HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48531

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: RozsdásFeltöltés dátuma: 2007-05-28

A Phateon és a kacsinák

Az egész ügy abszurd volt. Ez már a kezdetén is meglátszik.
Dr Rhines éppen mályvalevest evett, amikor kopogtak, majd belépett egy indián.
A fenti mondathoz hozzá kell fűznöm néhány dolgot, melyek most így hirtelenjében eszembe jutottak. Arthur Rhines nem a szó megszokott értelmében volt doktor; ő a tudományok doktora volt, konkrétan az asztronómiáé. Ezen doktorátusának köszönhette, hogy most ott ült az Endeavour nevű űrhajó fedélzetén a Psyche nevezetű kisbolygó felszínén. A bányászati lehetőségeket vizsgálták itt, mivel a Psyche-t nem kőzet álkotta, hanem szinte teljes egészében fém. Egyelőre a vason és a nikkelen kívül csak egy kevés platinát találtak a geológusok a kisbolygóban, de feltételezték, hogy tartalmaz más ritka fémet is.
Tehát, Dr Rhines konzerv-mályvalevest evett - ami megjegyzem túl fűszeres volt! - , mikor valaki kopogott az apró kabin ajtaján. Aztán belépett az indián.
Félreértés ne essék, nem egy mongolid segédmunkásról van szó, hanem egy igazi, egy teljesen eredeti azték, avagy maja indiánról, amilyenből Hernán Cortéz is lemészárolt párat. Úgy megjelent, teljes indiáni valójában, félmeztelenül, ágyékkötőben, feje búbján nagy tollakkal kirakott aranyozott dísszel, mintha csak most lépett volna ki a Nap Piramisból.
Rhines természetesen nem hitt a szemének.
- Hello! - mondta az indián.
Rhines erre megnyugodott és visszatért a leveséhez. Hát persze, hiszen előfordult ilyesmi már azelőtt is. A kabinjában hibás volt az oxigénadagoló csap, és amikor kinyitódott, s ömleni kezdett a gáz, hallucinációkat okozott. Amikor először megjelent előtte David Livingstone parafakalapban, még halálosan megijedt, aztán elájult. A légionáriusnál is még ez történt. Alig két nappal ezután egy hangyaember támadt rá, az utolsó alkalommal pedig a walesi herceg toppant be, de ekkorra Rhines már tisztában volt a dologgal. A walesi herceget elküldte a fenébe, aztán mikor nagyon makacskodott hozzávágott egy darab lazacot a tányérjáról.
Tehát dr. Rhines nyugodtan kanalazgatta tovább a mályvalevesét, amíg az indián hozzá nem hajolt és ott a legszebb oxfordi angolsággal a fülébe ordított:
- Ért engem?
Rhines ahogy félreugrott ijedtében, kiborította a levest, belevágta a térdét az asztalba és lecsüccsent a padlóra.
- Ezekszerint ért? Én Huairacoatl vagyok. Magát hívják dr. Rhinesnek?
Az indián válaszra várt, de nem kapott. Rhines nem mozdult, felhúzott szemöldökkel fixírozta az indiánt, akiről kiderült, hogy a neve Huairacoatl.
- Nem akar felállni és leülni? - erőszakoskodott az indián. - Szeretnék magával pár szót váltani...
Mivel Rhines semmi hajlandóságot nem mutatott a leülést illetően, az indián legyintett és ő maga foglalt helyet.
- Nos ha magának megfelel ott... akkor belekezdek... Maga dr. Rhines, ugye?
- I-igen... - szólalt meg végre emez.
- Na látja! Nem akar leülni?
- De-e... de.
Ezt meg is tette.
Az indián közben elragadtatással kevert ámulattal nézett szét a kis, szürkén berendezett kabinban. Olyan volt mint az ötéves kisgyerek, akit kivisznek az erdőbe és ott rácsodálkozik a pillangókra.
De Rhinest nem hatotta meg ez a naiv hozzáállás. Gyanakodva nézett végig újfent az indiánon és el sem tudta képzelni, miért pont ilyen hülyeségről hallucinál. Amikor elhelyezkedett megköszörülte a torkát ezzel kizökkentve az indiánt.
- Hát, akkor... izé... Mint már mondtam én Huairacoatl vagyok, de nem tudom figyelt-e. A legjobb lenne ha a mondandómat azzal kezdem, hogy elmondok néhány dolgot a csillagrendszerünkről, amit nem tud...
Miféle debil hallucináció ez? Ilyesmi még nem volt, hogy a naprendszerről akart volna mesélni.
- E...
- Ne szóljon közbe mert összezavar! - emelte fel a mutatóujját Huaricoatl. - A Naprendszernek kilenc bolygója van... illetve volt... vagyis... Szóval a bolygók: Merkúr, Föld, Mars...
- A... - próbált közbeszólni Rhines, hiszen micsoda nyilvánvaló hiba az, hogy kihagyja a Vénuszt.
- Csend, nem hagyok ki semmit! Merkúr, Föld, Mars, Phateon, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz és Nibiru. A Földön használt neveket mondtam most önnek, nehogy összezavarjam. A magukáltal Plútónak és Vénusznak nevezett égitestek nem bolygók voltak annak idején. A Nibiru pedig egy Szaturnusz nagyságú gázóriás, amely a Plútón kívüli térben kering és felfedezésre vár. Most a Phateonról akarok mesélni magának... Ne szóljon közbe, mert sietnem kell. A Nap régen sokkal forróbb volt, mint manapság, így a Phateonon a földihez nagyon hasonló körülmények uralkodtak és ki is alakult rajta az élet. Ööööö... szintén szén alapú... Később megszületett az értelmes élet is. A phateoniak nagyon hasonlítottak az emberre... bár talán helyesebb volna azt mondani, hogy az emberek váltak később a phateoniakhoz hasonlóvá. Felesleges