Édes mámora táncol az alkoholnak
a kábult fejben.
Könnyebb így.

A józan elme átok olykor,
s ilyenkor pompás mérgezni a testet.
Jöhet bármi...drogoktól a ciánig.
Kényszeresen kap utána
földön csúszva, szennyesen.

Ajándékba egy- két pohár megteszi,
kegyes mókából csupán,
hogy könnyebben induljon a parti,
hiszen ünnepelni kell!
...vagy legalábbis részegen, belőve
dalra fakadni.
Egyre megy.

Elvonóról szabadulva
könnyű ám úri bár páholyában
szegény nőt kinevetni,
s arcul ütni a jó modor nevében.
Méltányos belépő a sznob világ
gyászos közegébe.

~

Menekülni kell onnan,
ahogy csak lehet.
Lélekszakadva elrohanni bárhová.

Mocsoktól ázott mosdóban zokogva
látni ember- roncsot tükörben,
összetörten remegve.
Elkenődött véres rúzs- a ruhára is jutott,
s lefolyt szemfestéktől elszürkült arccsont
roppan össze a kín alatt menten.
Nedvesen csillogó könnypatak szalad
végig a fáradt test vonalán,
de megállni akkor sem szabad...

~

Cigi füstben bolyongani
magas sarkú cipellőben?
Megszokott.
Az éjszaka kellős közepén?
Az is.
Falatnyi ruhákban télvíz idején?
"Muszáj..."

El kell tűrni megalázást,
szitkot, átkot zokszó nélkül,
s tovább koptatni az utca kövét,
hol a késelés mindennapos. Divatos.

~

Elbotlani kiszögellő macskakőben-
nem éppen kellemes az élmény...,
s vérző tagokkal, földön fekve látni
megvető tekinteteket szívszorító fájdalom.
Segítség? Ah! Azt kérni is felesleges...

Mégis...

- Hadd segítsek.
- Köszönöm- szól lesütött szemű válasza.
- Semmiség. Jöjjön csak, haza viszem.
- Ha fizet...
- Tessék? - értetlen tekintet. Álca az.
Rendes ember? Az nem lehet...