HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49457

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-05-29

Lepketánc (26/24 rész)

LÁTOMÁSOM

Emberkoromban, egy este mély magány ülte meg a tájat. Csak a csizmáim korcogása sértette fel a kihalt utcák hóborította csendjét. Tizennyolc voltam.
Eleredt! És a szállingózó pelyhekkel egy különös idegen szállt alá: magas, cingár ember, szőrmés bundában, rozoga ernyővel...
Lágyan, szinte hangtalanul landolt a porhóban. Nyomot is alig hagyott...
Ernyőjét összecsukta, hátát kiegyenesítette, visszaillesztette jobb szemére lehullott monokliját, és kérdőn rám nézett:
- Van tüze? - kérdezte, majd vékony csontszipkát illesztett a szájába.

Nem szóltam, csak néztem a jelenést, és tudtam, hogy ő az!
Valamivel ugyan jobban öltözködött talán, és egy pár évvel fiatalabb is lehetett, de ő volt! Az apám! Sz. Antal, ex-színházigazgató:

- Ugyan, ugyan, fiatalembel! Talán ajkála fagyott a szó? Vagy nem is nevelte az apja tiszteletle, hogy ha magához szólnak, illőképp válaszoljon?

Csak néztem, és nem tudtam levenni a szemem a szájáról...
Egy lépéssel közelebb merészkedtem. (És akkor, mintha a Sötétarcút láttam volna!)

- Te vagy? - nyögtem ki végül, a sűrű pelyhek takarásából.
- Vagyok, aki vagyok - válaszolta, majd összedörzsölte két ujját (minek nyomán kis láng lobbant), és meggyújtotta a cigarettáját. - Gyele! Igyunk meg valamit!
Kettőt lépett, majd elhasalt a hóban. Szája sarkából kihullott a szipkaszár.
- Hadd segítsek! - léptem oda hozzá, és a karom nyújtottam, de nem fogadta el.
- Félle, öldögfattya! - mordult rám, és nagyot taszított rajtam.
- Apa? - nyúltam ismét felé, de már nem volt sehol...

Persze, nem így történt. Semmi szárnyak, meg pelyhekkel együtt hulló esernyők! Hazugság az egész!
Valóban esett, és tényleg találkoztunk, de Ő egészen más volt...
Hangja, akár a mennydörgés, a modora pedig; borzalmas volt! És nem volt egyedül! Körülvették a barátai, és mind engem ugrattak.
A "Vasútállomás" premierjén történt, mikor az a vén mosónő elemelte a parókákat...

Az előadás kész bukás volt. Semmi nem úgy sikerült, ahogyan tervezték: a szövegben szinte minden színész rontott, ráadásul a jelmezek sem stimmeltek, mi több, apám még senki nem látta ennyire idegesnek...
Csapkodott, szanaszét szórta a jegyzeteit, és fel-le rohangált a művelődési ház folyosóin. Aztán, az egész borzadály után, lementek a kocsmába, és részegre itták magukat...

Az első alkalommal vesztette el előttem az önuralmát. Először láttam, milyen is az, ha részeg az én istenem! Először tűnt úgy, hogy ő is több személyiség egyetlen testben.
És akkor elmosolyodtam egy pillanatra! Lám-lám belé is olykor beköltözik a jó kis Légió!

"Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből!
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana."

Nehéz volt megválni tőle. Ha nem is mutattam soha, nagyon is szerettem őt.
Akárcsak a kis, gombszemű Rikkancsot...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Mint ki halász, gyöngyöt lelő címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Emlékvers Finta Katához című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/11) című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Egy nehéz nap után című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)