HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 11 Tagok összesen: 1887 Írás összesen: 49232 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-05-28
Óvilág1. Kicsit megszeppenve állt meg az ajtóban. Szinte egy szál semmiben, csak egy medál a nyakában (a nő képével), meg persze a nyaralásra magára kapott pólója és rövidnadrága. Semmi zsák. Semmi otthoni holmi. Nagymama kedvesen fogadta. Hatalmas, rúzzsal kent szájával vörösre maszatolta arcát. Bor és szegfűszeg illata volt - bár Andor nem tudta azonosítani ezen illatokat semmilyen általa ismert dologgal, tetszettek. Nagypapa egy karosszékben ült. Letette az újságot, odalépett hozzá, és némán átölelte. Huszonegy csatornájuk volt. A legtöbb magyar nyelvű, de akadt pár ó-angol is. A CNN-t és a BBC-t nézte. Szinte megbabonázták a katasztrófákról szóló tudósítások. Hurrikán söpört éppen keresztül a nyugati parton. Árterek alakultak ki, csónakokon közlekedtek a magas épületek között. Ismeretlen jelek futottak a képernyő alsó csíkján. A vendégszobában mindig ment a televízió. Nagymamánál és Nagypapánál ez volt a szokás. Kapcsolgatott. Egy katedrális bástyájáról galambokat látott felreppenni. Volt pár közeli is, amelyen turbékoltak. Andor leugrott az ágyról, és szájtátva tapadt a képernyőre. Még volt pár vágás a madarakról, aztán újabb helyszín következett. Kétségbeesetten vizsgálta a távirányítót, de nem találta a megfelelő gombot. Milyen szépek! - Mit találtál, kedves? - kérdezte nagymama. Kérdőn félrebillentette a fejét. Kezeit széttéve, kétségbeesetten kezdett csapkodni a semmibe. - Madár? Semmit nem jelentett neki a szó. Továbbra is csak a repülést utánozta, a maga esetlen módján. - Madár? Gru gru? - kérdezte ismét Nagymama. - Rewind - kiáltotta. Egy kukkot sem beszélt magyarul. - Nem lehet - válaszolta Nagymama. - Rewind! - ismételte meg, még akaratosabban. - Nem lehet. Ez a készülék nem tud olyat. Gru volt? Gru gru? Andor hevesen bólogatott. - Madzser. - Madár, aranyom? Hát, ennyire szereted a madarakat? - Madzser - ismételte el a gyerek. - Gyere csak velem - invitálta a vénasszony. - No, gyere! Nagyapának gyönyörű lexikonja volt a madarakról. Szinte ragyogtak a fekete-fehér képek a fényes papíron. Andor úgy tartotta ölében a könyvet, mintha az egy valódi kincs lenne, egy illékony álom, mellyel, ha nem vigyázunk, hipp-hopp, semmibe vész, mielőtt azt mondanánk - fapapucs. Még soha nem fogott könyvet a kezében. Kiélvezte annak minden pillanatát. Ujjaival megdörzsölte a lapok széleit, a kemény borító sarkába nyomva ujjbegyét próbálgatta, mennyire éles az, s eközben le sem vette szemét a madarakról. Nagymama süteményt hozott egy tányéron. Cukor volt a tetején, szemcsés, durva tapintású, tejfehér. Andor megérintette a nyelve hegyével, s mikor agya nem jelzett veszélyt, bátran beleharapott. - Ízlik, ugye? Látod, Papa? Ízlik neki. - Tastes good... - mondta Andor, teli szájjal. Egyszeriben, halk nyüszítésre lett figyelmes. Kérdőn nézett Nagyapára. Az öregek összenéztek. - A kutya az - mondta Nagyapa, inkább Nagymamának, sem mint neki. - Kutya - mondta Andornak is végül. Az semmit sem értett. - Vau - mondta az öreg. - What? - kérdezte a gyerek, de Nagypapa továbbra is csak magyarul hablatolt. A nyüszítés még erősebb lett, így Nagymama letette a kezében tartott könyvet, és elindult a konyha felé: - Nagy esemény van