HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49234

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2007-06-06

Gyógyulás


Harmadik napja, hogy lázas állapotban feküdt az ágyon. Gyenge volt. Az orvoshoz, ha akart volna sem tudott elmenni. Ilyen rosszul még nem érezte magát soha. A szoba mintha összement volna, a levegő állott szaga hatalmas súllyal telepedett rá, a bútorokat néha forogni látta, a kintről beszűrődő zajokat, pedig hangorkánként érzékelte, ami még jobban összekuszálta lázas gondolatait. Amikor az álom magával rántotta, a káosz lidércnyomássá nőtte ki magát. Harcolt, küzdött az életéért mindenkivel, aki csak megjelent álmában. Szörnyek, óriások, csúf manók, boszorkányok, és egy egész démonhadsereg. Őt akarta legyőzni mindenki, de nem hagyta. Kardot rántott. Izzó, tüzes kardot, és azzal csépelte a gonosz lényeket.
Ébredés után mozdulni sem tudott a kimerültségtől, holott szüksége lett volna egy kis sétára a friss levegőn. Feküdt az ágyon állig betakarózva. Szemei körül sötét karikák rajzolódtak ki, és minden perccel mélyültek az egyre beesettebb arcon. Étvágya nem volt, pedig a finom falatokat soha nem vetette meg. Most nem kívánta. A tányér, rajta a frissen készített angolos reggelivel érintetlen maradt. Az imént hozták neki, amikor még aludt. A házi néni csinálhatta. Kedves tőle.
Erre a gondolatra, hogy van, aki szívén viseli sorsát, elmosolyodott, és ebből a mosolyból erőt merített. Nem sokat, csak annyit, hogy elvonszolja magát az ablakhoz, és kinyissa azt. Először metsző hideget érzett tagjaiban, de aztán a felhők közül előbukkanó napfény, pillanatok alatt elűzte a kellemetlen érzetet. Meleg volt. A kint sétáló emberek a nagykabátot is elhagyták, és pulóverben meg ingujjban ténferegtek az utakon. Egy pillanatra jó volt látni a nyüzsgést, de hamar elfárasztotta az ide-oda sodródó tömeg látványa. Visszabújt az ágyba.
Lehunyta szemét és hagyta, hadd sodródjanak a gondolatai messzi ismeretlen tájakra. Szemlélője volt most önnön magának, belső világának. Kívülről látott mindent, ami megjelent előtte. Egy sziklán állt, ahonnan jól szemügyre tudta venni, a lábai alatt kanyargó, hatalmas kanyont. Az egész táj izzott. Minden kiégett. Sehol egy fa, sehol egy virág. A tüzes vész mindent elpusztított. De hogyan és miért?
A távolban két lángokkal borított pulzáló gömböt látott. Olyanok voltak, mintha a Nap jött volna le az égről, és elhívta ikertestvérét is, hogy együtt szítsák a tüzet és árasszák szét ezen a tájon. Az egyik vörösen és dühösen, a másik kéken, és kissé higgadtabban ontotta a forróságot. Ott lobogtatták tüzeiket, ahol a kanyon kettéágazott. Mindkét napkorong az elágazás végén fészkelte be magát, és onnan mozdulni sem akartak.
Valami arra kényszeríttette, hogy forduljon meg, és ne nézze tovább a gömböket. Így cselekedett. Egy öreg, ősz hajú indiánvarázsló állt vele szemben. Az arcán mélyen ülő ráncok és a nyugodt tekintet, nagy bölcsességről árulkodtak. Érezni lehetett, hogy körülötte a levegő megtelt élettel. Barna szarvasbőr ruhát viselt, rajta ősi szimbólumokkal, és totemállatokkal. Lábán mintás mokaszin. Már csak puszta jelenléte mély nyugalommal töltötte el őt. Leült hát elé, mert a varázsló erre kérte. Beszéd nem hangzott el, ezt a szemek üzenték.
Előtte egy furcsa kék színű tűz égett, melyből néha állatok szellemei bukkantak elő. Hol egy sas szárnyalt az egek felé, hol egy farkas vonított egy sziklaperemen, de volt ott medve, puma, teknős, meg érdekes őslényszerű állatok is. A tűz tele volt erővel. Nem égetett, nem volt meleg, pusztán az erő lobogott benne, amit a szellemek idéztek elő.
Az indiánvarázsló is leült a szellemtűz elé, lehunyta szemét és várt.
A varázslat elkezdődött. Egy puha, zselészerű anyaggal vonta be a fiút, közben felemelte a levegőbe, és a tűz fölé helyezte. Ezt úgy csinálta, hogy meg sem mozdult, nem is szólt semmit, csak éppen rá gondolt, és az megtörtént. A fiú ott lebegett a tűz fölött és közben a kanyont nézte, mert azt kellett néznie.
Messze valahol vízrobaj hallatszott, majd egyszerre hatalmas víztömeg zúdult be a kanyonba. Óriási erővel sodródott a sziklák között. Az elágazásnál kettévált, majd dühösen, kegyetlenül rontott neki a két izzó gömbnek. A sistergő zaj betöltötte a teret, és a párafelhő egészen az égig csapott, aztán szép lassan eloszlott, és a gömbök újra láthatóvá váltak. Mindkettő kisebb lett, és enyhült az izzás is. A víz hirtelen elapadt, eltűnt a kanyonból, de csak azért hogy helyet adjon egy újabb áradatnak. A jelenet megismétlődött. A gömbök még jobban összezsugorodtak és az izzás már csak halvány emléke volt önmagának. Aztán újabb apadás, majd újabb áradás. Ez volt az utolsó. Háromszor ismétlődött meg minden, aminek következménye az lett, hogy a gömbök olyan picik lettek, hogy teljesen eltűntek a szem elől a kanyon mélyedésében, és a tűz, ami bennük lobogott teljesen kihunyt.
Ekkor az indián felállt és arra kérte a fiút, hogy aludjon. Az pedig engedelmeskedett neki. Sötétségbe borult, amint szemhéjai elnehezültek és lecsukódtak. Teljes sötétségbe, ahol nem voltak óriások, meg különféle szörnyek. Nem kellett megküzdeni senkivel és semmivel, csak lenni. Lenni a nagy sötétben, és nem gondolni semmire.
Amikor felébredt, érezte bőrén a nedvességet. Pizsamája is csurom víz volt. Leizzadt. Két-három percig még mozdulatlanul feküdt, közben végigjáratta szemeit a szobán. Kereste a változást, és meg is találta. A szoba visszanyerte eredeti formáját, a falak a helyükön voltak, a bútorok nem forogtak, és az utcáról beszűrődő zaj sem zilálta szét az immáron nyugodt gondolatokat.
Feltápászkodott, kiment a fürdőszobába, ledobta magáról izzadt pizsamáját, majd lezuhanyozott. A felfrissült érzés után tiszta ruhát húzott, majd leült az asztalhoz és elfogyasztotta a még mindig meleg reggelit. Éhes volt újra, és most már nyelni is tudott, hisz egyik mandulája sem volt bedagadva. A gömbök eltűntek a torkából. Érezte ugyan a javulást, de azért elővette a lázmérőt. A hőmérő higanyszála 35 Celsius fokon állapodott meg.
A lidércnyomásnak vége. Meggyógyult.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2013-01-26 16:41:31

