HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48392

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NolaFeltöltés dátuma: 2007-06-02

Boncasztalon

- Ez művészet- szólt ünnepélyes hangon,
majd magában mosolyogva várta a hatást.
A hallgatóság ma nem túl beszédes.
Szinte érezte hogyan nehezedik rájuk
a csend nyomasztó súlya.

- Szóval? - folytatta derűsen- én ráérek.
Kémlelőn végignézte a tizenkét jelenlévőt.
Úgy sorakoztak ott, mint akik végítéletüket várják.
Mindegyikükön szép fehér köpeny,
igaz némelyik kicsit gyűrött volt,
de mintha azok is csak egy (durván) elbaltázott
szerkesztésnek estek volna áldozatul.

- Zöldfülű kis kezdők. És hogy remegnek!
- morfondírozott magában.
Várt. Majd csak megszólalnak. Talán.

- Ez így halálosan fárasztó!
Nem fogok udvariasan átsiklani a dolgon.

- E...elnézést, de mégis mit vár tőlünk?
- Aha! Végre valaki! Kezdenek mocorogni.
Jöjjön szépen közelebb! Mondja...
Maga miért van itt? Csak őszintén!
- Hát...mert...én...szóval orvos szeretnék lenni.
- Orvos...érdekes....igazán nagyon-nagyon,
roppantmód érdekes!
- Ha szabad megkérdeznem, mégis miért?
Végül is az orvosin vagyok.
- Ez már haladás. Gratulálok.

- Na, erre vajon mit lép Mr. Mittudoménki?
Lássuk csak, van elég mersze megint visszakérdezni?
Á, dehogy! A kis gyáva! Inkább csendesen szenved.

A professzor imádta ezeket a pillanatokat.
Nem tagadta túlzottan, mennyire szórakoztatja,
ha értetlen tekintettel pislognak rá a hallgatok.
Aktuális kiszemeltje kínosan feszeng előtte,
köpenye szélét babrálja.
Hm. Ez a nap is kezd jól alakulni.

- Ezt a bizonytalan makogást fejezze be,
mert rettentően zavaró, azontúl...
gyerekes, ostoba, amatőr és hiteltelen.
Ezzel a fellépéssel senkit nem fog meggyőzni, sőt.
Hiába makulátlanak a jegyei,
így dobhatja a kukába a drága diplomáját.
Már ha less egyáltalán.
- Lesz!
- Na ez már jobban tetszik, de nem emlékszem,
hogy szót adtam volna magának.
- Elnézést.
- Ne szabadkozzon itt, azt rühellem.
Inkább adjon be keddre egy 20 000 szavas esszét,
mondjuk... Apparatus locomotorius címmel.
- De, hiszen az holnap van.
- Micsoda éles eszű elme maga!
Gondolom nincs ellenvetése.
- Nincs.
- Látja, a tőmondatokban kommunikálás már egészen jól megy.
Ki hitte volna, hogy tehetséges valamiben!
Javasolnám, maradjon ennél.

Fehér falak, fehér köpenyek, fehér arcok,
és a legfontosabb: a fehér holttest.
Kit is akarunk boncolni?

***

Elővett egy doboz gyufát a zsebéből.
Meggyújtotta, majd megvárta míg leég.
Hagyta, hogy az elhaló láng megégesse az ujját.
- Aú! - gyorsan hideg víz alá tette, majd leragasztotta.
A színes állat mintás ragtapasz hab a tortán.

- Mit láttak?
- Azt, amint meggyújtott egy gyufát, és....
szóval véletlenül megégette magát.
- Rossz válasz, kedves!
Szerdára lesz egy kis feladata.
Valami testhez álló kellene...Á, megvan!
Organa sensuum. 12 000 szó.

- Sokat kell még dolgoznom ezen a bandán...

- Esetleg valaki más? Senki?
Mindjárt gondoltam. Na jó, pici segítség.
Rugaszkodjanak el vörös hajú gyufa barátunktól.
Valamiféle...
- Hasonlat.
- Ez már nem is olyan borzasztó. Folytassa!
- A láng az életet jelenti.
- Jó nyomon jár.
- Az előbb pedig nem véletlen égette meg magát.
- Nahát! Haladunk.
- Ahogy égett a gyufa, az volt az életút,
majd mikor elaludt az a halál.
Az élőnek fáj, ha elveszti egy ismerősét,
ezért hagyta, hogy megégesse a láng. A kapcsolat.
Bár, a gyertyát jobb eszköznek tartom erre a célra.
- Csodálatos. Valóban, de arra most nincs időnk.
Persze el is fújhattam volna.

- Gondolom már nagyon várjátok,
hogy a lényegre térjek, de nem fogunk kapkodni.
Nem az intenzíven vagyunk és ez itt nem a vészhelyzet.
Ugye nem hasonlítok Carter doktorra?
Nem, szerintem sem.

