Ma KÉRTED
hogy fogjam meg a kezed;
kéred a fényt és
engeded a hetet

múlni gyűrni tovatűnni
megszeretni meg nem unni
KÉRED A KÉPET
egybeforrasztva a napot
elűzni a kínban úszó gondolatot

KÉRED A FÉNYT és kéred a GÚNYT
messzire eresztve szálni valahol
a MEGFAGYOTT mosolyunk
LÁBADOZ a télben SORVADOZ

nézd; FÉNYSUGÁR
nem perzsel mosolyod csupán
s míg a hitünk oszladoz,
a szívem a szívedben ÚJRA LÁBADOZ

ELVESZEL az éjben
vétkes emberségben;
várlak HIÁBA
a szeretet-katona harcolni GYÁVA,

Otthonod a kétely-űr
otthonom a holdsugár-
tekinteted mi VÁGYÁLOM csupán

Ez a tél-gyilkos megfagyott
lépdelve andalog
tekinteted elveszett az éjben
te benne , én meg benned éltem.