HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-01

Havasi gyopár 16.

8.


Visszakanyarodok ahhoz az esős őszi naphoz, amikor is Szemerédi János szívét búbánat töltötte el Kassai Karolina pillantásától. Tulajdonképpen nem a lány szemének bágyadt kéksége, acélkard-szürkesége, kíváncsi, fürkésző bátorsága hozta rá a nagy-nagy bizonytalanságot, hanem a belsejében dúló ambivalens érzések, -amelyekről már szóltam. Vadmacska szeme, ahogy ránézett, az a különös, szavakkal le nem írható tekintet, amit a nők tudnak meresztgetni, amivel egy jéghegyet is lángra lobbanthatnak, és amellyel bármely más ifjú emberben az öröm, és nem a bánat hullámait keltik, Szemerédi Jánosban a kétely szikráját vetette el. Mardosó kétkedés fészkelte be magát szívébe, nem hagyta el a villamoson sem, kísérte hazafele a Rákóczi úton végig az Emkéig, mint károgó varjúcsapat a barázdát húzó traktorekét. Fejében egyre lüktetett az Énekek énekének sora, az a sor, amit a mellettük lévő asztalnál az egyik harmadéves lári-flári idézett: "megsebesítetted az én szívemet én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintetével, a te nyakadon való egy aranylánccal", és ott volt rá a belső replika azonmód: "egy világ választ el bennünket, nem vagyunk egymáshoz valók"
Felismerte-e János, hogy mi játszódik le önnön lelkében? Hogy a rátörő érzés nem más, mint a szerelem? Csetényi Barna szerint aligha. Az ősz, kicsi férfi ajka hamiskás mosolyra húzódott, amikor rákérdeztem.
"János szerintem nem gondolt szerelemre. Azt se tudta mi az, mint ahogy én sem tudom, és, ha jól értettem a történet megírásának motivációját, ön se tudja. Neki csak tetszett Vadmacska, és bíztató jelnek vette, hogy a lány viszonozza az érdeklődést. Tudja, hogy van ez. Az érdeklődésből vonzalom lesz, a vonzalomból... a vonzalomból kapcsolat. Az egészet a nemiség vezérli."
-S mi a szerepe a léleknek, -röppent ki belőlem önkéntelenül a kérdés, mert annyira meglepett, amit Csetényi Barna mondott.
-Semmi, -ejtette le figyelmeztetően felemelt kezét a kávézó kerek üveg-asztalára. -Semmi. Lélek, ha úgy tekintünk rá, mint önálló szubsztanciára, nem létezik. Csak a testtel és a szellemmel összefüggésben beszélhetünk lélekről, de, ahhoz a jelenséghez, amelyet a költők fellengzősen szerelemnek neveznek csak a testnek van köze a nemi vágy révén.
-Azt állítja Ön, hogy...?
-Pontosan...
Hosszan néztem a szemébe. Nem tudtam, ugrat-e, vagy komolyan beszél. Jó pár randevún voltunk már túl akkor, volt alkalmam megfigyelni absztrakt humorra hajló természetét. Valami titok sejlett körülötte, külsőre olyan volt, mint egy közönséges úriember, és még se volt az. Egy úriember soha nem ragadtatja el magát annyira, hogy idegennel beszélgetve kimutassa érzelmeit. Megjegyeztem magamnak és elhatároztam, majd adandó alkalommal kifaggatom. Amit mondott a szerelem és a nemi vágy kapcsolatáról, belém ragadt és elkísért a regény megírása során.

Szemerédi János hazaért és háborgó lélekkel vágott neki a csorba lépcsőknek a Tivadar utca 3.-ban. Felért a másodikra, befordult a folyosón és leszegett fejjel beleütközött Házmester Katiba, aki a gangot mosta. Még nem találkoztak, ez volt az első alkalom.
-Bocsánat, -morogta, és a felmosó-vödröt kikerülve igyekezett odébb slisszolni.
-Itt laksz ezen az emeleten? -szólt utána Házmester Kati, és várakozásteljesen támaszkodott a partvis nyelére.
-Itt, la, pont itt, -mutatta Szemerédi János a nyitott konyhaajtót Eta néni lakása mellett.
-Ez nagyszerű. -Kati elindult Szemerédi János felé, két ugrándozó emlője szerte-szét futott a barna pulóver alatt. -Ez nagyszerű. Megengeded, hogy vegyek tőletek egy kis vizet? Ki kék cserélni eztet, -bökött lefele a vödörre-, mer koszos.
-Itthon van anyám -szólt vissza Szemerédi János, -tőle kérdezd, biztos megengedi, -s azzal, aló, neki egyenest az ajtónak, Házmester Kati csak a hátát látta.
Kati lesújtva állt a gang közepén a partvissal, nyílt azonban Eta néni ajtaja, kigördült kedélyesen a gömbölyded asszonyka és már terelte is befelé Házmester Katit, jöjjön, vegyen vizet tőle.

