HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47962

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-06-14

Sorsváltó


Egy nap az Oroszlán úgy döntött, nem eszik húst többé. Hagyta a hagyományt, hagyta az egészet.
Ha hallgatott volna aznapi horoszkópjára, másképp tesz: vadászni indul, két zsiráfot ejt el, s fogyaszt. Egyet még vacsorára, egyet családjának ád...
"Végy egy font húst, Nyár Szülötte..." - kezdődött az írás.

"Ha úgy hiszi, nincsenek agresszív érzületei, legyen különösen óvatos, mert valószínűleg csupán arról lehet szó: nem vesz tudomást róluk, s oktalan mód' magába fojtja őket. Vigyázzon, ha így tesz, mágnesként vonzza magához azokat, akik végre bátorságot éreznek így magukban egy kis ellenségeskedésre" - folytatódott.

Az Oroszlán köpött az egészre. Elege volt már mindenből: elég volt a királyságból. Hatalom, uralom, mit sem jelentettek többé neki! Inkább valami másabb, tisztább dologra vágyott a kiskirály!

Már végéhez közelített a füllesztő augusztus. Az Oroszlán lassan átmenetelt egészen Szűziesbe.
Megszabadult szervezete minden állati eredetű méregtől. Izmai még ruganyosabbak, szeme még élesebb, lelkiismerete még tisztább lett a hetek során:
- Ne egyetek ti se többé húst! - szólott ragadozó testvéreihez a szűzies Oroszlán, - s az állatok nem rettegni, de szeretni fognak benneteket.
Az oroszlánok egyszerűen csak királyi sörényük csóválásával jelezték rosszallásuk a legifjabb királyi sarj különös érzései iránt.
A hiénák és sakálok hasukat markolászva röhögtek.
- Ne tegyétek! - kérlelte őket az Oroszlán.

A következő hónapban, meglátogatta apai nagyapját, az Állatok Királyát.
Oroszlánpapa egy magas szikla peremén ült, dicsősége teljes fényében. Hatalmas mancsai közt egy gazellacombot dédelgetett:
- Mi szél hozott? - kérdezte az öreg király.
Az Oroszlán nem titkolt semmit előle. Elmondta, hogy itt az idő:
- Mérlegre tettem az életem és döntöttem. Megkerestem Nisha-t, a szelek istennőjét, s a bölcs Tukántól és kértem tanácsot. Elvittek engemet a Nagy Fehér Sziklához, kivártuk az Éjközépet, meghallgattuk a Tizenkét Csillagot. Sötét volt és rémisztő csendesség. A tücskök elhallgattak, a cerkófok is felhagytak a visítással, ebből tudtam, hogy eljött az ítélet ideje...

- Tizenkét bolygó gyűlt össze a ragyogó Hold körül és megmondták, mi a teendő...

" A legtöbb konfliktus valójában nem valós eseményeken alapszik. Többnyire az önzés állítja egymással szembe az embereket: az, hogy mindig magunkkal, saját boldogságunkkal foglalkozunk. Néha mindössze annyit kellene tennie, hogy szem előtt tartja mások kívánságát" - olvasta ki a csillagokból legújabb, saját életére vonatkoztatott kommentárjukat.

- Kérlek, Királyom! Egyél meg! - szólt az Antilop, de az Oroszlán egyszerűen csak tovább ballagott.

November elejére elérte a Szahara határát.
Makacssága nem ismert többé lehetetlent.
- Új Királyotok érkezett a Szaharába! - üvöltötte el magát a puszta határán, skorpiók szaladtak össze jövetelére.
Érdes homokszemcsék égették mancsát, a sivatagi szél szárazra fútta sárga szemeit.
- Miért nem értik meg, hogy új idők jönnek? Ha én meg tudom tenni, akkor ők miért nem? - kérdezte magától mind gyakrabban.
Három hét elteltével egy kiszáradt kútra lelt. Kövébe csillagok vésték üzenetüket az utókor számára:

"Mivel túlságosan figyel a részletekre, túlterhelődik, és túl későn ugrik bele a különböző befektetésekbe. A hibát könnyedén jóváteheti, ha a kreativitás és az üzleti ötletek kedvéért szövetkezik egy Szűzzel..."

- Miféle eget rázó baromság ez már megint? - kérdezte az Oroszlán az égtől, ám az ég hallgatott.

- Egyél meg! - kérte egy őt kitartóan követő gazella.

