HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49442

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: CrystalheartFeltöltés dátuma: 2006-04-17

A hajóőr (ABC - csónakház)

A kellemes, kis fa asztalokkal berendezett fogadóban leesett egy pohár. Hangos csengéssel érte az egyik pad karfáját, majd kissé tompábban érkezett a talajra. Erős pohár volt, nem tört össze. Mindez azonban elégnek bizonyult, hogy a nyugodtan nevetgélő és mulatozó vendégek felkapják fejüket, és a hang irányába forduljanak. Hirtelen egész csönd lett. A nyitott ajtó felőli sarokból gurult széles köríven a vendéglő közepe felé, de egy szürke kabátos alak gyorsan utána ugrott, és fölkapta.
- Elnézést - szólt alig hallhatóan, kissé lesütött szemekkel, és sietve kivitte a pulthoz.
- Biztos nem kérsz valami mást is inni? - kérdezte a csapos enyhe kétkedéssel hangjában. - Kezd már hűvösödni.
- Biztos. Egészen... - válaszolta. Tekintetét jobbra fordította, az ajtó felé. Már alkonyodott. Lassan kiment, közben a vendégek folytatták, amit félbehagytak. Lelépdelt a recsegős falépcsőkön, egészen a folyópartig haladt, ott megállt és lekuporodott a csónakház mellé, egy régen kivágott nyárfa korhadt tönkjére.

Minden nap így tett, már majdnem két hónapja, azaz május óta. Néha megivott egy kis pohár frissítőt a vendéglőben, egyébként pedig csak figyelte a vizet. Ez volt a dolga, ő vigyázott a csónakokra. Csendben szemlélte, ahogy a lehullott, apró, száraz fűzfalevelek a homoknak torlódtak a kis hullámoktól. Néha elővett belső zsebéből egy golyóstollat és egy teleirkált papírköteget, és rótt rá még pár sort. Így teltek a napjai, nem is történt vele soha semmi különös, egészen, míg az ég alja vörösödni nem kezdett. Ekkor már az utolsó csónakázók - általában párok - is visszatértek, sorra kötötték ki a csónakházban a széles, kopott ladikokat. Ahogy elhaladtak mellette a fölfelé vezető úton, páran vetettek rá egy ferde, és talán lenéző pillantást. A szúnyogok is ostromolták, de ő mindezekkel nem sokat törődött, csak ült és várt még valamire. A Nap lassacskán elérte a látóhatárt, és bíbor-narancs köntösben búcsúzott tőle.

Az utolsó csónak mindig naplemente után kötött ki. Egy világos ruhás, finom hölgy ült benne egyedül. Maga evezett, és minden áldott este, ha az idő engedte, a vízen nézte meg a naplementét. A szürke ember őrá várt, néha kisegítette a csónakból, s ilyenkor hallhatta bársonyos hangját is... Érezhette a szúnyogokat riasztó levendula illatát, mely körbelengte. Érinthette kecses ujjait, még ha csak a csipkés kesztyűn keresztül is. Néha már-már meg akarta szólítani, észrevétlenül szóra is nyitotta száját, de hang valahogy sosem jött ki rajta. Aztán felment a hölgy is a partról, s teljesen egyedül maradt. A fogadó elcsendesedett, a lámpákat eloltották. Rendre kijött a csapos, és bezárta a kapukat - ekkorra már minden üresen állt. A folyóvíz halkan csordogált a dísz-sziklákon, s lassan elmosta az aznapot.

Most még csak késő délután volt, a világos ruhás hölgy ilyenkor szokott lejönni. Szép tiszta, enyhén felhős, és csak kicsit hűvös napnak bizonyult az aznap, mégsem jött, mikor szokott. A hajóőr számolta a perceket, folyton csak réz zsebóráját nézegette, nyugtalanította a helyzet. Közben végiggondolt pár dolgot... Meg fogja szólítani. Igen, mikor visszatér és kiszáll a partra. A csónakházban. De mit fog neki mondani? Mit is... mindegy, csak szólítsa meg végre... Nem, elmondja neki, hogy könyvet ír. Igen. És hogy nem bánja-e, ha beleírja őt... Igen. Jó lesz. Minden rendben lesz.