Ezen az egy, esős, őszi napon, mint látjuk két fontos dolog történt Szemerédi János életében: szerelmes lett Vadmacskába, -engedtessék meg nekem, hogy fenntartva, amit eddig a szerelemről mondtam, mégis ilyen egyszerűen foglaljam össze az esetet,- és az, hogy Házmester Kati kivetette a hálóját a fess egyetemistára. Az a háló pedig kerítőháló, mint a halászoké, láthatatlanul szétterül, nincs belőle menekvés.

A második évfolyam hallgatói persze nevettek rajtuk titokban. Guruló Ica és Szépteleki Tánya jelentőségteljes mosolyt váltottak a közjáték láttán, Taág Teréz, akiről már korábban megjegyeztem, hogy frivol szőke nőcske volt, megbökte a mellette jegyzetelő Szászi Benedek könyökét, Szemerédi két csoporttársnője az "amfiteátrum" fél-karéjának túlsó szélén hevesen integettek a kezeikkel Csetényi Barnának, Tanács Brigitta és Roth Richard egymásra vigyorgott, és összehajolva suttogtak mások is.
Ők ketten nem vettek észre semmit. Szemerédi János önfeledten bámulta Kassai Karolinát. Légvonalban talán tizenöt méter lehetett közöttük a távolság, a lány a terem másik oldalán ült csoporttársaival, a kis Fodorral és Molnár Zitával. Vadmacska nagy-bátran viszonozta a fiú tekintetét, óráknak tűnő ideig, /Szemerédi János érezte így/ valójában csak néhány másodpercig a két szempár egymásba kapcsolódott.
Mindez egy filozófia előadáson történt, november 19-e volt, kedd és tíz óra tizenöt perc. Lent a katedrán álmos hangon beszélt az adjunktus. Azért fontos az időpont, mert Szemerédi János ekkor határozta el, hogy beszélni fog Vadmacskával. Még nem tudta, hogy lehet ezt kivitelezni, de az elhatározás erős volt benne. Molnár Zita a kis Fodor mellől Vadmacskához fordult és valamit mondott neki. Vadmacska elkapta a szemét Szemerédi Jánosról, nevetett. A két lány sugdolózott egy ideig, aztán, mintha mi sem történt volna, Karolina visszanézett Jánosra.
Soha előtte ilyen hosszú "egymásra nézés" nem volt közöttük. Csetényi Barna aki, miután felhívták rá a figyelmét szemtanúja volt az esetnek, "mérföldkőnek" nevezte.
"Ekkor jöttem rá, mi folyik közöttük" -mondta nekem elgondolkodva, -"figyelmeztettem is Jánost óra után kinn a folyosón, hogy ne foglalkozzon Vadmacskával"
"Mi kifogása volt ellene" -kérdeztem.
"Tulajdonképpen semmi" -válaszolta. "Vadmacska nagyon helyes kis fruska volt, igazán nagyon helyes. Csak hát úrilány volt, budai értelmiségi család elkényeztetett gyereke, nem illett egy VII.-ik kerületi prolihoz, a Szemerédi Jánoshoz."
Végigsimított ritkuló, egyenes-szálú ősz haján. A kávét vártuk a körúti presszóban és én a lányt is vártam mellesleg, a kis felszolgálólányt, aki jó szívvel volt irányomban. Zsongott a kicsi helyiség a suttogó beszélgetésektől, párocskák ültek benn a cigaretta-füsttől barátságosan homályos, neonfények vibrálásában misztikusnak, titokzatosnak ható kávézóban.
"Tudja elképzeltem hirtelen, hogy komolyra fordul az ügy, és János elviszi Karolinát bemutatni a Tivadar utcába...kijön éppen Eta néni és a felső lakó és elkanyarintják, ahogy szokták..."
"De, hát nem Ön mondta éppen a minap, hogy Vadmacska maga sem tartózkodott az útszéli kifejezések használatától? Hol itt a probléma. Ahogy én érzékelem egyáltalán nem volt prűd, beképzelt nőszemély"
Nagyot nevetett Csetényi Barna.
"Már, hogy lett volna. Dehogy volt. Nagyon is belevaló, vagány lány volt. Kötőszónak ugyanazt a szót használta, ne haragudjon, nem akarom kiejteni, b-betűvel kezdődik, amit mi is használtunk, amikor fiatalok voltunk."
"Akkor végképp nem értem" -mondtam.
"Mit nem ért ezen" -csodálkozott rám. "Azt hittem az írók értik az ilyesmit"
Megjött a kávé és a lány, s ez elterelte a figyelmemet. Most, amikor e sorokat papírra vetem /computerre rögzítem/ visszaemlékezem Csetényi Barna szavaira. Amerikában, és a szabad világban az ilyesmi soha nem okozott gondot. De ismerve a kisszerű Közép-európát, és az akkori viszonyokat, el tudom képzelni, hogy társadalmi és világnézeti különbségek ilyen mély szakadékot jelentettek két ember között.

