Ne törj pálcát felettem könnyedén
ha úgy érzed valami fontos is elveszett
hosszú, fagyos hetek után, csak te egyedül
melegítetted tovább a kihült szivemet

Te most is szeretsz, s jobbá teszed életem
de a szavak hidegek, mint a deremedt kövek
De minden szavad piciny harang
Mely itt a szivemben csilingel

Morcos vagyok tudom, letarolom szived
pedig minden a régi, most is itt van
köztünk a szeretet, lehet megújúlás
csak a kifejezések változtak meg

Ne sírj, ha bántalak, ne búsongj érte
gyötrelmek éjjelén még vadviharok dúlnak
kiáltsd, lélek ne csüggedezz, van még remény
én meghallom szavad, ha a magányt meguntad

Te nem változtál semmit, előttem láttad meg
parányi bánatokból kibújt az új remény
akarjál engem piciny hajnal harang
mielőtt semmivé leszek, ugyis megáldlak én