Helyszín: Kocsma
Bíróság

Szereplők: Mesemondó
Bíró
Ítélőszék: 1. Ítélő
2. Ítélő
3. Ítélő
4. Ítélő
5. Ítélő
6. Ítélő
7. Ítélő
8. Ítélő
9. Ítélő
10. Ítélő
11. Ítélő
12. Ítélő
Kocsmárosné
Kapitány
Nyomozó
1. Rendőr
2. Rendőr
Fekete bárány
Terelő kutya
Juhász Segédje
Részeges Rigó Róbert
Bámészkodó Bús Balázs
Szundikáló Szende Szandi
Bíró segédje




1. felvonás

Mesemondó: (sétálgat a függöny előtt)
Minden egy szép nyári napon kezdődött, mikor a Juhász betért a kocsmába. Letelepedett a pulthoz, és rendelt egy korsó sört, aztán még egyet, és ez így ment délig, mikor megjelent a Juhász felesége, az ajtóban. A Juhász legkedvesebb báránya, és kutyája elbújtak az egyik asztal alá. A Juhász felesége odalépett a már akkorra részeg férjéhez, és elkezdett kiabálni, ahogy a torkán kifért. Mikor befejezte a férje helyre igazítását kiment a kocsmából, és bevágta maga után az ajtót. A Juhász rendelt még egyet, fizetett, és felállt a pulttól. Ezek után tántorgóra vette a figurát, és elindult kifelé az ajtón, de mielőtt oda ért volna, hirtelen elterült.
(a függöny felmegy, mozdulatlanul állnak a szereplők)
Mindenki hatalmas kacagásban tört ki, de mikor látták, hogy a Juhász nem kelt föl, a Kocsmárosné hívta a rendőrséget. A rendőrség gyorsan kiért kb. 1 óra alatt. Addig senki nem nyúlt semmihez, mert olyan részeg volt, vagy, mert aludt, vagy, mert egyszerűen lemerevedett a látványtól. De a szálak még nincsenek kigubancolódva, hiszen a rendőrség még mindig sehol.




2. felvonás

Kapitány: (fenségesen besétál, és leül a színpad elején lévő asztalhoz)
Jó napot emberek, Kocsmárosné!
Elnézést kérek, de a traktorunk kétutcányira lerobbant.
(kiabálva)
Nyomozó úr!

Nyomozó: (berohan)
Igen, Kapitány úr!

Kapitány: Kezdje meg a nyomozást, ha talál valamit, szóljon nekem.
(kiabálva)
Rendőrök!

1. ; 2. Rendőr: (beslattyognak)
Jelen Uram!

Kapitány: Valaki hozzon nekem egy korsó sört, aztán legyenek láb alatt a Nyomozó úrnak!

(2. Rendőr elindul)
1. Rendőr: Uram, valamiről megfeledkezett!

Kapitány: Igen, miről?

1. Rendőr Arról uram, hogy szolgálatban vagyunk.

Kapitány: Maguk ne is igyanak, magamnak rendeltem a korsó sört.

1. Rendőr: De uram, ön is szolgálatban van!

Kapitány: Tényleg?
Akkor hagyjuk a fenébe, inkább alszom egyet.

(1. Rendőr kirohan egy párnáért)
2. Rendőr: De uram...

Kapitány: ( a Kapitányközbe vág)
Mi van?
Már aludni sem lehet?

Nyomozó: Uram ezt látnia kell, találtam valamit!

Kapitány: Na, ennyit a pihenésről.
(feláll az asztaltól, és besétál a színpad közepére)
Már repülök is.
Nos, mutassa mit talált!

Nyomozó: (lemutat a padlóra)
Nézze uram, egy kiálló szög.

Kapitány: Mire akar ezzel utalni?

Nyomozó: Nos.
A feltételezésem az, hogy nem gyilkosság történt, hanem egy véletlenszerű balesett. De lehetséges az emberölés gyanúja is. A szög ugyebár a kocsmához tartozik.
(bólogatnak a Rendőrök, és a Kapitány)
Ebből az következik, hogy akár a Kocsmárosné is
tehette, például: amiért sok volt az áldozat adóssága.

Kapitány: És, mi ez a vértócsa az áldozat feje körül?
(Kérdően pislog a Nyomozóra)

Nyomozó: Valószínűleg a fejsérülésbe halt bele.

Kapitány: Az is elképzelhető, hogy nem?

Nyomozó: Igen, de ahhoz egy mester csúzlizó kellett volna, ha csak!!!
(felmutat egy képet Magas Marcipánról)
Nem Magas Marcipán tette.

Kapitány: Az lehetetlen, ugyanis két napja fogták el egy bankrablás
folyamán, és az alatt a börtön alatt még nincsenek alagút rendszerek.

Nyomozó: Akkor viszont a Kocsmárosnét kell őrizetbe vennünk.
Asszonyom, kérem, jöjjön velem!

Kocsmárosné: Máris megyek Nyomozó úr.

Nyomozó: (odasúgja a Kapitánynak)
Valami baj van uram.

Kapitány: (ordítva kérdezi)
Mi?

Nyomozó: (suttogva)
Nem ellenkezik.

Kapitány: (suttogva)
Valakit akkor is el kell vinnünk kihallgatásra.

Nyomozó: Rendben akkor induljunk!
(elindul kifele)
Kapitány: (ordítva)
Ezt nekem kell mondanom, mert a nyomozást én vezettem.

( a bajusza alatt)
Nyomozó: Akkor mondja már, vagy ide cövekeljek?

Kapitány: Lóvét zsebre tenni,
helyszínt elhagyni!!!