Végül, talán fél órával az aznapi alkonyat előtt megérkezett. Ám nem egyedül jött, mint eddig mindig. Volt vele most egy fekete öltönyös fiatalember is, aki besegítette a bérelt hajócskába, és most ő evezett. A hölgy tegezte, azonban igen kimérten viselkedett vele szemben. Vajon ki lehetett ez az ember? Bizonyára a testvére, nagyon úgy tűnt... hát ennyiben maradt. Odalépett a deszkapadlóra, ahol ki szokta segíteni a csónakból, és megkísérelte elpróbálni a helyzetet, amint beszél a hölggyel. Aztán arra jutott, talán várnia kéne egy olyan alkalomra, mikor egyedül van - most, társaságban biztosan nem jó ötlet. Majd holnap. Visszaült a nyárfa-tönkre, és újra elővette a jegyzeteit és a tollat, hogy papírra vesse a fejében kavargó gondolatait. A Nap utolsó sugarai mellett még leírt pár szót, aztán eltette, és figyelte, ahogy az utolsó csónak végre közeledik.

Mikor már csak olyan tíz méterre lehettek, a férfi hirtelen oldalra kormányozta a csónakot, árral szemben. Nevetett kicsit, a nő ezt egy játékos "Jaj, ne csináld már!"-ral viszonozta. A hajóőrnek ekkor tőrként hasított fejébe a kép - arra pár éve fákat vágtak ki a vízből, sajnos nem elég mélyen. A kis hajócska már húsz métert is haladt arrafele, amikor utánuk kiabált:
- Kérem... kérem jöjjenek vissza, nem biztonságos arrafele! Táblát is tettünk ki, kérem! - Ekkor már kötötte is el a saját mentő-ladikját. - Vagy inkább maradjanak is ott, míg odaevezek!
- Rendben, visszaevezek... - válaszolt szórakozottan a férfi - de hát, ha idáig eljöttünk, már csak nem lesz bajunk visszafele! - azzal megfordította a csónakot, és húzta is a lapátokat.
- Kérem, csak míg odaérek! Úgy biztonságosabb...
- Ugyan, nincs itt semmi, idefele is itt jöttünk...
- Mégis meg kellene talán állni - szólt aggódva a hölgy a csónak orrában.
- Á, itt... - a következő pillanatban fölfutottak valami keményre, az egyik oldal megemelkedett. A férfi azonnal beborult a folyóba, a nő sikított még, megpróbált kapaszkodni, de végül ő is beleesett. Pedig a mentőcsónak már elérte őket... A hajóőr gondolkodás nélkül, úgy, ahogy volt, utána ugrott. A koszos vízben először kis híján nekiment a csúszós felületű, algás fatörzsnek, amiben felborultak. Elkapta a nőt, odavitte az ő csónakjához. Visszaúszott, lemerült megkeresni a férfit, mert sehol sem látta. Beverhette a fejét - de megtalálta végül, nem túl mélyen lebegett. Kiemelte őt is a csónakba, még élt. A nő keservesen zokogott, ő pedig próbálta valahogy felébreszteni a kábultat. Közben az áramlás visszasodorta őket a csónakházhoz, ahol gyorsan kitette a férfit. Ekkor az hirtelen felöklendezett egy adag vizet, és fulladozva magához tért.
A hölgy átkarolta az öltönyöst, és hatalmas megkönnyebbüléssel rebegte: "Szerelmem!" Ránézett a megmentőjükre, és annyit mondott:
- Jóember, mivel jutalmazhatnánk meg?
A hajóőr csak fölállt... Úgy érezte hirtelen, szívét kegyetlen öklök szorongatják. Alig kapott levegőt, nem bírt szólalni. Sós könnyei... belevésztek a mindenünnen csurgó vízbe, hogy láthatatlanul elvegyüljenek a jegyzetek elmosódott tintájával. Tett pár lépést hátra, a csónakház ajtajánál megfordult.

Elment... s minden egyes lépése közelebb vitte a teljes magányhoz.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2008-08-01 14:59:10

Neked is nagyon köszönöm az elismerő véleményt! :) Ezt az írást eleget csiszoltam már azt hiszem ahhoz, hogy ezután ne nagyon kelljen. Kicsit rövid, de legalább minden mondatban van valami... fontos. Számomra legalábbis az.

Egyébként annak ellenére, hogy magam teszem be az ajánlóba, mindig meglepődök az újabb hozzászólásokon - hogy egyáltalán van újabb :DDD
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-07-31 15:15:59

Szépen megírt történet. Nagyon érdekfeszítő, egy pillanatra sem unatkoztam. Átéreztem a hajóőr helyzetét. A magányát. Biztosan rengeteg hasnló "hajóőr" él körülöttünk is. Szép volt :)

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2008-02-01 16:11:11

válasz zsike (2008-01-30 13:39:56) üzenetére
Köszönöm, nem gondoltam volna, hogy valakinek annyira tetszik, hogy egynél többször olvassa el :)
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2008-01-30 13:41:46