megkérdeznie miért volna két más-más evolúcióból kifejlődött faj hasonló egymáshoz. Egyszerű és logikus, még maga is rájön ha nagyon gondolkodik. A phateoniaknak két lábuk van, hiszen a helyváltoztatáshoz az egy kevés, a páratlan számú előnytelen, négy, hat túl sok. Két karjuk van, hisz ha több lenne nehezebb volna kontrollálni őket. Két szem, mert nem kell több a háromdimenziós látáshoz, ezek a fejen helyezkednek el, közel az agyhoz; a látott képnek a lehető legrövidebb úton az agyhoz kell jutnia... Afene, eltértem a témától. Ez most egyáltalán nem fontos. A phateoniak hasonlítanak az emberekre, ez így van és kész. Szóval a phateoni civilizáció jó tízezer évvel a földi előtt járt. Kicsivel azután hogy átlépték azt a szintet, ahol most nagyjából a Föld tart, hatalmas nukleáris katasztrófa következett be... Tudom, hogy lehetetlennek fogja tartani, amit most mondok, de ennek következtében a Phateon felrobbant. Ahogy mondom. Darabjaira.
Rhines megértően bólogatott. Bizony mi sem kínosabb, mint egy bolygó felrobbantása. Most már legalább biztos volt benne, hogy hallucinál.
- A Phateon sok darabja - folytatta az indián. - megmaradt a bolygó eredeti keringési pályáján; ez az az aszteroida öv, ahol most is vagyunk, ahol per pillanat üldögélünk. Azon kívül sok darab lemorzsolódott az egymással való ütközések miatt és beépült más bolygók gyűrűrendszerébe, illetve jópár beléjük is csapódott, a nagyobbak pedig holdakká váltak. Az Io, a Titán például a Phateon darabjai, valamint a Mars két holdja is az. De a két legnagyobb törmelék jópár évszázad bolyongás után külön bolygóvá vált - a Plútó és a Vénusz.
Rhines nyelt egyet. Ilyen makacs látomása még nem volt.. És ez magyaráz A hangyaember csak fel akarta falni, a walesi herceg pedig meginvitálta egy csésze teára. Ez utóbbi búsan távozott miután megdobálta hallal.
- Természetesen sok phateoni megmenekült. - mondta tovább a Huairacoatl. - Először a Marsra mentek, ahol nem fejlődött ki értelmes élet, de az a bolygó nem felelt meg. Nem részletezném miért. Így a Föld volt az utolsó reményük, ahol ekkor már virágzott az élet. Néhány közép-amerikai kultúrtörzs - maják, aztékok, toltékok, inkák, hopik - isteneknek vélte a phateoniakat, a hopi indiánok kacsináknak nevezték őket. Tetszett a phateoniaknak ez a bolygó és az itt lakók, le is telepedtek volna, de sorra megbetegedtek. A Föld szokatlanul erős mágneses burka olyan anomáliákat okozott a helyi éterben, amit a phateoniak nem bírtak elviselni. "Étermérgezést" kaptak ha úgy tetszik. Nem maradhattak a Földön. Döntöttek tehát: visszatérnek a a Phateonra. Kiépítették néhány kisbolygó belsejét maguknak, energiaforrásként pedig a többi kisbolygót használják. A közép-amerikai indiánok közül magukkal vittek ezekre a helyekre néhány "kiválasztottat". Jól gondolja, az ő leszármazottjuk vagyok én is. A maga kedvéért vettem fel ezeket a ruhákat, hogy... szóval érti. Angolul a műholdas adásaikból tanultam meg, mert ugyebár ezeket venni tudjuk. Mint a galaxis távoli részei felé küldött üzeneteiket is...Ezeket egyébként köszönjük, szeretjük a képrejtvényeket. Mindegy, ez nem fontos. Figyeljen rám dr. Rhines! Senkinek ne beszéljen erről, amit most tőlem hallott, egyelőre senkinek! Maga egy nagy terv része.
- Egy tervé - ismételte meg Rhines.
- A kacsinák meg akarják akadályozni, hogy megtörténjen a Főlddel is az, ami egykor a Phateonnal. Mert különben hamarosan megtörténne. Talán nem a maga életében, de megtörténne...
Huairacoatl kissé félrehajtotta, a fejét, majd aprót biccentett.
- Jó... most mennem kell dr. Rhines. Ne feledjen el semmit, de hallgasson, amíg el nem jön az idő.
Kiugrott a folyosóra és becsapta maga mögött az ajtót. Rhines rögtön felpattant és futott utána. A folyosón két fordulóig tudta követni, aztán nyoma veszett. Egyszerűen eltűnt.
Rhines búsan ballagott vissza a kabinjába. Hiába, ezek a hallucinációk márcsak ilyenek. Pedig lassan kezdte elhinni, hogy...
Eh, ostobaság!
Jó is lenne ha léteznének a kacsinák. De jótündérek nincsenek; az emberiségnek saját magának kell megmentenie saját magát... önmagától!
Ahogy visszaért rögtön a levegőadagoló csapjához ment, hogy kijavítsa. De ez... fura...
A csap szabályszerűen működött.
Gyorsan felemelte a telefont és megnyomta a hármas gombot.
- Halló dr. Rhines! - üdvözölte egy álomittas női hang.
- Üdv! Meg tudná nekem nézni volt-e gázömlés a lakókabinok tartályánál?
- Persze... - ásítás, majd néhány másodperc csend. - A logisztikai hordozónál azt mondják már hetek óta nem volt. Minden szabályszerűen működik.
- Értem. Kösz.
Letette a kagylót.
Ha ez igaz...
Szent ég!
David Livingstone! A hangyaember!... Jézus! A walesi herceg mit keresett ezen a kisbolygón?!
Néhány csillag behunyorgott a kabin apró kör alakú ablakán. Valószínűleg dr. Rhinesen röhögtek.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-11-19
Összes értékelés:
28
Időpont: 2009-11-15 21:20:17