- Az asztalon fekvő páciens vajon mióta élettelen?
Apropó élettelen- a halott túl személyes. Tehát?
- Ehhez közelebbről kellene megvizsgálni.
- Hogyan állapítaná meg?
- A hullamerevség a test különböző részeit
meghatározott sorrendben érinti.
- Pontosabban?
- Először állkapocs körüli izmokat, majd az arc, a nyak, az...
- Oké- oké okos kislány, látom készült.

- Nagyon rendben van, hogy magolni tudnak,
de ez még semmire nem garancia.
A tesztelést látom élvezik. Na, had örüljenek.
Csak egy egészen kicsit.

- Más néven?
- Rigor mortis - hangzott az egyhangú felelet.
- Elvagyok kápráztatva! Akár kórust is alapíthatnának.

- Eddig elég jól bírják. Vajon meddig? Némelyik elég sápadt.
A próbababának nincs szaga, sablonosak. Öreg hiba.

- Kezdhetjük?
Ne válaszoljanak. Gondolom ez nem fog nehezükre esni.
Lássuk cask, egy hülye kérdés: Önként vállalkozó?
Amúgy is költőinek szántam.

- Most aztán teljesen kivannak.
Erre aztán nem készültek fel.
Látod, ez történik az első alkalommal Legjobb Barátom.

- Maga ott! Igen maga, azzal a fekete séróval.
Kellően gyászos az ábrázata, no meg a hajszíne,
pont megfelelő erre a célra.

A szerencsétlen fiú nagyot nyelt, majd lassan
(még annál is lassabban) odasétált az asztalhoz.
Azért nem túl közel.

- Lássuk csak fiatal barátunk, hogy boldogul a mély vízben.
Úszni lehet, hogy tud, de lehet nem megy vele sokra.

- Rendben fogja már meg a szikét!
Remeg a keze. Ez baj.
Menjen vissza és orvosolja a problémáját.
Vagy vágja le, és nem lesz vele több gondja.

- Nézzünk valaki mást. Maga rigor zseni!
Lépdeljen csak ide! Bízom a biztos kezében.
Egy mély vágást- érzés szerint-,
kérek a mellkas közepén. Harminc centis legyen.

A szike acélsúlyúnak hatott a fiatal lány kezében.
Egészen közel volt a testhez, mikor...

- Állj! Ha- ha! Bevették, mi?
Ugye nem gondolták komolyan, hogy ezt magukra bízom?!

- Ó, a kis naiv bagázs. Ezek az arcok, olyan mókás!
Kínos igyekezettel próbálnak megfelelni.
Túl görcsösek. Fura, azt hittem a fiatalok lazák.

- Most pedig egy kis dobpergést ha kérhetem.
Na! Imitáljon már valaki egy ütemes dobszólót!
Hagyjuk... Ma valahogy nincsenek a helyzet magaslatán.

Gyalázatos finomsággal kiemelte a szívet.

- Szép formája van, nemde?
Ó, Cor, gyönyörű Cor!- diadalmasan mosolygott.

- Valóban szép- hallatszott valakitől.
A halott hálásan nevetett. Nem tűnt szomorúnak.
- Kedves vagy. Mind azok vagytok.

- Az órának vége! - zárta rövidre a professzor,
majd lágyan visszahelyezte a szívet.
Köszönöm a figyelmet!
Á, még egy pillanat! Egy fontos dolog, hogy örüljenek:
Mi emberek kíváncsiak vagyunk, más testében vájkálunk,
Hisz' a válaszok nem tépik ki magukat a mellkasokból.
Segíteni még nem bűn.

2007.ápr.21.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Nola
Regisztrált:
2007-04-09
Összes értékelés:
281
Időpont: 2008-07-03 12:05:12

köszönöm mindkettőtöknek az értékelést :)
örülök, hogy tetszett ^^
Alkotó
Gabriel
Regisztrált:
2008-03-15
Összes értékelés:
4
Időpont: 2008-03-24 15:35:39

Szia!

Egy "kedves" egyetemi oktató jutott eszembe a történetről, akitől mi ugyanígy félünk. Hajlamos egy egész évfolyamot megbuktatni, ha kedve tartja. De befogom a szám, mert még a végén elveszem a kedved az egyetemtől:) Amúgy tetszenek a műveid, szívesen olvasom őket!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2007-06-03 20:39:20

Nagyon tetszett, gratulálok hozzá! (Bár nekem inkább szabadversnek tűnik, mint prózának.) Eredeti ötlet! Csak nem orvostanhallgató vagy? Mert az orvosegyetemen bőven akadnak ilyen Mr. Nathenek! Ahogyan rinyáló hallgatók is. Beszélő halottak talán nem, bár az a rész volt számomra a csúcspont, amikor ő is megszólalt...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Segítségek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)