HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48556

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2007-06-12

A harangszó


Fodros fehér felhők kúsztak az égre, és ahogyan szemből a nap megvilágította olyan tiszta lett egyszerre minden abban a vakító nagy fehérségben, mint a téli havas táj, amit nem csúfít el az ember nyoma. A templomtéren játszó gyerekek is a felhőt nézték, és azon tanakodtak, vajon hogy lehetne felszállni abba a hatalmas puhaságba, és megérinteni a fodrokat. Vasárnap volt, mindenki a templomba igyekezett. Zsúfolásig megteltek az utcák, nyüzsgött a falu a sok járókelőtől. Főként asszonybeszédet lehetett hallani, meg gyermeki kacajt. A férfiak inkább csendben vonultak az áhítat felé, hogy ott számadást adjanak nehéz, munkával teli hétköznapjaikról.
Az ütött-kopott templomkapu nyitva volt. Sokan ültek már a padokban átadva magukat a csendnek. Egy pisszenés sem hallatszott. Az idő megállt, melyet az összekulcsolt kezek szorítottak közre. Mindenki imádkozott, pedig a pap még meg sem érkezett, hogy megkezdje prédikációját, de tudták, hogy most nagy szükség van az imára. Egy lélekért mormolták az oly gyakran használatos könyörgő szavakat. Egyetlen egyért. A Mihály feleségéért, Katalinért. A héten temették szegényt. Nagy láza volt, az vitte el. Az orvos sem tudott tenni semmit. Hívni kellett a papot, aki megáldotta lelkét, habár anélkül is a mennybe került volna. Nem volt olyan ember a faluban, aki ne szerette volna. Mosolygós, igazi szép asszony volt, és ráadásul dolgos is. Mihály is csupa öröm volt mellette, nem úgy, mint most a padban ülve, arcán kiülő fájdalommal, kisírt szemekkel, kettéhasadt szívvel. Arcát kezeibe temette. Nem akarta, hogy lássák, és ő sem akart látni senkit.
Ferenc atya aznap késett, aminek csak ő tudta okát, így a gyülekezetnek várnia kellett. Hát vártak. Szájukon imával, szívükben szomorúsággal. Katalinra gondoltak és az összetört Mihályt nézték. Miért kellett ennek így történnie? Miért veszi el Isten az embertől a boldogságot? Miért?
És ekkor Mihály talpra ugrott. Furcsa volt, tisztára megrészegült valamitől. Szemeiben szikrázott a fény, a remény, hogy még egyszer utoljára láthatja talán... És a fény egyre ragyogóbbá vált.
- Honnan jön ez a halkan zengő furcsa hang? Honnan? - kérdezte suttogva, félve attól, hogy elnyomja a hangot, és akkor nyoma vész. Mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte. Valami nagy dolog van most készülőben, amit nem látni csak nagy ritkán.
Ferenc atya éppen akkor érkezett. Csendesen jött, mint ahogyan szokott. Egy pár lépést tett csupán az oltár felé, de érezte, hogy félre kell most vonulni, mert a levegőben ott volt már az áhítat prédikáció nélkül is.
- Mi ez a hang? Harangzúgás hangját hallom! - mondta Mihály az örömtől megrészegülve.
Az emberek egymásra néztek, mert csodát véltek felfedezni a szavak mögött, hiszen a faluban egy éve már, amikor utoljára megszólalt a harang. Le kellett szedni, mert a romos templomtorony nem bírta a súlyt. Nem volt hát harang, mert a tornyot azóta is toldozták-foldozták, és még nem értek a végére. De Mihály mégis hallotta zúgását.
- Úgy zúg, mintha szélvihar rázná! Beleremeg a föld is! Halljátok emberek? - kiáltotta könnyes szemmel az oltárra nézve. - Az én Katalinom az! Most lép be a mennybe, és örömtől sugárzó arccal kongatja a harangot! Halljátok emberek? Ettől még a hegyek is megindulnak, és tajtékot vet a tenger! Drága Katalinom! Kongasd csak, hadd nyíljon meg az ég lábaid előtt! Vonulj be a Paradicsomba, mert ott van a Te helyed! Mily gyönyörű teremtés! Látjátok emberek? Lázasan kongatja! Úgy segítenék neki, de nem lehet! Rám néz! Egyenesen a szembe! Mosolyog! Mosolyog! Boldog! Látjátok emberek? Boldog!
Furcsa morajlás hallatszott a sorok közül. A hitetlenek moraja, ami egyre jobban elnyomta a halkuló harangzúgást Mihály szívében.
- Eltűnt. Elment. - csüggedt el Mihály.
A szemek fürkészőn tekintettek rá. Már nem csodát láttak, mert a moraj elűzte azt. Ferenc atya nézte csak átszellemült arccal az ifjút, mindenki más azt gondolta, megbolondult.
Mihály a tömeg felé fordult, mert mardosták a gonosz emberi pillantások, melyek valamiféle hamisat akartak leleplezni.
- Azt képzelitek, hogy bolondot beszéltem? - kérdezte vádlón. - Én tudom, hogy két parányi, selymes, puha kéz húzta a harangot! Én tudom! Katalinom keze volt! Az ő két kis fehér keze! Az övé!
Senki nem szólt semmit. Voltak, akik szégyenükben elfordították fejüket, de voltak, akik továbbra is vádlón néztek Mihályra. Aztán Mihály kilépett a padból. Ő sem szólt semmit. Keresztet vetett, majd kiballagott a templomból. Szemében volt valami megnyugtató, valami tiszta, amitől a kétkedők kissé összezavarodtak, aztán becsukódott a templom kapuja, és akkor mindenki meghallotta a konduló harangszót.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-12-02 08:19:59

