HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47753

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: Szabó DittaFeltöltés dátuma: 2007-05-20

Utazás

Körülöttem más utazók,
idegen, zárkózott arcok,
mindenki egy gondolatokba
merült univerzum -
különbözőek vagyunk,
csupa egyedi példány,
mely el van zárva
a karokból és a magunk elé
tartott táskákból épített
sorompók mögé.

Valamennyien jövünk
valahonnan és
megyünk valahová;
most e rövid időre
keresztezték egymást útjaink,
de továbbmegyünk anélkül,
hogy ez nyomot hagyna bennünk
- mindennapos dolog:
mindig indulunk
és mindig érkezünk.

Ha meg is állunk valahol
és elidőzünk ott
hosszabb vagy rövidebb ideig,
előbb-utóbb ismét
útnak indulunk,
néha könnyű továbbmenni,
néha fáj, ha búcsúzunk.

Van, aki csak egy megállót megy,
van, aki többet,
van, akit soha többé nem látok viszont,
van, akit néha-néha megpillantok a tömegben,
van, akivel rendszeresen összefutok,
van, aki már nem idegen, rámköszön, ha találkozunk,
van, akivel együtt utazom egy darabon,

Néha összefutok egy régi ismerőssel,
jó újra látni,
váltunk pár szót, mielőtt leszáll,
de a viszontlátás öröme még soká elkísér.

Ha szerencsém van, összejön
egy jó kis társaság,
esetleg egy család,
és néhány igazi barát...

És talán olyan is akad közöttük,
aki elkísér egészen végig,
aki eljön velem a Nagy Pályaudvarra,
ahol majd megveszem a jegyem
- csak oda - az utolsó járatra,
és megvárja, hogy felszálljak a vonatra.
Kihajolok a lehúzott ablakon,
hogy elbúcsúzzak tőle,
de inkább csak sejtem, amit mond,
mert túl nagy a zaj,
és különben is,
már indul a szerelvény,
már mozdulnak a kerekek...

Már messze járok majd,
már túl mindenen,
de Őt sokáig magam előtt látom még,
ahogy integet nekem.

2007. május 15.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Porszívózásról, egyebekről című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

majusfa alkotást töltött fel Szerelem címmel a várólistára

ermi-enigma alkotást töltött fel 318-as szoba címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem jutott neked dinnyeföld című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)