HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-05-25

Havasi gyopár 14.

7.


Gizella rendszerető szigorúságára nem csak az volt jellemző, hogy megkövetelte családtagjaitól a napok, napszakok pontos beosztását: mikor keljenek, mikor feküdjenek, mikor legyen a vacsora /ez volt az egyetlen közös étkezés, s mint ilyen, nagyon fontos volt Kassai Lajos felesége számára: mise után vacsoráztak fél nyolc és nyolc óra között/ és, hogy ki mikor, milyen házimunkában vegyen részt. Féltékeny szeretettel őrködött a család egységén és erkölcsén, az ő szigorú, kutató pillantása volt a szűrő, amelyen minden barát és ismerős áteresztetett, vagy fennakadt, aki közelebb akart kerülni a Kassai családhoz. Elmondok most egy esetet, ami pletykaszinten került hozzám, de ismerve Gizella asszony természetét, akár igaz is lehet.
16 éves volt Karolina, a Madách gimnáziumba járt és már ekkor nagyon szép lány volt: nyúlánk, jó alakú, piros ajkú, nevetőszemű. Hosszú sötétbarna haja a vállára omlott, karjai gömbölyűek voltak, teltek. Megakadt rajta a fiúk szeme, de ő csak bolondozott mindenkivel. Egyszer, a magyar tanáruk egy irodalom órára meghívta Jánosi Aladár költőt, abból a meggondolásból kiindulva, hogy a gyerekeknek egy kis ízelítővel kedveskedjék a kortárs irodalomból. Az óra elkezdődött, az osztály lenyűgözve hallgatta Jánosi Aladárt, valószínű, egyikük sem látott még élő, eleven költőt. Jánosi Aladár saját verseiből olvasott fel. Elmondott egy-egy verset, aztán megkérdezte, értik-e a gyerekek, beszélgessenek-e róla? Vadmacska még ma is emlékszik az egyik versre, amit akkor sebtében lejegyzetelt. /A "ma is" kitétel alatt a történet idősíkját kell érteni, vagyis 1955-öt, és 56-ot és nem a mostant, amikor a regényt írom. Hogy ma, 49 évesen mire emlékszik Vadmacska, arról sejtésem sincs, mint, ahogy arról se, hol van, mit csinál, él-e egyáltalán?/
A vers címe: Hatteras. Csetényi Barnától kaptam, kockás füzetlapra írták apró szabályos betűkkel. Itt van előttem a papír, ha grafológus lennék, mennyi mindent tudnék kiolvasni belőle. Azt azonban különösebb hozzáértés nélkül is felfedezem, aki írta, bátor erős, határozott egyéniség, és e habitus mögött megbújva rejtezik a szemérem, a tartózkodás és az önmarcangoló kétely. Szemerédi Jánostól került a füzetlap Csetényi Barnához, olyan körülmények között, melyekről még szólnom kell. Közzéteszem, had lássa a mai olvasó, mely romantikus hajlam hozta közel Kassai Karolinát és Jánosi Aladárt.

Hatteras

Észak fokán billeg a hajó
körbe fonja fagy és jég.
Szél vágtat ólomszínű tengeren,
szétterül
s már fogoly a nagy vitorlás
jégtáblák fogja.Shandon szól óvatlanul: elveszünk!
S az árbócon fenn rezzen a rúd.
Pánik lobban, lángra kap
a lázadás: elveszünk!
És bíbor fénnyel ég az ég.
Füttyszó hasít: Kapitány! Garry kilép
a kabinból
(a matrózon tiszti egyenruha)
Hogy meri!!! Shandon kiált: Garry!
a kapitány, a kutya szalad
átugrik síkos torlaszokat
Löport gyorsan! -hangzika parancs.
és a torlasz repül
a hajó szabad
Új egyenruhában a hídon Garry áll
a Kapitány
s míg észak foka hasad
előre néz Hatteras.

Óra után, utolsó óra volt a magyaróra, néhány fanatikus irodalom-rajongó még együtt maradt, és az iskola előtt, a rácsnak támaszkodva beszélgettek. Közöttük volt Kassai Karolinán kívül Molnár Zita, a két lány később együtt járt az ELTE-re, és még néhányan az osztályból. Végül mindenki elköszönt és ment a dolgára, csak Kassai Karolina és kebelbarátnője maradt a költővel. Innen eredt az ismeretség, ami a három fiatal között idővel barátsággá fejlődött. Találkozgatni kezdtek hármasban, sétáltak, moziba jártak, kirándultak a budai hegyekbe. Aztán, egyszer Molnár Zita nem tudott velük tartani, kettesben mentek ki aznap a Margitszigetre. A férfi, aki ékesszólásával elbűvölte a II. c.-t, ezúttal félszeg volt, mukkanni is alig tudott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)