HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 50957

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2020-10-24 20:30:30

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-06-14

Sohasem nélküled

Sohasem nélküled

Annyira örültem az összeköltözésnek, hogy csak magammal törődtem. Tervezgettem az együtt töltött estéket. Milyen jó lesz újra a térdére hajtani a fejemet, hallgatni felolvasásait, vagy értelmetlen vitákat folytatni acsarkodva, hogy a végén nevetve ölelkezhessünk össze. Míg a jövőt terveztem, nem figyeltem szótlanságára. Nem vettem észre, hogy én vagyok az a bizonyos elefánt a porcelánboltban.
Anya halála után magunkra maradtunk. Úgy kapaszkodtunk össze, mint fatörzs és folyondár. Erőt adtunk egymásnak, erőt merítettünk egymásból. Néha órákat bolyongtunk a városban. Nem zavarta meg gondolatainkat felesleges szó. Csak mentünk, és feltöltődtünk a másik közelségétől. Másnap fáradtan hessentett el maga mellől. "Ma fáradt vagyok hozzád"- mondta. Mire a kapuhoz értem, már kabátban, kalapban állt mögöttem. "Hova megyünk?" - kérdezte, és megint úgy róttuk a köröket, mint előző nap, meg az azt megelőző napokon.
Jó volt vele lenni. Ezért is örültem, hogy végre hozzám költözik. Én sietve pakoltam volna el a holmiját, sürgettem volna, hogy minél hamarabb végezzünk, de ő egyre tétovábban simogatta selyempapírba a porcelánokat. Amikor egyszerre nyúltunk a sárkánymintás herendi vázáért, mindketten anyára gondoltunk. Amikor anya meglátta apa ajándékát, azt a vázát, kigyúlt az örömtől, boldog kacagással táncolta körbe a szobát. Talán az volt az utolsó felhőtlenül boldog délutánja. Apa az emlék súlyától szinte összegörnyedt. Nem bírta tartani magát, eléeredtek a könnyei. Nehéz, súlyos férfikönnyek voltak. Mikor elapadtak, nem volt ereje folytatni a csomagolást. Akkor már én is tudtam, hogy nem lesz neki nálam sem könnyebb.
Az első hetek nem voltak zökkenőmentesek. Belemartunk egymásba, dörzsölt még a simogatás is. Mire fény derült a betegségére, már újra elmélyült a barátságunk. Bár mindig viszolyogtam mindentől, ami nem egészséges, könnyen erőt vettem magamon, és vállaltam az injekciózást. Türelmesen viselte ügyetlenkedésemet. Az egészben az volt a jó, hogy utána hozzábújhattam. Már nem élveztük úgy a csendet, feszélyezett bennünket a ki nem mondott szó: mi lesz azután? Amikor már a gyengeség elvette a hangját, suttogva kérdezte: mi lesz veled?
- Nem tudom - sírtam vissza.
- Soha nem leszel nélkülem - súgta. Próbálta megszorítani a kezem, de már nem volt benne erő.


Nem számolom az éveket. Szekrényéből, - ha kinyitom, - még mindig az ő illata jön elő. Ha leheveredek a helyére, érzem ölelését. Nem vagyok egyedül.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1525
Időpont: 2008-11-26 20:31:24


Szívfájdítóan szép.
Örülök, hogy Nálad jártam.
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-06-15 17:34:30

Köszönöm. NAGYON köszönöm.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9273
Időpont: 2007-06-15 07:36:37

Tömör, megrázó életkép, olyan, amilyet Tőled már megszokhattunk. Kiskanálba sűrített dráma, orvosságként veszed be és drogként kezd hatni. Azzal a különbséggel persze, hogy ettől nem butulsz el, sőt!
Szia: én
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3807
Időpont: 2007-06-14 23:34:25

A férfi könnyek, gondolom, azért súlyosak, mert nehezen jönnek, és ritkán. Összesűrűsödik bennünk...pár perce már, kicsit megkönnyebbültem...
Köszönöm!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Őszi gyász című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Őszi gyász című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A megszületéstől című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Hol vagytok címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Holtak napi pillanat című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ne gondoljunk arra, hogy mi holtak leszünk! címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Az ikerajtó - II. fejezet című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Tarka regényképzelet című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tarka regényképzelet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Keresztanyám nagykendője című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) József és Potifárné című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Keresztanyám nagykendője című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Még ilyet! című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) József és Potifárné című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Egyperces olvasónapló című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)