Bocsika... Örülök, hogy Nálad jártam.
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2008-01-30 13:39:56


Most olvasom harmadszor, / egyszer a "virtus"-ban/ és most is
ugyanúgy szurkoltam a hajóőrnek, mint első alkalommal.
Rendesen fel tudod csigázni az olvasó érdeklődését.
Nagyon jó történet, és nagyon-nagyon jól van megírva.
/ mint ahogy már írtam, tehetséged vitathatatlan!!/

Örülök, hogy Nálad járta.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-06-09 23:34:07

Ha már részekre is szedjük a művedet, akkor elmondom, hogy a legutolsó, különálló mondat a kedvencem. Fantasztikusan kifejező:-)))
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2007-06-09 23:14:14

Köszi :) Tegnap kijavítottam a régen leírt hibákat - azaz csak bemásoltam a Módosításba a már kész Word fájl tartalmát -, így azokkal már hálistennek nincs gond. Van még egy-két művem itt fönt, amit még így módosítani kellene, mert elmulasztottam, mikor bejött ez a funkció.

Az a mondat nekem is egyik kedvencem. Ha egészen véletlenül szerkesztek egy ilyet egy-egy novellába, az majdnem biztos, hogy belekerül majd a regénybe is, nem akarom elmulasztani. :)
Alkotó
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2007-06-09 14:14:55

Sokmindent elmondtak már itt előttem, egyetértek nagyjából velük. Valami mást szeretnék még kiemelni: nagyon szépek a leírórészek, a legjobban ez a mondat ragadott meg: "A folyóvíz halkan csordogált a dísz-sziklákon, s lassan elmosta az aznapot." Lám-lám, ehhez is értesz! :)
Üdv
Zsázsa
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2007-06-08 12:46:50

Kösz neked is, hogy ilyen pozitív kritikát írtál :D Már csak azért is, mert most többhónapos kihagyással újraolvastam, és azt vettem észre, hogy a korábban említett fogalmazásbeli dolgokat nem módosítottam, mikor bejött a Mód. funkció... :D Na, közeljövőben megteszem, kiszedem az egyik "azaz"-t meg az "ilyenkor-tájt"-ot :DDD
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-06-08 11:49:33

Ennek a novellának jó a hangulat, illetve, átérezhető egy magányos ember lelkiállapota, és a darabolt szerkezet is a helyén van. Ne mondd magadról ezentúl, hogy csak fantasyt tudsz írni, mert ez nem igaz. Én nem találtam benne semmi hibát, és semmi nem oda valót, sőt...
A levendula illó olaja a legjobb a szúnyogok ellen, például. A befejezés pedig szerintem nagyon profi.
:-)
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-10-27 18:29:54

ösz neked is, hogy elolvastad és azt meg pláne, hogy ilyen jó véleménynle vagy róla :) Az eddig említett hibák nagy részét pedig már kijavítottam, a hosszúságon pedig nem akarok alakítani, a 6K-s limitet már így is túlléptem bőven. :D
Alkotó
Regisztrált:
2006-08-21
Összes értékelés:
92
Időpont: 2006-08-27 21:51:10

hát, én megértem, meg jogos, hogy nem akarnak 50 könyvet elolvasni, de ez olyan mintha azt mondanák, hogy írj verset, de ne használj benne a-val kezdődő szavakat, vagy ilyesmi.
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-08-27 21:44:45

Nos azért nem a legnagyobb hülyeség, gondolj bele, azért ők elelnőrzik le a pályaműveket, és még ilyen hosszúságnál is nagyon sok munkájuk van vele, pedig szinte szivességből teszik :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-08-21
Összes értékelés:
92
Időpont: 2006-08-27 21:35:26

ez alegnagyobb hülyeség, korlátozni egy mű hosszuságát... na mindegy

ez jogos,d e gondoltam olyanra, hogy a férfi aki kikésérte a nőt, nem is a szeretője, vagy a férfi meghal, vagy a hajóőr bepróbálkozik a nőnél, és összeveri őt a férfi... de most hogy igy mondod, nem lenne nagyon jó bele egyik se, mert a lényegét elvenné.
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-08-22 23:45:08

Már nem fért bele semmi egyéb, vagy 500 karaktert így is lefaragtam belőle, de még így is túllépte a 6000 karaktert :) Ez ugyanis ABC-pályázatra készült, ott meg azért vannak keretek, ha tágan is lehet értelmezni őket. :) Amúgy hogyan gondolod bele a csavart? Nem tudom, hogy ha tovább bonyolítanám, elég szomorú végű maradna-e.
Alkotó
Regisztrált:
2006-08-21
Összes értékelés:
92
Időpont: 2006-08-22 22:15:10

maga a sztori teszik, a befejezés is jobb mintha annyi lett volna, hogy megmenti és boldogan élnek míg meg nem halnak, de még egy csavar beleférhetett volna.
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-04-28 00:50:16

Hát a szóismétléseket, amiket találtam így utólag (vagy 5öt) kijavítva, végülis beküldtem, aztán leszamilesz. Az akciódús része redetileg hosszabb is volt, hiszen én inkább a regényhez vagyok hozzászokva (szeretek pl. hatoldalas csatácskákat írni :DDD), de itt azért volt egy karakterlimit, amit még így is átléptam 400 betűvel...

