HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48379

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: wryanFeltöltés dátuma: 2007-06-07

Bábel


Kórház közelében lakunk. Egyikünk sem beteges típus, így "előnyeit" nem, hátrányait annál inkább érzékeljük. Szinte negyedóránként vijjog fel a mentők fülsértő hangja, jelezve, valaki ismét szerencsétlenül járt. Gyermekszületés közeledtét is jelenthetné némelykor, de nem ennyiszer.

Gyakorta elgondolkoztat a tény, túl sok a baleset, a rosszullét, az öngyilkosság...

Mint mindennek, ennek is okait kutatom.
Elvileg nem kellene ennyi személyes tragédiának előfordulnia, hiszen minden eszközzel rendelkezünk, amire szükségünk lehet a boldoguláshoz.
Agyunk egy olyan professzionális szerkezet, melynek segítségével problémáink, feladataink könnyű szerrel megoldhatóak volnának. Egy valami azonban hiányzik: a használati utasítás összerendezett működtetésére.
"Kisördögöm" rosszmájúan megjegyezte: "valaki azt is felgyújtotta a történelem sötét távolában, mint pl. az alexandriai könyvtárat!"
Igaza lehet. Azt olvasom a hermetikus írásokban, valaha sokrétűbben, produktívabban működtünk. Egymásra és önmagunkra hangoltabban, s a "rossz nyelvek" azt is hozzáteszik, az istenekkel is beszélő viszonyban voltunk...

Mára elidegenedtünk egymástól és önmagunktól is. Alvajárókként vagy monomániás akaratgörcsben rójuk köreinket, figyelmetlenül mind külső, mind belső világunkra. Elidegenedésünk veszteségérzetet, elhagyatottságot, félelmet és haragot szült bennünk. Túlélésünk érdekében egónkat szinte betegesen nagyra fejlesztettük, s bizalmatlanok vagyunk mindenkivel szemben, mert rettegünk, ego-buborékunk a másik közeledtére kipukkad, s mi ott kucorgunk előtte pucéron és megszégyenülten.

Az elmagányosodás egyes ijesztő példáira van módom rácsodálkozni. Hallok látszólagos párbeszédeket utcán, buszon, üzletben, mikoris két ember tragikomikumba illő monológja versenyez egymással, melyik tudja előbb lehadarni mondandóját.

Elszomorít, mennyire elfelejtettük a közös nyelvet!
Rosszabb hangulatomban megkockáztatom gondolatban a kérdést:
Volt valaha is nekünk olyan?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2009-04-08 21:46:18

Kedves JUdit!

Köszönöm értő hozzászólásod!

Üdvözlettel: Ria
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2009-04-02 22:59:43

Kedves Wryan!
Úgy használjuk az agyunkat, ahogy megtanítanak bennünket rá. A szűkebb környezetünk, a családunk és a tágabb környezetünk a társadalom. A jobb agyféltekénket, ami az empátiáért, az érzelmekért, megérzésekért, fantáziáért, a jelen-jövő felé orientáltságért, a dolgok mélyebb megismeréséért felelős már szinte teljesen elsorvasztotta a porosz drill, ami nálunk a családi és iskolai nevelésre jellemző. Így aztán nem csoda, hogy nem az istenekkel, de még egymással sem tudunk beszélgetni. A túl fejlett bal agyféltekénk gyakorlatiasan irányít minket. Én, én és én. Az én karrierem, az én szükségleteim, az én életem. Miközben eszeveszetten fényezzük az énünket, elmagányosoduk. Aztán meg valahogy másokat hibáztatunk érte. Pedig ők csak saját énükkel vannak elfoglalva. Csak körül kell nézni, ahogy tetted a cikkedben, hogy hová vezet mindez. Judit
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-06-21 21:17:47

Kedves Szejke!
Köszönöm, hogy olvastál, Örülök, hogy tetszett!:)
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-12
Összes értékelés:
231
Időpont: 2007-06-21 20:24:37

Remekül meg irtad,ritkán olvasni a lapokban ehez hasonlót,inkább csak a szerencsét
lenül járást irják meg,de abból nem okul senki,sajna.
Az élet egy tragédia, a végén minden szereplője meghal.
Üdv.Szejke

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Ötven éves találkozó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)