Mesemondó: (függöny le)
Még aznap kihallgattak mindenkit, aki akkor a kocsmában tartózkodott. Köztük nem mindenkit találtak érdemesnek, a bíróság ellőtt megjelenni, csak:
Kapitány: (fényképek jelennek meg a függönyön, a Kapitány alámondásával)
Részeges Rigó Róbert;
Bámészkodó Bús Balázs;
A Juhász Segédje
Terelő Kutya
Fekete Bárány
(csak a Kapitány hangja hallatszik, ki kapcsolódik a világítás, a Mesélő kimegy a színről)
Kapitány: Kérek mindenkit, aki a nevét hallotta, holnap jelenjenek meg a bíróságon, a többieknek köszönjük a türelmüket.
Viszlát.




3. felvonás

Bíró segédje: Kérem, álljanak fel!
Leülhetnek.

Bíró: Mi történt már megint?

Bíró segédje: Megölték a Juhászt.

Bíró: Gyanúsított?

Bíró segédje: Kocsmárosné.

Bíró: Hívja be az első tanút.

Bíró segédje: Szólítom az első tanút: a Juhász Fekete Báránya.

Fekete Bárány: Bee.

Bíró: Színt úgy.
Kérem, elmondaná mire emlékszik az eset kapcsán?

Fekete Bárány: Bee, bee beebee.
Bee, bee beebee.
Bee, bee beebee.
Bee, bee beebee.
Bee, bee beebee.

Bíró: Mondta látta a gyilkos arcát?

Fekete Bárány: Bee, bee.

Bíró: Köszönöm, a következőt.

Bíró segédje: Szólítom a második tanút: a Juhász Terelő kutyáját.

Terelő Kutya: Vuf.

Bíró: Én is. Elmondaná mi is történt pontosan?

Terelő Kutya: Vuf.
Vuf, vau vauvuf.
Vuf, vau vauvuf.
Vuf, vau vauvuf.
Vuf, vau vauvuf.
Vuf, vau vauvuf.

Bíró: Míg a felesége bent volt a kocsmába ön hol tartózkodott ez idő tájt?

Terelő Kutya: Vuf.
Vuf, vau vauvuf.

Bíró: És ezek után?

Terelő Kutya: Vuf.
Vuf, vau vauvuf.

Bíró: A Juhász feleségének volt netán indoka arra, hogy megölje a férjét?

Terelő Kutya: Vuf.
Vuf, vau vauvuf.

Bíró: Köszönöm, a következőt.

Bíró segédje: Szólítom a harmadik tanút: a Juhász Segédjét.

Juhász Segédje: Bíró úr!

Bíró: Mondja ön hol tartózkodott a bűncselekmény ideje alatt.

Juhász Segédje: Az ágyamban.

Bíró: Van rá tanúja?

Juhász Segédje: Nincs, Bíró úr.

Bíró: Köszönöm, a következőt.

Bíró segédje: Szólítom a negyedik tanút: Részeges Rigó Róbertet.

Részeges Rigó Róbert: Üdvözletem. Hukk.

Bíró. Mondja mire emlékszik?

Részeges Rigó Róbert: Hát tudja Bíró úr, hukk.
Én akkor éppen részegen, hukk.
Énekeltem, hogy: Sárgán virágzik a tök, hukk
Lassan haza döcögök, hukk...

Bíró: Köszönöm, ennyi elég is lesz. A következőt.

Bíró segédje: Szólítom az ötödik tanút: Bámészkodó Bús Balázst.

Bámészkodó Bús Balázs: Üdvözletem.

Bíró: Mit tett ön, a tett ideje alatt?

Bámészkodó Bús Balázs: Bámészkodtam, búslakodtam, meg amit egy ember ilyenkor tenni szokott, a kocsmában.

Bíró: Gondolhattam volna.
Nem kérem a következőt.
Tartsunk egy kis szünetet.




4. felvonás

Bíró segédje: Kérem, álljanak fel!
Leülhetnek.

Bíró: (a Bíró leül, és odafordul az ítélőszékhez)
Ítélőszék, meghozták a döntésüket?

1. Ítélő: Igen Bíró úr.

Bíró: Akkor had haljuk.

2. Ítélő: Az elsőszámú gyanúsított a Kocsmárosné, olyan bűncselekményt követett el, mely büntetést von maga után.

3. Ítélő: A döntést nehéz kimondani, de az indoklásra nincs magyarázat. A büntetés halál.

Juhász Segédje: (a Juhász Segédje felugrik)
Ne, kérem Bíró úr fontos dolog, van tudomásomban.

Bíró: Ha tényleg ennyire fontos, akkor kérem, fogjon hozzá, kevés az időnk.

Juhász Segédje: Az egész hetekkel ezelőtt történt, mikor a gazdám megjelent a réten csont részegen. Bűzlött, mint a trágya. Akkor már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, így is lett.
Aztán egy nap a gazdám beleesett a kis tavacskába, miközben a bárányok felé indult. Én utána ugrottam, és kihúztam a partra. Mikor végre magához tért elkezdett kiabálni velem, amiért kimentettem, pedig bele is fulladhatott volna. Ott határoztam el magam, hogy akár hogy is lesz, de elteszem láb alól. Mindent pontosan kiterveltem, és a gyanút is másra hárították a rendőrök. Minden jól ment volna, ha nem kellett volna végig hallgatnom ezt a huzavonát. Ezek után elkezdett furdalni a lelki ismeret, és megszólaltam.

Bíró: Az őszinteségét köszönöm, de ez még nem menti fel a vádak alól.
Ítélőszék, meghozták a döntésüket?

5. Ítélő: Igen.

7. Ítélő: Bűnös.

9. Ítélő: A büntetése halál.

11. Ítélő: Holnap 12 órakor a Várostéren, mindenki előtt.

Bíró: Köszönöm.
Ezzel az ülést berekesztem.

(függöny le)




VÉGE.