készülőben a mai napon - mondta. - Épp jókor jöttél, hogy te is a részese lehess! - Madzser - kiáltotta Andor és egy képre mutatott Nagypapa lexikonjában. - Ez valami sokkal szebb dolog - mondta Nagymama, és eltűnt a fordulóban. Mikor ráunt az albumra, Nagypapát kezdte vizsgálni. Nagyon ráncos volt. És a keze reszketett, mint az egyik osztálytársának, akinek időnként nem kapott elég oxigént a szíve. Bajuszt viselt, ami odahaza már nem volt divat; és nem is olyan szolidat, mint a Nagymama, hanem egész tekintélyeset! Állandóan az újságot bújta. Vele nem nagyon beszélgetett. Talán a többi unokáját (akik magyarul is beszélnek), többre tartja, s néha oda-odaszól nekik, de vele egyáltalán nem kommunikált. - No, mi a helyzet? - kérdezte a visszaérkező Nagymamát. - Most már jöhettek - mosolygott amaz rövid bajsza alatt. - Gyere - hívogatta a gyereket. - Talán nem kellene látnia - aggodalmaskodott Nagypapa. - Ugyan, ugyan... - Bajunk származhat belőle! - Csak egy gyerek - mondta Nagymama, annyi kedvességgel a hangjában, hogy valamiképp Andor is megértette szavainak jelentését. - Let's go - mondta Nagypapa. Szóval, mégis beszélnek angolul, csak nem szeretik a nyelvet! Micsoda alakok! Nem sokáig töprengett a dolgon, mert ami ezután következett, az felülmúlta minden várakozását! A kutya egy kosárban feküdt. Mellette egy kölyökkutya nyüszített, alig hallhatóan. A többit estére a pincébe zárták. Andor felsikkantott, és a kicsi felé nyúlt, mire a nőstény a kezébe mart. Vér serkent a kézfején. Viszketett, egy kicsit égett. - Nem szabad - nyúlt a keze után a férfi. Nem fájt annyira. Különben is! Mit nyavalyogjon, mikor előtte fekszik maga a csoda! Nagymama és Nagypapa riadtan néztek össze. Egy pillanatra, mintha kővé dermedtek volna, aztán Nagypapa egy másodperc alatt eltűnt a nappaliba. Jódot öntöttek rá, és gézzel kötötték be. Szorított. - Kutya? - kérdezte Andor, már tisztes távolból. Rajongással csüngött az újszülöttön. - Dog - segítette ki Nagypapa az angol verzióval. - Kutya! - suttogta mosolyogva a gyerek. A "dog" semmit nem jelentett neki. - Most már hagyjuk - simogatta meg a haját Nagymama. - Neked is ideje ágyba bújni. Várakozón tekintett Nagypapára, hátha elmagyarázza, mit beszél a nagyi, de ő hallgatott. Valamiképp barátjának tekintette azért a pár angol szóért. Láthatatlan kapocs alakult ki köztük, melyről nem is lett volna értelme szólni, ha tökéletesen értették volna egymás nyelvét, akkor sem; így meg, nem is akartak. A csend beszélt mindkettejük helyett. - Aludni. Sipirc! Egy-kettő! A víz meleg volt, és fura szagú. A zuhanyból folyt. Egy tégla alakú tárgyat is talált mellette "Levendula" felirattal, ami olyan bűzt árasztott, hogy majdnem elhányta magát. Felvette a pizsamáját, aminek ugyancsak fura szaga volt, és kicsit bőnek mutatkozott, majd a Nagymama csókjával megváltotta jegyét az álmok birodalmába. 