HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47769

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-05-23

Lepketánc (26/19 rész)

ELSZAKÍTHATATLAN GYÖKEREK

Apám egy nyári este kergette el tőlem Rikkancsot. Cigányvirág piroslott, körbe a mezőben...
Kinn álltunk mindketten. A lenyugvó nap árnyakkal rajzolta tele arcunkat.
Hirtelen elém fordult, két tenyerébe vette arcom, és annyit mondott:
- Meg kell válnod tőle...
Rikkancs ott kotkodált körülöttünk. Hozzám jött volna, de apám jelenléte valami mód' távol tartotta.

Már minden éjjel az erőm szívta. Pénzeket hozott nekem, és mindig, mindent megtett, amire csak kértem, de apám nem szívlelhette:
- El kell hagynod ezt a jélcét. Megbolondulsz tőle... - mondta, és utána vágott egy bádogbögrét. A jérce ügyesen kitért, és újabb kört tett meg körülöttünk. - Mál így is azt beszéli a falu, hogy az öldöggel cimbolálsz!
- Mit? Mit? Mit? Mit? - szajkózta a Rikkancs, s amint apám megmondta, mit, elindult a mezőbe.

- Hozzál vizet lostával! Holdjál vizet kötéllel! - parancsolt rá apám, és a lidérc elfutott.
Azt hittem, az álomszesz szállt meg. Kóválygott a fejem, azt sem tudtam, mi történik.
Soha többé nem láttam. Visszatértem a jelenbe, de sokkal szomorúbbnak és kilátástalanabbnak találtam, mint azt a másik világot.
Haragudtam az apámra!

Csak hogy alkalmassá váljak a feladatra, elvett tőlem mindent: Kornéliám, Rikkancsot, az esélyt, hogy rendes életet élhessek, kilépve az Ő árnyékából...

Hiába minden viszontagság, kínszenvedés; mégis, az első volt az életemben. Csak utána jött a Sötétarcú Ember, Rikkancs, aztán a kártya, a munka, Kornéliám, a szerelem, és végül az Emberek. És most, hogy mindjárt vége, megint ő a legfontosabb: bármennyire is úgy érzem, nem kellek neki, talán nem is szeret, sosem kérdez, és sosem mesél. Benne lelem meg a nyugalmam. Mozdulatlansága és ereje úgy von bűvkörébe, hogy nem ígér semmit, nem hiteget, és nem is rémít...

Ő teremtett. Lelket lehelt belém, megtöltött élettel. Szerepet szánt nekem a táncban, csak nem épp a legtetszetősebb szerepet:
1000 esztendőre leláncoltatok a végítélet előtt, majd elemész a tűznek tava, s akkor örökre a semmibe veszek...
De benne vagyok. Helyem van tervében!

Nem úgy vagyunk, mint régen. Nem úgy.
Hatodik éve élek távol tőle. Kísértem környezetem láthatatlan, lopódzom a nyomotokban, s csábítok a bűnre.
Ő Mintán maradt, és ide költöztem - Tükörországba.
Kirohantam egy nap én is az erdőbe, megvártam az éjfélt, és felfogtam az ördögoldalborda virágát... így esett.
Mit lehet tenni? Ilyen az élet...
Na, mindegy...

Nagyvárosi sámántánc ez: egyet előre, kettőt hátra (csak így juthatunk el a kiindulópontig).
Talán tényleg ez a megoldás: megadni magunkat Sorsunknak? A szenvedés, az elszegényedés, az Istenen túli vágyaink nullára redukálása mutatja meg az Ő útját?
Megbékélni a sorssal? Csak ez adhat nyugalmat?
Lendület, feszítés, lazítás!
" Újhold, Újkirály! Vidd el az én nyavalyám!" - kiáltom az égre; s hogy mi végre? Már nem tudom...
Egyre csak fújom valaki más igazát...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Élet írta lap (idősekről) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közhelyek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ma már, s mégis... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nincs időm című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Randevúk (I.,II., III.) címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Éjjeli hangverseny című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Éji rém című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)