- Húst vegyenek! - kiáltozta egy bőrszatyrot lóbálva egy kivénhedt páviánhölgy. - Vegyen kis húst, felség! - mondta az Oroszlánnak, mikor hozzá ért. - Jó vétel, és önnek a rendes ár felébe sem kerülne... Fizethet természetben is - súgta oda neki és csábosan rákacsintott. - Tudja, én még szűz vagyok...

"Ne próbálja elodázni a beszélgetést partnerével vagy munkaadójával, mert az elfojtott frusztráció felgyülemlik, s a bolhából végül elefánt lesz." - olvasta az Oroszlán a páviánhölgy szatyrára hímezve.
Koka Kóla, jéghideg felfrissülés - hirdette a kiszáradt kútra tűzött tábla. A kút mögött egy kiszáradt jégkrémes-autó is vesztegelt.
- Húst vegyenek! - kiáltotta a páviánhölgy.

"Fogalmazza meg egyértelműen, mi bántja Önt"

- Gyűlölöm az egész életem! - ordította az oroszlán, s elrohant a sivatagon túlra, túl a Nagy Folyamon, a dzsungelen, ki a sztyeppére, egyenesen egy afrikai vadász nyila elé...
S itt véget is ért sorskereső története, hisz a nyilas az elmúlást hozta hegyes fegyverével...

Aki nem hiszi, járjon utána...
He-he...

----------------------------------------------

- Azért ez is van, akinek sikerül... - mondta Sanyi, és a játszótér túloldalára mutatott.
A bolond gyerek a galambok közt ugrándozott. Összekotort tenyerébe egy kevés búzát, a levegőbe dobta, s tovább ujjongott, ugrált, táncikált az aláhulló tollak között.
Robi becsukta a magazint, melyből előtte a mesét olvasta, és elsüllyesztette a tarisznyájába. Semmit nem értettünk belőle. Sanyi leereszkedett a mászóka korlátján és megindult a Bolond felé.
- Várj! Hagyd már! - állta útját Robi, s mint egy hatalmas fúrótorony, komótosan lecövekelt a tér közepén.
Sanyi óvatosan hátrált néhány lépésnyit, s biztos távolból mérte végig a srácot. Erős volt, és melák nagy: megvolt vagy százhatvan centi...

Lecsusszantam én is, és kicsit közelebb lopakodtam a két gyerekhez. "Isten szereti az övéit..." - villant át agyamon, és a bolondosra néztem. Az, mintha mi sem történt volna, tovább játszott a zöld gyepen. A kékes tollú madarak zavartalan csipegettek tovább körötte.
Egy pillanatra én is oda vágytam: a semmibe, a láthatatlan boldogságba, búzát szitálni az ujjaim közt, madarak tollait gyűjtögetni a lassan eleredő esőben...

- Hagyd! - mondtam Sanyinak, és hátrébb húztam a kabátja ujjánál fogva. Kiszabadította a dzsekijét és a másikra ugrott.

A bolond gyerek, mintha észre sem vette volna az esőt, s a szanaszét repkedő sárcsomókat, guggolt a fűben és számolgatta a tollakat.
Legszívesebben odamentem volna, s azt mondom neki, "gyűjtsük őket együtt!", vagy azt, "nézd, hogy süt át a fény azokon a rongyos felhőkön!", "milyen gyönyörű az a tócsa ég és föld határán"! De e helyett a jobb lábamra nehezedtem, majd a balra, aztán a két egymással birkózóra vetettem magam és rendesen kivettem a részem a küzdelemből...

Látták a kis magánakciómat az akkori negyedikesek, s hamarosan meg is jelent nálam a Banda háromfős küldöttsége:
- Láttunk bunyózni, és úgy gondoltunk, beveszünk a csapatba...
Vérző orral húzták le a kosárpályáról a magas srácot, akivel meg kellett küzdenem.
Akkor lettem bandatag. Később break táncos, negyedikben bandavezér, később érettségizett, majdnem-diplomás, és barát, túl korán apa, jazzkedvelő bokszmenedzser, hitehagyott hűtlenkedő, szerelemmel meghódított, gyámoltalan lélek.
Mily különös dolog a sors...

A Bolond egyszerűen a Bolond maradt.

