HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48558

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-06-07

A legszebb cseresznye


- Gyere már le, meglátod, összetöröd magad!- kiáltott fel Éva aggódva a cseresznyefán buzgólkodó férjének. Csodálatos júniusi nap volt, a meleg nyár eleji fuvallatban büszkén vöröslöttek az érett cseresznyeszemek a zölden ringó ágak között. Édes virágillat terjengett a levegőben, néha egy-egy rigó repült el kíváncsian a fa fölött, vágyakozó szemeket meresztve a magukat kínálgató gyümölcsökre, de amint észrevették az embereket, riadtan odébbálltak.
- Várj!- szólt le Béla.- Ezt a kosarat még teleszedem. Nemsokára végzek. Inkább nézd meg, hol látsz még szép szemeket!
Az asszony fürkészőn vizsgálgatott egy hosszan kinyúló ágat, gyönyörűen telt, piros húsú, fürtökben csüngő cseresznyékkel. A legszebbek természetesen a legszélén helyezkedtek el, szinte megközelíthetetlen helyen. Féltette férjét, hatalmas termete alatt csakúgy recsegtek az ágak. Ha odébb lépett, az egész fa megrázkódott. Egy pók menekült riadtan kifeszített hálóján a közeli rózsabokorra, miután megzavarták délutáni szendergésében. Pedig Béla nagy gyakorlattal bírt nemcsak a szüretelés, hanem valamennyi kerti munka területén. Égett a keze alatt a fűnyírógép, néha maga a fű is, ha fittyet hányva a szárazságra tövig vágta a pázsitot. Kedvenc gyümölcsei közé tartozott a cseresznye, és mivel kertjükben több fa is terebélyesedett, bőven nyújtottak számára elfoglaltságot. Sajnos, növekvő pocakja miatt évről évre egyre nehezebben tudott megbirkózni feladatával, mivel nem elégedett meg azzal, hogy áll a létrán, muszáj volt a törékeny ágakra is rákapaszkodnia, hogy az egészen elbújt gyümölcsöket is megszerezhesse. Éva nem győzött aggódni miatta. Nagyon jól emlékezett apai nagyapjára, aki deréktól lefelé megbénult, mert almaszedés közben letörött alatta egy ág. Évekig vitte a nagyanyja orvostól orvosig, mire beletörődtek, hogy élete hátralevő részét tolókocsiban kell eltöltenie. Az energikus ember teljesen megtört, addigi kedvteléseivel felhagyott, melankóliával vegyített önsajnálattal teltek napjai. Gondolkodott egy darabig, majd úgy döntött, nem éri meg a kockázatot, és így válaszolt:
- Nem, nincs több. Amúgy is elég lesz ennyi, csak győzzem befőzni.
- Milyen jó lesz majd télen az a kompót, ha gyümölcshiányban szenvedünk- mondta Béla a nyaranta megismétlődő mondatát. Éva egyáltalán nem szeretett befőttet készíteni, sőt, ki nem állhatta, de az összes termést nem tudták frissen elfogyasztani, még úgy sem, hogy a rokonoknak és a szomszédoknak is adtak belőle. Azt pedig mégsem hagyhatta, hogy kárba vesszen.
- Biztos vagy benne, hogy nincs több? Még fér egy kicsi a kosárba.
- Nem, nem, gyere csak le!- biztatta Éva a férjét.
Béla hatalmas robajjal elindult lefelé. Az egész fa megremegett, a rázkódástól néhány kukacos cseresznye a földre esett. Egy ág hatalmas reccsenéssel tört ketté.
- Jézusom!- kapta a kezét a szája elé Éva.
Béla azonban rámordult:
- Ugyan, ne sikítozz már, hanem fogd meg a kosarat, mert mindjárt leejtem!
Az asszonynak sikerült az utolsó pillanatban elkapnia a fogantyút, ám a lendülettől leszakadt, és a cseresznyék vidáman gurultak szerteszét a dús, éppen nyírásra váró fűben.
- Jaj, de ügyetlen vagy! Hát már ennyit sem lehet rád bízni!- berzenkedett Béla. Erőteljes ugrással a földön termett, rosszallóan tekintve végig a pirossá változott gyepszőnyegen.
- Most aztán szedegethetjük össze.
- Minek- tárta szét a kezét Éva- ebből már nem lesz kompót. Mind összetörött.
- Akkor lekvárt főzöl- zárta le a vitát Béla. Fájós derekával lehajolt, és indulatosan visszadobálta az elgurult szemeket. Felesége nem mert ellenkezni, szó nélkül követte férjét. Egyszer csak Béla hirtelen megpillantotta a mosolygó gyümölcsöket az ág végén. Olyan gyors mozdulattal egyenesedett ki, hogy derekában megjelent a nyilallás.
- Mi az ott?- mutatott fel vészjóslón.
- Hát...cseresznye. De nem érhető el. Nézd csak meg jobban. Nem tudsz odamenni.
- Én nem tudok?! Hát így ismersz engem? Hogy hazudhattál ekkorát! Még hogy nincs több, amikor ezek a legszebbek.
És már újra a fán volt, dühtől hajtva hatolt egyre feljebb, letört ágak kísérték útját. Éva bánatosan sóhajtott, hát mégsem sikerült megakadályoznia ezt az esztelenséget. Béla egyre közeledett a vékony, elöregedett ág felé.
- Ne menj tovább, kövér vagy, nem bír el!- kérte az asszony.
- Dehogynem. Már itt is vagyok.- Béla kinyújtotta a kezét, hogy leszakítsa a legszebb, legpirosabb cseresznyét. Abban a pillanatban óriási reccsenés hallatszott, és már csak Béla kifacsarodott testét lehetett látni, amint mozdulatlanul fekszik az agyonnyomott cseresznyeszemeken. Éva remegve hajolt férje fölé, hogy megnézze lélegzik-e még. Béla száján vékony vércsík patakzottt, Éva egy zsebkendővel próbálta meg felitatni. A férfi kinyitotta a szemét, és elhaló hangon így szólt:
- A legszebb cseresznye....-majd elhallgatott.
Éva könnyezve nézte az összeszorított kezet, melyben ott piroslott a legszebb, legnagyobb cseresznye.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-03-04 11:23:48