válasz T. Pandur Judit (2011-11-30 23:17:16) üzenetére
Kedves Judit!

Ezt a novellát Dsida Jenő Harangozó című verse ihlette. Olvasd el ezt a verset. Gyönyörű!!!!!
A "belehallás" irodalmát nem ismerem még, de utána fogok olvasni. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az ilyen hangok sokszor tisztábbak, mint a fülünk által érzékeltek.
Köszönöm a véleményedet!

u.i.: Nagy kedvencem ez az alkotás. Nagyon jó volt megírni, még ha sok hiba is maradt benne.

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4955
Időpont: 2011-11-30 23:17:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!

A "belehallás" nyelvi jelenségére a néprajzkutatók figyeltek fel, a hangok szavát lefestő magyarázatok kapcsán. Nem tudom, hogy ismered-e ezeknek az irodalmát, de Te is ezt írtad meg az alkotásodban. Mihálynak még a valóságos harangszót sem kell hallania ahhoz, hogy szíve fájdalmát "belehallja" a vélt harangzúgásba.
Napjainkban a harangszó magyarázatok eltűnőben vannak, ritka kincs az ilyen írás, ami még emlékeztet rájuk.

Judit
Alkotó
virágének
Regisztrált:
2007-08-15
Összes értékelés:
480
Időpont: 2007-10-27 10:27:17

Tovább barangoltam írásaid között és újra szép gondolatokra bukkantam. Nagyon jó szerintem a vasárnap délelőtti templomba menés hangulata. Ezt csak akkor lehet így leírni,értékelni, ha éltél benne megtapasztaltad. A stílus gyakorlással sokat fejlődik. Én úgy szoktam, hogy megírom és hagyom egy ideig érlelődni aztán előveszem és olvasom ,olvasom többször is és mindig van mit javítani,kifejezéseket kicserélni. Messze álkl tőlem a kritika.Csak őszintén beszélgetni akartam mert tetszik a stílusod és a szellem,amely áthatja írásaidat. Jó ihletet kívánok! M. Katalin

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 4. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 4. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság VII. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság VI. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság V. rész című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel semmi vers címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Örömök és Ürömök című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Közelgő szüret elé címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)