Sanyi egy nap útra kelt, s többé nem tért vissza. Esett, mikor hátára vette gombász-hátizsákját, és az erdőnek vette az irányt. Tizenhat volt. A szemközti házunk ablakából néztem, s még gondoltam is, hogy tenni kéne valamit:
- Sanyi, várj! Ne hülyülj! Mi lesz veled, ha magadra maradsz?
- Sanyi! Mit csinálsz?
- Veled megyek! Talán együtt kellene...

De nem mentem.
Olyan fényesen ragyogtak a csillagok között szállingózó pelyhek; úgy gondoltam, ekkora fényben nem eshet semmi, de semmi baja; vigyáznak rá odafenn, az Égiek...
Talán így is lett.

Mert két sorsa is van az embernek: egy választott, s egy előre elrendeltetett: az egyiken változtathat, a másik ösvényről viszont semmi le nem térítheti.
Ez az ösvény az út az életből a halálba, és azon is túl: mert megszületünk, felcseperedünk, megöregszünk, és távozunk. S talán elrendeltetettek életünk nagyobb állomásai is, de máig nem tudom biztosan, melyek ezek a pontok, a pillanat-e, mikor megkapom életem állását, vagy csupán, mikor ráébredek, bolond, aki nem áll meg időnként, hogy gyönyört leljen a madárdalban, vagy egy jégesőben.

Robi hatalmas gyerek volt. Legalább százhatvan centi. Egy Ifa csapta el, a játszótéri jelenetet követően. Talán, jobb is lett volna, ha soha fel sem épül - mert jelnek vette a vele történteket, s onnantól soha többé, senkit nem szeretett.

Tizennyolc évesen, kezembe vettem a sorsom. Végigdolgoztam egy nyarat, és az egészből sorsjegyeket és lottószelvényeket vásároltam...

---------------------------------------------

Délután beköszöntött a tavasz. Jéglapok úsznak még a tó színén. Csak a Hold világít, a város fényei nem érnek el idáig. Hordozható rádiómból halkan zümmög a Kabaré.
A csillagok ismét csak kavarnak.

Leveszem a cipőm, és megmártóztatom lábaim a jéghideg darában.
A múlt hónapban ásattam ide. Senki másé nem lesz soha, csak az enyém.

A lapok szerint Robi is benne volt abban a szektában, melynek tagjai egy étteremben robbantottak a múlt kedden.

Ott kellett volna nekem is lennem. Találkozót beszéltem meg Sanyival. Azzal a Sanyival, akit előtte vagy tíz éve nem láttam.
Lekapcsolom a rádiót. Most következik a Bolond magánszáma. Nem szeretem hallgatni.
A kosokra gondolok, akiket az Alföldről hozatok a jövő héten. Hogy, vajon tudnak-e a kosok úszni?
Kibújok az ingemből, és lemerülök. A víz fagyos. Dideregve mászom ki. Őrült tempóban dörzsölöm a mellkasom. Senki nem mondhatja erre, hogy voltam, mint hal a vízben!

Visszanyomom a rádiót. Már nem a Bolond beszél. Reklám megy. Hm. Majdnem ugyanaz.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-06-18 19:09:12

Köszönöm, Vel! Megtisztelő szavak.

Kuvik

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-06-14 11:52:02

Köszönöm Bödön!

Köszönöm a kedves szavakat, és a "nyitott könyv" kifejezést!

Igyekszem annyit hagyni az Olvasónak, amennyit csak lehet. Persze, meg vannak a műfaj maga veszélyei; nem kellően aktívak, mert az "odatoldásaimmal" nem aktivizáltam eléggé őket, ilyenek...
(azért ezt folyamatosan csiszolgatni kellene)

Van saját kulcsom a történethez, de azt inkább megtartanám magamnak. Úgy szeretném, ha ennek az írásnak az ajándéka egy saját felismerés lenne. Jó mazsolázgatást; talán rögtön büszkélkedhettek egyszerre több megoldással!

Üdv, Kuvik

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8286
Időpont: 2007-06-14 10:52:55

A tőled megszokott, szórakoztató, mesélő stílusban megírt írás. Igazi "nyitott könyv", bárki a saját sorsán életén eltöprengve értelmezheti. Gondolatokat ébreszt, s mi más lehet az írás célja, mint a szórakoztatás és a gondolatébresztés!
Még sokszor el fogom olvasni!
Szia: én

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A könyvkiadás rákfenéje című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Gyermekkorom I. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A szív szava címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VIII. rész címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Szerelmek címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel A könyvkiadás rákfenéje címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)