HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49592

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-05-30

Lepketánc (26/25 rész)

KÖZEL A VÉGHEZ

Hogy miért csinálom?
Dölyfből, ez elég egyértelmű. Megjár nekem is ennyi árendapénz!
Nem vagyok büszke rá, de meg kell tennem, mert van, aki úgy látszik, csak ebből ért!
Meg akarom mutatni Neki, hogy nem mindenkinek tetszik minden úgy, ahogy azt ő elgondolta, s hogy az én ötleteim sokkal jobbak...

Előre elrendeltetett szerepe (akárcsak nekem) kontrollálni a világ történéseit, ám néha, mintha kicsit túllőne a célon!
Míg én gyorsítom, ő épp lassítani igyekszik a dolgokat, hogy megmaradhasson az örökös, tökéletes egyensúlyhoz KÖZELI! állapot...
A dolgoknak nem szabad megállniuk, a mérleget mindig billentenünk kell valamerre, ám túlságosan lehúznia sem szabad a mérleg karját egyiküknek sem!
Ha megállna a billegés - ha a rendszer többé nem lenne ingatag -, értelme sem lenne a világnak, hiszen soha többé, semmi nem változna...

Régebben talán a tánccal is más lehetett a helyzet. Jóval magától érthetőbbnek számított a táncra perdülés, a pörgés, forgás, érzelmeink ilyetén való kifejezése, mint manapság. Nem kellettek a ballasztok. Egyszerien perdültek, fordultak, és minden ment a maga útján.
Ma már más a helyzet: többen sérültek a Nagy Próbatételben, mint arra számítani lehetett, sokaknak szegte kedvét a játék túlontúl komolysága, nagy tétje, és kötött szabályai.
Az Ő könyvében is számos helyen találkozhatunk a tánccal, mint az "Úr előtti örvendezés" egy formájával; sőt, egy alkalommal saját tanítványaim is "táncra perdülnek", már amennyiben táncnak nevezhető "Baal Prófétáinak sántikálása"...
Hagyjuk. Nem működött, és kész!

Új tánc kellett az Embernek, új jelrendszer, mely eltekintett néhány elgyengült rész hiányától.
Hát új táncot adtam nekik, a Nyelvek Táncát; új eszmékkel, új gondolatokkal, új istenekkel...
Íme!

És prófétáim sem sántikáltak, annak idején!
Csak a realitáshoz való viszonyunk nevezik mások sántikálásnak, tudásunk bélyegzik az oktalanok hiábavalóságnak. De ki soha nem törölhetnek az emberek emlékezetéből!

Föníciában isten voltam: a termékenység és a vegetáció istene! Nem övezett folyamatos imádat, nem voltam éltükben az egyetlen - de nem is törekedtem erre...
Téli esőzések idején emlékeztek meg rólam. Életet adtam, és örültem, hogy adhattam.
Nem követeltem magamnak senki örökös figyelmét, egyszerűen örültem annak a darabnak, ami az enyém lett ebből a robosztus világból...
Ma is jelen vagyok, s itt is leszek, a világ végezetéig!

Fáradt vagyok. Nagyon. Magam sem gondoltam, hogy ennyi energiám felemészti majd e mese. De remélem, tudják, hogy csak Önökért teszem, hogy jobban értsék, hogy tisztábban lássanak! Hogy egy kicsit világosabbá tegyem számukra, miként is működik a világ; s hogy tudják, mikor az egésznek vége lészen, mire számítsanak.

"Én vagyok az Alfa és az Omega" - mondá egykor, s ebben igaza is vala'. Csak Ő maradhat, s nincs is messze már az idő, mikor táncosaival kiszáll a Nagy Vizeknek fölébe, s az egésznek örökre vége szakad. Rám ezer év magány vár, leláncoltatva a pokolnak bugyraiban, Önökre pedig valami még rosszabb, ha csak meg nem tanulják addigra ezen őrült tánc lépéseit, vagy elég jókká nem válnak a dolgok kimagyarázásában.

Mert...
Mert...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

soltissimo alkotást töltött fel Csak röviden... címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Téli depresszió című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék IX. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Elhajóznék veled című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ilona napi köszöntő címmel a várólistára

Klára bejegyzést írt a(z) egy tavaszi nap című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Téli depresszió címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Régi utcám című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel ledöntött a letargia címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel egy tavaszi nap címmel

Cipike alkotást töltött fel Elhajóznék veled címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Mini mesék IX. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)