Jelentős kilométerkő az élet,
Ki megjárja bízhat,remélhet,
De csalódhat is benne,
és sokszor felelős sem lenne,
tetteiért másokat okol,
ilyenkor az élet csak pokol,
Ám ha titánként vagy istennőként
száll le a létbe,
Az életet befutóra játssza
és nem tétre.
Multjából ha felszakad
egy darab,
Rájön, hogy mit élt át régen
néger volt vagy arab.
Szegény volt vagy gazdag,
olyan kit éltetett a harag,
vagy szeretet öntötte el lelkét,
megbecsülte a hangyát és a lepkét,
vigyázott ,hogy kárt ne okozzon a Földnek,
mert a Teremtő nem "véletlen" teremtette zöldnek.
Igen akkor a belső békét élhette át,
érezve,hogy neki ültettek minden fát.
Már nem jött elő régi énje,
nem volt az élettől migrénje
és mint megvilágosodott az utján haladt,
lelkéből élt fent és alant.