlva tényleg összejöttek én is emlékszem, hogy együtt jöttek mentek mindenfele, de azt nem tudom meddig jutottak el, már legalább is abban az értelemben,... ugye érti Józsikám?"
A Tóth bácsi által elmondott esetre én magam is vissza tudtam emlékezni, számomra, mint ahogy a ház többi lakója számára is, csak másnap derült ki, hogy megverték a Szemerédi gyereket, amikor homlokán a kötéssel, arcán a sebtapasszal megjelent, és a pletykálkodás beindult. Akkor nem sokat foglalkoztam vele, ha megverték, hát megverték. El voltam foglalva egy nyílpuska készítésével és nem sokat törődtem a ház dolgaival.
Hogy, mi az igazság, ma sem tudom, amikor e sorokat írom. Kinek van igaza? Eta néninek, aki állítja, a fiatalok már 1955 telén összejöttek, vagy a házmesternek, Tóth bácsinak, aki viszont úgy tudja, hogy csak 1956-ban jöttek össze, ha egyáltalán "összejöttek" a szónak abban az értelmében, ahogy ma használjuk ezt a kifejezést?
Mindenesetre a történetnek folynia kell tovább, és én azon leszek, hogy, amiket megtudtam, a leghitelesebben adjam tovább.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-05-28 18:26:50

Szia!


Véletlenül, vagy direkt egyezik a 9-10 fejezet egy jó része?
Ha nem véletlenül van, akkor nem értem....


Üdv: Gyömbér

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)