Köszönöm kedves Judit, hogy elolvastad.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4957
Időpont: 2009-03-03 22:29:01

Szia Rozália!
Elolvastam ezt a régebbi történetedet, mivel az ajánlóba tetted. Nagyon életteli, hangulatos a kert leírása. Ilyen szép kertben egy vidámabb történetre készültem. Sajnáltam a férjet, aki nem ismerte fel a korlátait. Sajnáltam a feleséget, aki hősiesen befőz, pedig nem szeret, zokszó nélkül lekvárt főz, pedig eszében sem volt és megözvegyül, pedig előre látja a bajt. Talán a tanulsága a történetnek az lehet, hogy nem kell mindent ráhagyni a házastársunkra... Se a befőzést, se a lekvárt, se a fáramászást. O.K. megfogadom a tanácsot. :)

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-07-01 10:12:21

Kedves Kata!
Köszönöm szépen kritikádat, észrevételeid jogosak, ki fogom javítani.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12541
Időpont: 2007-06-29 18:12:18

Szépen, szabatosan megfogalmazott szomorú történetet olvashattam. Igazán tetszik a munkád.
Most mégis két apróságot szóvá teszek, de csak azért, mivel már mód van arra, hogy a föltett írásokon is lehet javítani.
A végefelé benne maradt egy hibás szó: "elérhet el" - Gondolom érhető el-re akartad javítani.
Még egy megjegyzésem lenne, remélem, nem haragszol érte, mivel jóindulattal teszem: Egy helyen a RENDELKEZETT szóval találkoztam.
Az ilyen hivataloskodó szavakat jó elkerülni. Te is ki tudod cserélni a mondatban, ha egyetértesz velem.
Még egyszer hangsúlyozom: igazán tetszett az írásod.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-06-11 09:50:33

Teljesen jogos az észrevételed, a férjemnek is ugyanez a véleménye.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-06-09 19:29:10

Lehet, hogy félre értettél? Nem arra gondoltam, hogy a férfi ne haljon meg, hanem a mondat szerkezetében, amikor leesett, azt írtad, élettelen teste, utána pedig megszólalt.
:-)))
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-06-08 21:32:40

Szia Artur!
Köszönöm észrevételedet, igazad van, az "élettelen" szó véglegességre utal, talán jobb az olvasót bizonytalanságban hagyni, elég lenne annyi, hogy megsérült.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-06-08 11:09:57

Szia!
Az írásod tetszett, és ha elfogadsz egy javaslatot tőlem, a vége felé az "élettelen test" helyett, jobb volna a "mozdulatlan test", mert különben nem szólalhatna meg utána már, így nem mondhatná el utolsó mondatát. Amúgy nagyon kifejező történet a férfiak makacsságáról, és büszkeségéről.
:-)))

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Horvaja alkotást töltött fel Reménytelenül címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 13. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 12. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Reményekül címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A legangolosabb vers címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 12. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)