válasz Krómer Ágnes (2013-01-21 23:36:29) üzenetére
Kedves Ági!

Köszönöm. :-)

Üdvözlettel:
Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2762
Időpont: 2013-01-21 23:36:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!

Nagyon jól megírt történet. Részletesen kidolgozott és hiteles.Megdöbbentően jó. Tetszett.

Barátsággal: Ági
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2012-01-16 09:21:32

válasz T. Pandur Judit (2012-01-15 18:34:48) üzenetére
Kedves Judit!

Nem szívesen emlékszem vissza azokra a napokra, amikor lázasan, erőtlenül feküdtem az ágyban, ráadásul több ezer kilométerre az otthonomtól. Annyira még soha nem voltam beteg azóta sem, mint akkor. Szerencsére Márti (a feleségem) ott volt mellettem.
Az álomszerű látomás, vagy a látomásszerű álom, nem is tudom, hogy igazából mi volt, úgy zajlódott le, ahogyan leírtam. Általában színes, mozgalmas, fantáziadús álmaim vannak, amelyekre jól emlékszem, de ilyen élénken még soha nem jöttek elő a képek az álom után.
Érdekes és furcsa volt. Filmszerű története volt a gyógyulásnak. Vajon minden gyógyulásnak van forgatókönyve? Jó lenn ismerni az összes sztorit!

Köszönöm a hozzászólásod!

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2012-01-15 18:34:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!
Nagyon jól leírtad a betegség állapotát! Sajnos már én is voltam olyan beteg, mint ahogyan megírtad, innen tudom, hogy a leírás nagyon találó...
Amikor gyerek voltam, a nagymamám mindig azt mondta, hogy beteg embert nem szabad felébreszteni, mert amikor alszik, akkor gyógyul. Mintha csak Te is hallottad volna őt, olyan jól írtad meg a gyógyító álom jelentőségét!
Tetszett az írásod! Jó volt, hogy emlékeztetett engem szeretett nagymamámra is...
Köszönöm!

Judit

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Z… címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Farsang az óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)