HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49056

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: wryanFeltöltés dátuma: 2007-06-07

Bábel


Kórház közelében lakunk. Egyikünk sem beteges típus, így "előnyeit" nem, hátrányait annál inkább érzékeljük. Szinte negyedóránként vijjog fel a mentők fülsértő hangja, jelezve, valaki ismét szerencsétlenül járt. Gyermekszületés közeledtét is jelenthetné némelykor, de nem ennyiszer.

Gyakorta elgondolkoztat a tény, túl sok a baleset, a rosszullét, az öngyilkosság...

Mint mindennek, ennek is okait kutatom.
Elvileg nem kellene ennyi személyes tragédiának előfordulnia, hiszen minden eszközzel rendelkezünk, amire szükségünk lehet a boldoguláshoz.
Agyunk egy olyan professzionális szerkezet, melynek segítségével problémáink, feladataink könnyű szerrel megoldhatóak volnának. Egy valami azonban hiányzik: a használati utasítás összerendezett működtetésére.
"Kisördögöm" rosszmájúan megjegyezte: "valaki azt is felgyújtotta a történelem sötét távolában, mint pl. az alexandriai könyvtárat!"
Igaza lehet. Azt olvasom a hermetikus írásokban, valaha sokrétűbben, produktívabban működtünk. Egymásra és önmagunkra hangoltabban, s a "rossz nyelvek" azt is hozzáteszik, az istenekkel is beszélő viszonyban voltunk...

Mára elidegenedtünk egymástól és önmagunktól is. Alvajárókként vagy monomániás akaratgörcsben rójuk köreinket, figyelmetlenül mind külső, mind belső világunkra. Elidegenedésünk veszteségérzetet, elhagyatottságot, félelmet és haragot szült bennünk. Túlélésünk érdekében egónkat szinte betegesen nagyra fejlesztettük, s bizalmatlanok vagyunk mindenkivel szemben, mert rettegünk, ego-buborékunk a másik közeledtére kipukkad, s mi ott kucorgunk előtte pucéron és megszégyenülten.

Az elmagányosodás egyes ijesztő példáira van módom rácsodálkozni. Hallok látszólagos párbeszédeket utcán, buszon, üzletben, mikoris két ember tragikomikumba illő monológja versenyez egymással, melyik tudja előbb lehadarni mondandóját.

Elszomorít, mennyire elfelejtettük a közös nyelvet!
Rosszabb hangulatomban megkockáztatom gondolatban a kérdést:
Volt valaha is nekünk olyan?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2009-04-08 21:46:18

Kedves JUdit!

Köszönöm értő hozzászólásod!

Üdvözlettel: Ria
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5137
Időpont: 2009-04-02 22:59:43

Kedves Wryan!
Úgy használjuk az agyunkat, ahogy megtanítanak bennünket rá. A szűkebb környezetünk, a családunk és a tágabb környezetünk a társadalom. A jobb agyféltekénket, ami az empátiáért, az érzelmekért, megérzésekért, fantáziáért, a jelen-jövő felé orientáltságért, a dolgok mélyebb megismeréséért felelős már szinte teljesen elsorvasztotta a porosz drill, ami nálunk a családi és iskolai nevelésre jellemző. Így aztán nem csoda, hogy nem az istenekkel, de még egymással sem tudunk beszélgetni. A túl fejlett bal agyféltekénk gyakorlatiasan irányít minket. Én, én és én. Az én karrierem, az én szükségleteim, az én életem. Miközben eszeveszetten fényezzük az énünket, elmagányosoduk. Aztán meg valahogy másokat hibáztatunk érte. Pedig ők csak saját énükkel vannak elfoglalva. Csak körül kell nézni, ahogy tetted a cikkedben, hogy hová vezet mindez. Judit
Alkotó
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-06-21 21:17:47

Kedves Szejke!
Köszönöm, hogy olvastál, Örülök, hogy tetszett!:)
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-12
Összes értékelés:
231
Időpont: 2007-06-21 20:24:37

Remekül meg irtad,ritkán olvasni a lapokban ehez hasonlót,inkább csak a szerencsét
lenül járást irják meg,de abból nem okul senki,sajna.
Az élet egy tragédia, a végén minden szereplője meghal.
Üdv.Szejke

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Este Pesten címmel

Magdus Melinda alkotást töltött fel Holdfény szonáta címmel a várólistára

Balog Marianna alkotást töltött fel Lehet még... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Boldognak lenni... című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ősz van címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

Habib alkotást töltött fel MegtÉRTEM címmel a várólistára

Habib bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)