Hmm, a "valaki"-n én is gondolkodtam, de inkább bent hagytam, mert úgy gondoltam, az fejezi ki a legjobban, hogy a körülötte lévő emberek szemében ki si ő... Egy szürkeruhás valaki, és ennyi, ennél kicsit többet már csak a poharas résznél észlelnek. Hát, magyaul kissé érdekes hangzású szó, igaz ami igaz :)

Amúgy köszi a kritikákat és a dicséreteket is, tényleg :)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2006-04-21 11:41:40

Nekem is tetszett a mű, a hibákat amiket észrevettem már leírták előttem...én is azt mondom, az vesse Rád az első követ, aki maga bűntelen:)))))
Alkotó
Regisztrált:
2006-02-21
Összes értékelés:
46
Időpont: 2006-04-21 10:37:10

Tetszik a kezdés, bár ott az a "valaki" szócska nagyon megrontja a hangulatot. Sokszor ismételsz szavakat, ami széntén rombolja a hatást. Viszont a mű ötletes. Talán az akciódús részt írhatnád kicsit hosszabbra, javíts a feszültségkeltésen.

Ha akarod, akkor teljesebb kritikát is írok (ebben az esetben küld egy levelet a postaládámba).

Tisztelettel:
Chendra
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-04-18 08:33:43

Bandi leírta amiket írhattam volna...Most hirtelen nem találok mást, meg nem is áll szándékomban találni :)
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-04-17 22:47:36

Hehe, mire meg én válaszoltam, te is válaszoltál :D lol, szal köszi a kritikát.

Szóval, ezen a 3 dolgon akkor rögtön változtatnék is, így utólag.

Az 'ilyenkor-tájt' lehet, hogy tényleg furcsa, akkor legyen simán 'ilyenkor'. Bár én szoktam használni - ez betudható irodalmi hiányosságaimnak, nincs túl sok időm sajnos olvasni, legföljebb szakmai (programozó...) fórumokat.

A 'mikor megköszönte neki' voltaképpen ki is hagyható.

A második 'azaz' helyett lehet 'vagyis'.

Hát igen, gyakran elkövetek ilyen dolgokat. De hát Tolkien is többször írta ilyenek miatt át a Gyűrűk Urát, pedig az nem kis munka :D
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-04-17 22:40:12

Hej, ennek tényleg örülök, rátapintottál a lényegre, ugyanis pontosan erről írtam. Még talán annyi, hogy a főhős bizony változásra képtelen - ahogy én magam is. És ha késő, már nem segít semmi...

Azért megköszönném, ha ráböknétek, hol van a szóismétlés, mert úgy látom, csak ilyen apró formai hibák vannak benne, csak én mégsem vagyok most képes rájuk találni, nézzétek el nekem, már két éjjel nem aludtam, és asszem ma sem fogok...
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-04-17 22:22:16

Ah, köszi, bár nyiotott lennék mindenféle kritikára - végtére is főleg ezért írogatok kis prózácskákat :) , hogy a regényben ne kövessem el újra ezeket a hibákat, vagy utólag kijavíthassam. Tehát gyerünk, bátran, tessék előkészíteni a katapultokat...

Nos igen, ez az úgymond rövídített változat, bár nem sikerült 6K alá nyomnom.
Így utólag elolvasva magam is találok néhány bibit benne :D Szinte mindig találok néhány bibit. De hát az van, máshova egyszer úgy publikáltam szöveget, hogy egy mondatot megismételtem benne, csak máshogy fogalmazva, meg ilyenek... :D Ah, olyan szórakozott vagyok, hogy az már fáj

Tehát... hol látsz benne fogalmazási hibákat, ha nem gond, hogy megkérdem? :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-04-17 17:26:16

A történet tetszik, ha ez a rövidebb változat (fórum), akkor ügyesen sikerült lerövidíteni! A fogalmazásban szerintem van egy-két hiba, de a nyelvezete nem rossz összességében.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/10) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/10) című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Óh, költő címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Más-kép(p) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)