Jegyezzük meg tehát a dátumot: november 19-e van, közeledik a vizsgaidőszak, s Szemerédi Jánost nem a tananyag foglalkoztatja, jambusok és hexameterek, ódák elégiák, balladák, nem törődik a szimbolizmussal és a szillogizmussal, sőt, még a tagadás tagadásának dialektikája sem érdekli. Terveket kovácsol, hogy lehetne a vadat becserkészni. Ha valaki ekkor megkérdi tőle, mit is akar tulajdonképpen, biztos nagyon furcsa választ kap: "beszélgetni Vadmacskával" Tény, ennél többre nem gondolt Szemerédi János. Megigézte a lány tekintete, félretette, pontosabban az ajtó mögé rugdosta kételyeit. Csak találkozni akart Vadmacskával, csak látni akarta őt, akit, amikor nem látott éppen, soha nem tudott maga elé képzelni, -csak beszélgetni vele. Fülében búgott a lány hangja, ahogy mondja a Történelem-tanszék előtt a folyosón: jó neked, Szemerédi János. Ezt a hangot akarta újra hallani, olyan közelről, mint akkor, elmerülni szeme kékségében, lénye kisugárzásában.
Van ilyen?
Van. Csetényi Barna egyetlen mondattal intézte el a jelenséget: "bolond volt a János"
Nehéz persze terveket kovácsolni, és még nehezebb azokat végre is hajtani. Már az első lépés is megbicsaklik- Első lépés: valahogy közelebb kerülni hozzá. Igen ám, de hogyan? Vadmacska igazi kis erdei fenevad, karmol, harap. Szemerédi János látta, hogy járt Zughy Szilárd és az ökölvívóbajnok "Buzeráns" Ottó. Ők is közel akartak kerülni Vadmacskához. Előbb Zughy, aztán az a gyagyásra pofozott Ottó. A lány gúnyt űzött belőlük, kifigurázta őket, fűnek-fának leadta, milyen szövegekkel próbálkoztak. A csoporttársak dőltek a röhögéstől, amikor Vadmacska Zughy Szilárd kappanhangját utánozta: "megengednéd, hogy hazakísérjelek?"
-Azt mondtam neki erre, -mesélte tovább : Zugligetben lakom, másfél óra az út.
Láttátok volna elkámpicsorodott képét. "Igen?" -kérdezte. "Nem baj, én oda is elmegyek veled, ha.."
-Ha? -kérdeztem vissza-
"Ha kapok egy csókot", -mondta ő, s szinte már cuppogott az élvezettől.
"Kapsz" -ígértem meg neki, -"de nem csókot kapsz, hanem csak egy puszit"
"Puszit?"
"Igen. Cvikipuszit a hátad közepére"

A kis Fodor úgy nevetett, hogy le kellett feküdnie a padlóra, és a többiek is a szemüket törölgették. Ettől kezdve, ha Zughy Szilárd megkörnyékezett egy lányt a folyosón, máris megkapta. Csókot akarsz Szilárd? Gyere, kapsz, cvikipuszit a hátad közepére.

Szemerédi úgy gondolta a legjobb lesz, ha úgy tesz, mintha véletlenül csapódna oda a 7-es csoportbéliekhez a folyosón, amikor összeverődve beszélgetni látja őket. Egyszerű, könnyen kivitelezhető plánum volt, senki nem foghat gyanút, éppen arrafelé járt, mi van abban. Megszólítja őket /őket és nem Vadmacskát/ és beszédbe elegyedik velük. Igen ám, de még ennek a szimpla kis haditervnek is meg volt a maga bibije. A 7-es csoportbeliek voltak ugyanis a "lázítók", már Kovács T. Menyhárt professzor úr emlékezetes előadása előtt is gyanús elemeknek számítottak, azt követően pedig szinte külön klikket alkottak, megválogatták kiket engednek közel magukhoz. A fennálló veszély ellenére /nem állnak szóba vele, kiröhögik, lesajnálják/ hősünk egy hét lázas tervezgetés és készülődés után, -a lelkierőt is össze kellett gyűjteni-, akcióba lépett

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)