2. Eljött a búcsú ideje. Andor a nyelvére helyezett egy szem süteményt. De nem rágta meg. Szeretett volna valamit átmenteni a saját világába. Azt akarta, hogy az odakinn, minél tovább tartson. Megölelte Nagypapát és Nagymamát, és a lakásból kilépett a Múzeum folyosójára. Mecénása már odakint várt rá. Csinos volt és merev, mint mindig. "This is a secret." - súgta Nagymama lefekvéskor. "Please, don't tell about the dog!" - Everything is clear? - kérdezte a Mecénás. - Yes, it is - felelte engedelmesen. A nő megfogta a kezét, és kisétáltak az épületből. Andor még visszanézett a Múzeum robosztus oszlopaira, a lépcső tetején kővé dermedt oroszlánokra. Mesebeli lények voltak a múlt ködébe veszve, amiket már Mecénása mecénásai sem láthattak. Mitológiai lények - utoljára talán a 22. századból? Mire hazaértek Andor agyában végleg helyreállították a belső net-kapcsolatot. Bekérte a NAno-NET kezdőoldalát, és ujjbegyeinek finom dörzsölésével előhívta a kívánt adatokat. A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik. A magyar nyelv legtöbb beszélője Magyarországon élt a Nagy Összeolvadásig. Magyarországon kívül főleg a Kárpát-medence többi országában beszélték. A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve volt, ugyanakkor az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Ezenkívül a magyar volt az egyik hivatalos nyelv a Vajdaságban, valamint Szlovénia három járásában (Dobrónak, Hodos és Lendva). A magyar nyelvet az Összeolvadásig a világ nyelveinek sorában az 57. helyre tették az anyanyelvi beszélők száma szerint. A 2322. évi Népességszabályzási Törvény értelmében 62 éves korában a másvilágra küldtek minden embert - ezt az eljárást a köznyelv "Korai Álomnak" nevezte -, hogy maradjon elég élelem és hely a következő generáció tagjainak. A Korai Álmot minden polgár önként vállalta, ezen áldozatával adva meg a tiszteletet a Bőség Földje tervezet kiötlőinek. Kivételt azok a múzeumi dolgozók jelentettek, akik arra voltak hivatottak, hogy az érdeklődők elé tárják öregesen tengetett napjaikat, vagy azon szimulációk tagjai, akik az elmúlt századok történelmét és hétköznapjait mutatták be a nagyérdeműnek, úgy, mint azon századok "élő lakói". Ők megmaradhattak kicsiny burkukban, távol a világtól, hogy az újak is láthassák, milyen volt az automobil, a papír alapú újság, a szemüvegkeret, vagy épp a vezetékes víz, a zuhanyrózsa. Rozsda, fürdőkád, a kályha, a medvecukor, a kristályüveg. Az állatokat a 2190-es évek közepére teljesen elveszítették. Az utolsó svábbogár 2196-ban pusztult el a München-i Rovarrezervátumban. 2400-ra senki nem beszélt többé róluk. Túlságosan bántotta a lelkiismeret az emberiséget szörnyű tettei miatt; azt tették, amit mindig tettek, ha valami rosszul sült el - jöttek a nagyok, és "takarítottak". Mindenhol. Kivéve talán a múzeumokat. Annyi volt ott a megmagyarázhatatlan dolog, annyi a még fel nem tárt rejtély! Túlságosan sok volt ez az információ. És túlságosan idegen! Andor majdnem bontotta a kapcsolatot, ám egy pillanatra megtorpant, és új szóra keresett. Őrült ötlet fogalmazódott meg benne, mely lassan a végletekig precízen kidolgozott tervvé nőtte ki magát. Akart egy kiskutyát! Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
bűvölet alkotást töltött fel Lehet címmel a várólistára mandolinos alkotást töltött fel Friedrich Logau: Önteltség címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, VI. - igazán befejező rész című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Logau:Eitelkeit című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Spruchgedicht von Friedrich Logau címmel sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz történetmesélő bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz Krómer Ágnes alkotást töltött fel Kitti címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |