HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-12

HB kalandjai:csikóhal

CSIKÓHAL




Valahol Celebesz szigete mellett, a Csendes-óceán déli vizeiben él a csikóhal. Lepréselve, kiszárítva szakasztott olyan, mint ama bizonyos sakk-figura, amelyiknek helye a bástya és a futó között található, és amelyik lóugrásban közlekedik a táblán. Átbukó parti hullámok taraján utazva kisodródik a homokra, liheg kicsit, körülnéz kicsit és meghal. Apró, meztelen bennszülött gyerekek összeszedik a megszáradt tetemeket, lapos forró kövek alatt lepréselik és elviszik a bazárba. Néhány vasat kapnak tucatjáért, lisztre, lepényre elég. A bazár hátsó traktusaiban lakk-réteget kap a kis csikóhal, s aztán kikerül a ponyvára, sok egyéb más csecsebecse és kacat közé, hogy bávatag, vastagpénztárcájú "fehér" turisták megvegyék, hazavigyék, s otthon mutogassák: "ládd-e, mit hoztam Celebeszről"
Az egyiket tömött bajszú hollandus vette meg, tárcájába tette, és nyomban el is feledkezett róla. Átrepülte az óceánt a csikóhallal, mindketten túlélték, pedig sok repülőgép esik le. Párizsba érve, a Saint-Elize-én, amikor egy caffé-ban fizetett, megtalálta. -Mihez kezdjek én ezzel a vacakkal, -kérdezte magától. Már elfelejtette, hol vette, Celebesz szigete neki semmit nem jelentett.
Társa, egy magyar úr, Budapestről, közelebb hajolt és jól megnézte azt a furcsa valamit.
-Mi ez, möszjő? Valami állat?
-Csikóhal, -bólintott a holland úr komoly ábrázattal. Bazárba' vettem, nem érdekes. Kell magának?
-Köszönettel elfogadom.
A két férfi ezután távozott, visszamentek az Akadémiára, ahol is a következő felszólaló éppen a magyar úr volt, a vörös-here nemesítésének magyarországi tapasztalatairól, s az általa vezetett kutatóintézet eredményeiről számolt be a népes plénum előtt. Párizs mindeközben élte a maga lüktető, zsúfolt életét a bulevardokon, a Szajna partján és a külvárosi sikátorokban. Párizs nem törődött sem a magyar úrral, sem a hollandussal, de még a vörös-here nemesítés sem érdekelte túlzottan.
A magyar úr három nap múlva hazautazott, elhozta a kis csikóhalat, s a legkisebb fiának ajándékozta. Így került Bubuhoz, Bubu kölcsön adta nekem, én pedig megmutattam a Hámori Bandinak. Amikor a lányokat fűteni kezdtük, a csikóhal éppen a Bandinál volt, a zsebében. Az üdülő konyhája előtt beszélgettünk, az utcán álldogáló vadgesztenyefák behajló, sűrű lombja eltakarta a bőszen izzó napot. A Testvér két teli kézzel etette őket, nem fukarkodott a történetekkel, amelyek New Yorkban, San-Franciskóban, a Fülöp szigeteken, s Afrika kies tájain játszódtak.

-Akkor ti nagyon gazdagok vagytok? -kérdezte a vörös-hajú lány, bizalmatlan tekintettel méregetve a Testvért. Makulátlan fehér köpenyét szinte átbökte hegyesen álló mellbimbója. Kezét beletörölte a kockás konyharuhába. Társnője fekete volt, bájos, apró anyajegyet viselt a szája sarkában. Néhány percre szaladtak ki, a kondérokban főtt a gulyásleves, a tészta a lekváros palacsintához, vájling alatt, bekeverve, dagadóban.

-Mérhetetlenül gazdagok, -mondta a Hámori Bandi. -Beutaztuk az egész világot. Láttuk az aztékok kincsét Mexikóban, hajóztunk a Horn foknál luxus-jachton, csikóhalat fogtunk Celebesz szigeténél...

-Mi az a csikóhal? -kotnyeleskedett a kis fekete.
-A csikóhal? A csikóhal a világ legritkább, legértékesebb halfaja. Mindössze néhány példánya él már csak dél-kelet Ázsia parti vizeiben. Eszmei értéke egymillió font. De ez csak eszmei érték, mert sem a Louvre, sem a British Museum nem adja el a sajátját, máshol pedig, legjobb tudomásom szerint nincs csikóhal.
-És ti fogtatok egyet? -kérdezte hitetlenkedő hangsúllyal a vörös hajú lány. -Akkor hiszem, ha látom...
-Két példányt fogtunk, -mondta a Hámori Bandi. - Az egyiket eladtam Dohában, arab olajsejk vette meg, egy vagyont kaptam érte, amelyre tulajdonképpen szükségem sem volt, be is tettem azonmód egy jótékonysági alapítványba, de a másiktól a világ minden kincséért sem válnék meg soha. Ötszáz méter mélyen úsztunk a tenger alatt, persze túlnyomásos búvárruhában, -ott bukkantunk rá. Ötszáz méter mélyre már nem hatol le a fény. El tudjátok képzelni milyen félelmetes lehetett? Korom-sötét vett körül minket, csak a lámpa szűk fényköre táncolt előttünk a korall-szikla oldalán. Bármikor megtámadhatott volna bennünket egy cápa... S akkor megpillantottam őket, férj és feleség...sebesen úsztak...

Lujzika, a szakácsnő jött ki, fokhagyma-szagot árasztva, megállt az ajtóban, karjait összefonta terebélyes keblei alatt. -Kislányok! Gyertek már! Legyen most mán vége a locsi-fecsinek.

-Rögtön, -szólt vissza a kis fekete. -Egy pillanat, máris megyünk...és...hogy kaptad el őket?

-Velem volt a Testvérem, -jelentette ki a Hámori Bandi. -Rájuk világított, pont a szemükbe. A csikóhalak sötétben élnek, nem bírják a fényt. Megdermedtek egy pillanatra, abbahagyták az úszást, én meg...
-Kamu szöveg -mondta a vörös. -Kamura vesznek minket, Klára. Hogy világíthattatok a szemükbe, ha ők voltak elől, ti meg mögöttük?

-Gyerünk lányok, -kiabált a szakácsnő. -Meddig kell még várnom?!

-Jaj de kis buta vagy, -mondta a Hámori Bandi. -Látszik, hogy fogalmad sincs ezekről a dolgokról. A hal, ha üldözik, mindig hátra néz, ezt se tudtad?

-Na és hol van az, a híres csikóhalad? -vihogott a vörös. -Fogadok, hogy csak a képzeletedben létezik...
-Az egyik példány, az, ami megmaradt, éppen nálam van. Imént hoztam Londonból. Felkértek, hogy mutassam be az Egyesült Nemzetek, s a NATO közös tengerbiológiai szimpóziumán.

Elővarázsolta zsebéből a csikóhalat, s odanyújtotta. -Tessék, nézd meg, ez az. Óvatosan fogd. Egymillió fontot ér, de lehet, hogy még annál is többet!
A lány elvette a halat, álmélkodva forgatta a tenyerében.
-Milyen kis vacak. Tényleg egymillió fontot ér ez a kis vacak? Mennyi az, magyar pénzben?

Lujzika leeresztette sonkányi karjait, toppantott. -Na, most már azonnal gyertek, mihasznák!

-Mikor végeztek ma? -kérdezte a Hámori.
-Kilenckor, tízkor, -pislogott a fekete. - Attól függ, hány vacsoravendég lesz, mennyi a mosogatni való. Mért kérded?
-Találkozhatnánk ma este...

Egymásra néztek, vihogtak.

-Ma nem jó, -mondta a vörös. -Este már nagyon fáradtak vagyunk. -De holnap szabad napunk van, holnap csinálhatnánk valamit.

-Hallatlan, -mondta a szakácsnő, két karját az ég felé emelve. -Az én koromban, mi nem mertük volna.
-Megyünk már, -szólt hátra a vörös.
-Eljöttök velünk evezni? -kérdezte a Bandi.
-Elmehetünk, -nézett rá a vörös hajú lány megint a barátnőjére. A fekete visszanézett, mindketten vihogtak. -De mi nem tudunk ám evezni.
-Nem baj, én és a Testvérem tudunk. Evezünk, vitorlázunk, amit akarsz. A British Royal Sociaty of High School-ban szereztem gyémántdiplomát tavaly előtt, ugye Testvér? Ez a világ legmagasabb fokú tengerész-tiszti végzettsége, ha akarnék, tengeralattjáró hajót is vezethetnék ezzel a végzettséggel, így van Testvér?

Lenn, a folyón gőzös haladt felfelé, a fák és bokrok között csak füstöt okádó kéménye látszott ki.

-Ti tényleg testvérek vagytok? Nem hasonlítotok egymásra, -mondta a vörös.
-Mentális rokonság, nem vérszerinti, -intette le a Bandi. -El tudod azt képzelni a kis szűk agyaddal, hogy a testi dolgoknál, a genetikai kombinációknál, fontosabbak a lelkiek, vagy idáig nem érsz fel? A dimenziók között nem létezik átjárhatóság, csak egyféleképpen...a transzcendentitásban.

A kövér öregasszony toporzékolni kezdett a konyhaajtóban. - Mi lesz már? Mozgás lányok, mozgás.

-Hova akartok menni, evezni? -kérdezte a fekete lány.
-Felfele. Lupa, mit tudom én. Aztán kikötünk, ...kikötünk valahol a Muszáj szigeten.
-Mért hívják Muszáj szigetnek, -kíváncsiskodott a vörös hajú lány. Majd ki pukkadt, ahogy a feketére nézett. A másik lány is pukkadozott.
-Mert ott mindig muszáj a lányoknak!
-Micsodát muszáj, te?!
-Tudod azt nagyon jól kislány, hogy mit!
-Digi-dugizni muszáj, arra gondolsz?

Jókhora Pali jött szapora léptekkel a csónakház felől, sortban volt, gusztustalan tejfehér lábszáraitól egy légy is visszahőkölt volna.

-Mi ez a vircsaft itt hölgyeim? -reccsentett rá a lányokra. -Szedte, vette, teremtette! Induljatok azonnal dolgozni, vagy levonom a béretekből!

Hámori Bandi tisztelettudóan hátrébb araszolt, hogy helyet adjon az üdülővezetőnek, aki szemmel láthatóan a konyha felé igyekezett.

-Mi lesz ma az ebéd, Pali?
-Mit tudom én, mi lesz, -mérgeskedett az üdülővezető. -Vesztettem a kártyán. Lehet, hogy semmi nem lesz.

Tovább akart menni, de a Testvér megállította.

-Beszállsz egy teniszpartiba délután Pali?

Jókhora Pali megtorpant, lekapta a szemüvegét. -Miért, ki jön még?
-Szólhatunk a Tóth Laci bácsinak...
-Szóljatok. De...inkább este fele, vacsora előtt. Úgy szervezzétek. Napközben nem tudok elszabadulni. Tiszta bolondokháza van itt. Meg kell az embernek őrülni itt.

A rezgő tokájú szakácsnő befordult a konyhaajtón maga előtt terelve a kis feketét, akit Klárának hívtak.

-Hánykor találkozunk holnap? -vetette hátra sebtében a vörös hajú lány, és már iszkolt volna ő is befele.
-Te még mindig itt vagy? -rivallt rá Jókhora Pali. -Jókora szerencséd van kislányom, hogy én vagyok a főnököd. Lódulj már, nem értesz a szóból? És tik is uraim! Táguljatok innen, ez munkahely, ha nem vettétek volna észre, és nem a pesti korzó!


With no obligation to come on! Száz szónak is egy a vége, elvesztettük azt a párost a Tóth Laci bácsival. Lehet, hogy jól tudott állatfigurákat rajzolni, lehet, hogy értett a p i c t u r e megkomponálásához, még azt is megengedem, hogy kiválóan animált, ha kellett, -de elég gyengécskén tudott szerválni! Istenkém, 82 éves volt, más ember örülne, ha ilyen korban egyáltalán szerválni tudna!
Benn álltam a necnél, Jókhora Palira koncentráltam. Az üdülővezető két lépéssel az alapvonalon belül helyezkedett fogadáshoz, bal keze mutatóujjával feljebb taszította tar homlokán a fehér bészból-sapkát és azt mondta: redi vagyok, redi lettem újra. Laci bácsi, -most is látom törékeny hajlott kis figuráját, őszbe csavarodott gyér szakállát, ahogy szervál, -átütötte a labdát a túlsó térfélre. Jókhora Pali válla, felső teste kifordult, azt hittem kereszt következik, elindultam befele, a pálya közepe fele, ő azonban, ki tudja hányadszor, fonák egyenest ütött, éleset, laposat, hajszál-pontosan a vonal mellé.
Tóth Laci bácsi persze velem kiabált, miért hagyom ott a folyosót. Nem volt igaza, ha nem mozdultam be, az üdülővezető holt biztos, hogy keresztbe játszott, kiszorította a rajzoló-művészt, a Hámori Bandi meg beverte a hálónál.
-Jókora lecsapás volt fiam, -dicsérte meg Jókhora Pali, -csak így tovább, fiam!
Így se volt jó, úgyse volt jó, sehogyan sem volt jó semmi, aznap este. 6:3-ra nyerték az első szettet, s a másodikban is vezettek egy komplett brake-el, amikor az üdülővezetőt elhívták. Nem is tudott visszajönni szegény, Veronikát küldte ki hozzánk az üzenettel, sajnálja, odaégett a rántás, majd holnap folytatódik a meccs. Veronika tolmácsolta egyúttal Jókhora Pali vacsora-meghívását is, ami mindhármunknak szólt. Hámori Bandi megkérdezte tőle, mire megy az öreggel, Veronika csak nevetett: hosszú nyelve van neki, -mondta, -príma. Elsőrangú. A vörös hajú lány vihogott, amikor feltette a tányérokat, s a kenyeres-kosarat, s akkor is vihogott, amikor kihozta a májgombóc levest. A kis feketét nem láttam vacsora közben, pedig nekem ő tetszett jobban kettejük közül. Később, sör mellett a Tehenesben fel is vetettem a dolgot a Bandinak.
-Vigyed Testvér, -legyintett Krőzus-módra. -Fogyaszd egészséggel. Nekem jó a vörös is!
Jó is volt neki, ez rögtön kiderült, amikor kikötöttünk a Muszáj-szigeten másnap, szemközt a Fővárosi Tanács otromba, lapos-tetős üdülőjével. Alig terítettük le a pokrócot, alig helyezkedtünk el, már smároltak is. Semmi bevezetés, semmi tipi-tapi, egymásnak estek, nyalni-falni kezdték egymást.
A vörös hajú lány jó volt a Testvéremnek, elmondta később, mennyire. A kezdésen hamar túljutva beljebb költöztek a szigetre, egyedül maradtam Klárával kinn a parton.
Beszélgetni kellett volna valamiről, igen ám, de semmi nem jutott az eszembe.

-Te is olyan nagy menő csávó vagy, mint a haverod? -incselkedett a fekete hajú lány, akit Klárának hívtak, és közelebb araszolt kicsikét a pokrócon.
-Persze, -mondtam.
-Tényleg beutaztátok az egész világot?
-Tényleg.
-Voltatok az északi sarkon is?
-Voltunk.
-És a délin?
-A délin? Ó a délin többször is.

Felült, hitetlenkedve végigmért. Olyan kis butus volt szegénykém, olyan kis butus. Csak sajnálni tudtam ezt a butus lányt. Nem volt jó vele.

-Nem ugratsz?
-Dehogy ugratlak!
-És...és honnan van ennyi pénzetek, hogy csak úgy utazgattok a világban?
-Nem mondta a Bandi?
-Nem!
-Akkor én sem árulhatom el.