válasz Arthemis (2009-11-13 20:09:28) üzenetére
Kösz. Nem folytatom, mivel be van fejezve, le van zárva.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-13 20:09:28

Tetszett a történet, az is, hogy voltak benne humoros részek is. Folytatni is lehetne.:)
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-19
Összes értékelés:
28
Időpont: 2008-05-06 20:59:53

Kedves Borostyán!
Köszönöm:)
Üdv: Rozsdás

:)
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-05-06 16:20:30

Kedves Rozsdás!
Remekül írsz, gödülékenyen fogalmazol, és jó a humorod:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-19
Összes értékelés:
28
Időpont: 2007-05-29 18:18:35

szintén kösz
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2007-05-29 17:46:24

Nagyon tetszik! A humorod is változatlanul! :-)
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-19
Összes értékelés:
28
Időpont: 2007-05-29 14:30:49

Kösz. MU-ból csak az "Ütközet a Meridim felett"-et olvastam, abban viszont nem volt szó a Phateonról... "A Világ Legnagyobb ..." sorozatból szedem a sci-fis ötleteimet :D

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

inyezsevokidli alkotást töltött fel Elhagyott helyek: "ég" címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) fogságban című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Rózsáink címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel kifogytam címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel Zsófi elment címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dereng a kék című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)