Magányom húrjain ülök
Csendem dalait pengetem
És a fagyos dallamokban
Lassan lepereg életem.

Csillogó bál, tömeg, zene
Barátok, ti, kik vártok rám?
Itt most a magány dala szól
Bezárom szívem ajtaját.

Tánc, mulatság és vidámság
Sok-sok ismeretlen népek
Bolgár-ír és jazz muzsika
Most szertefoszlik és félek:

Ágak hajlanak a szélben,
Pedig a csikorgó télben
Meg kell erősödnöm végre,
Hogy csengőn szóljon az ének...

Korhadt fára madár nem száll,
Ezt belül már tudom én is:
Lassú száradás ellen már
Talán valamit tegyél is!

Törzsemet most Te ápolod,
ÉS habár kezed oly gyengéd
Száraz szívemből vért fakaszt
És bár Te nem tudod: fáj még.