Resz-kajakok húztak el a vízen laza csoportban, az edző motorcsónakból üvöltözött velük. Meleg volt, tűzött a nap. Fenn bárányfelhők vonultak, szelíden legelve az égi kékség tágas mezőin. -Mit kezdjek én ezzel a ki butus lánnyal, akihez nem fűz semmi? -tettem fel magamnak a kérdést, de nem tudtam válaszolni rá. Ahhoz, hogy az ember dugni tudjon egy lánnyal, kell valami ihlet, s nekem nem volt ihletem a Klárihoz.

-Nálad van a csikóhal? -kérdezte félénken, mint egy leánybőrbe bújt félénk őzike.
-Most nincs, -mondtam.
-Hol őrzitek? -kérdezte.
-A Nemzeti Bankban van egy nagy páncéltrezor, -válaszoltam. -Ott tartjuk. Kormányőr teljesít előtte fegyveres szolgálatot.

Megint közelebb húzódott. Combja érintette a lábam szárát. Megpróbált rám mosolyogni csinos pofikájával, felemásra sikeredett. Súgva mondta:

-Én mindent megtennék...mindent, amit csak akarsz.
-Valóban?
-De én nem akarok itt, olyan ciki itt. Bárki erre jöhet.
-Ki jönne erre?
-Bárki. Akárki.
-Jól van, megértem.
-Én ágyban szeretném, rendesen, ahogy kell.
-Ágyban tényleg jó lenne.
-Te, hogy szereted? Mondd el, hogy szereted, s úgy csináljuk majd, ahogy te szereted.
-Jó majd elmondom.
-Mikor mondod el?
-Mit tudom én. Majd.

Fölém hajolt, egyenes-szálú fekete haja lelógott, érintette feketére sült képemet.

-Nem akarsz ...?
-Micsodát nem akarok?!
-Nem akarsz most...-arca arcomhoz közelített, -tudod?
-Izé...Majd később...
-Később? Miért később?
-Mert most nagyon meleg van. Izzadnánk.
-Izzadnánk?

Csalódott képpel arrébb hemperedett. -Később még melegebb lesz, mondta duzzogva.

Hazafelé a 34-es buszon elkértem Hámori Banditól a csikóhalat. Vissza kellett adnom Bubunak, kedvenc relikviája volt. Klárival nem találkoztam többé, nem volt rám kíváncsi. Teljes mértékben megértettem.
A vörös-hajú lány kitartott egy darabig a Bandi mellett, de amikor harmadszorra is neki kellett kiegyenlíteni a számlát a Bivalyosban, összezavarodott és tanácsot kért tőlem. Tanácsot nem tudtam neki adni, de visszafizettem a pénzecskéjét, amit a Testvéremre költött. Azt hiszem így volt sportszerű. Alighanem így volt sportszerű. A Hámori Bandi tehetett a legkevesebbet arról, hogy nekem nem jött össze a dolog a vörös-hajú lány barátnőjével.
S mégis csak ő volt a Testvérem.

Dugni pedig nem is olyan nagy kunszt.



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-01-11 19:51:57

Köszi sleepwell! Nem tudtam, hogy Te az ilyen linkségeket is csíped. Van belőle nálam szekérderékkal!
Szia, aranyos vagy, hogy ezt a csikólalasat előkotortad!!!
Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2008-01-11 16:50:25

Nagymenő csávó! Nagyon jó volt az írásod!:) Jókat moslyogtam rajta:) Grat!:)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-09-22 18:38:34

Ja! A csikóhal tényleg létezett, egyetemi csopottársam apja hozta Párizsból. HB elkérte tőlem, kitalált hozzá egy mesét, azzal fűtötte a csajokat.
Köszönöm, hogy elolvastad! -én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-09-21 22:29:34

Hehe, ezt a kamubajnokot!!! Szétröhögtem az agyam az értékes csikóhalon. Főleg, hogy nekem is volt egy pontosan ugyanilyen kislánykoromban, igaz, nem Celebeszről, csak Bulgáriából. Jó volt olvasni róla!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)