HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48841

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2019-09-18 23:52:51

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: alienFeltöltés dátuma: 2007-06-14

Áristomban

Kegyetlen áristomban raboskodom,
Senki sincs, ki segíthet a bajomon.
Végeláthatatlan börtön ez itt,
Nincsen belőle járható út ki,
Legalábbis, amit ismerhetek.

Mélyebb és mélyebb árok kerekedik,
Amerre csak próbálok menekülni.
Reményt vesztve kapálódzok végig,
Elfelejtem ösztönösen mindig,
Innen nem juthatok ki sohasem.

Magam foglya vagyok, s leszek, itt belül.
Nincs megoldás, csupán egy újonc őrült,
Kinek még dereng a régi világ,
Annak fényei, annak örömei,
De azokat nem érheti már el.

Beletörődött már régen mindenbe,
Mi csak történt élete során vele.
Ráfogja a véletlenre lényét,
A körülményekre a személyét,
De magával sosem néz szembe.

Egyedüli társa a kegyes magány,
Ami hagyja nyugodtan gondolkozni,
Nem számít az sem, ha az nem lesz más,
Akár egy kétségbeesett foszlány,
Foszlány a semmiből, mit készített.

Nincsen ám számtalan kritikusa,
Ki terelgetné a helyes irányba.
Így aztán az nem is túl nagy csoda,
Ha művei mindig is elvontra,
És sületlenségre sikerednek.

"Így akarsz kitörni innen, nyomorult?
Ilyen gyáva módon? Persze, hogy búsulsz!
Kapj már a fejedhez, ágról szakadt!
Légy egyszer igazi ember végre, vallj!
Nem számít az sem, ha itt hagysz minket."

Hogy nektek nem számítana? Nekem nem!
Persze, hogy nem számít, az én életem.
Senki sem uralkodik rajta, max én.
Úgyhogy véssétek az eszetekbe!
Leszek majd halott, de fegyvertelen.

Mikre gondolok én már?
Kikezdett a raboskodás.
Nem tudok ellen tenni,
Úgyhogy megpróbálom elfogadni.

Nem érdekelnek már a korlátok,
Csak azt "mondom", ami itt van.
Nem próbálom rövidíteni, sem hosszabbítani.
Még ha ez lenne vágya, vagy gyötrelme bárkinek is.
De kihez beszélek egyáltalán? Ti lennétek a kritikusaim?
Kész szerencse, hogy ideértetek, már azt hittem, nem lesztek itt,
Itt, velem, a börtönömben, ahol már oly régóta rostokolok, s nincs senki,
Kihez beszélhetnék, úgyhogy ne lepődjetek meg, ha elszoktam volna a társaságtól!

Ne legyetek mérgesek rám, ha olyat csinálnék esetlegesen, mi nem túlságosan megszokott!
Ennyicske csak megbocsátható lenne számomra, vagy nem? Mondjátok szépen ki!
Bár nem mintha túlságosan érdekelne, de lehet formális.
De várjatok - csak addig, amíg megpróbálom magamat összeszedni!
Mit kezdjek én most aztán ezzel itt, magammal, mi?
Nem hogy másokkal majd, magammal sem tudok bírni.
Mi lenne a garancia,
Hogy nem lesz rajtam később is átok?

De kit is érdekelne még egy őrült?
Egyszer talán fejem is majd megőszül,
Nem csak a reményeim fakulnak ki,
Úgy, mint ahogy éppen mostanság módi.
Mindez majd csupán akkor érdekeljen!

Mit látnak szemeim? Máris megtörtént?
Újra megzavartak kedves magányomban?
Nem, ez senki más nem, csakis én voltam.
Egy őszes öreg, aki elmélkedne,
De mindig csak a múlton jár az esze.

Nem képes elszakadni a régitől,
Szorítja magához, mint a megmentőt.
Viszont az csak tovább ront a helyzeten,
Rajta egy szemernyit sem segítene.
Siránkozik, nem tesz ő mást, csak temet.

Temeti magát, temeti a múltját,
S ezen túl legfőképpen a jövőjét.
De az őrt végül megvesztegethetné?
Végére ez az egyetlen mentsvára,
És a halál lesz az utolsó terve.

Ha bevallhatnám, megtenném azonnal.
Meg teszem idővel, csak tudjak várni!
Ő volt az, mindig is ő volt a hibás!
ÉN meg mit keresek itt egyáltalán?
Mint ő, én sosem tettem volna olyat.

Varrják inkább be őt, ezt a zsarnokot,
Kinek sorsa és szava sem érdekel.
Nem hisztek nekem? Az a ti bajotok...
Még nem ülök helyette, többé sosem,
Még ha ettől az élete függne sem.

Miért én, ha más a rossz? - És még örült is vagyok?!
Miért legyek őrült? - Ha másnak kellene itt ülnie?!
Én nem tettem semmit! - Akkor meg miért kell itt lennem?
Nem lepődök meg már semmin... - Megértem, hogy miért.
Leginkább azon, hogy látnánk szívesebben halva, mint élve.

Sohasem kívántam ilyet,
S nem is szerettem volna
Az egész életem során,
Sohasem!

Gyűlölet hajt már engem,
Nem az életöröm. Nem akarom,
Hogy mindez nyomot hagyjon,
A gyűlölet!

Sántuljon meg, rokkanjon le!
Magával szórakozzon inkább,
Mint más érzelmeivel,
Életével!

De mi történt velem?
Mennyi ideje vagyok itt?
Miért őszültem már meg?
Talán miatta van ez is?
Egész életemet itt bent,
A négy fal ápolásával,
Tanítgatásával töltöttem?

Öreg vagyok én már ehhez,
Lefárasztott a marakodás,
A kesergés és a bánat.
Az idő már túl késő, hiszen
A napvilágot úgysem láthatom,
Úgyhogy inkább felállok a lábamon,
S azon próbálok felvidulni,
Hogy én legalább - mint egyedüli "tárgy" -
Megmaradtam magamnak,
Akit sosem vehetnek el tőlem...

---

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

dodesz bejegyzést írt a(z) Augusztusi hexameterek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Maradék országban című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Perzselő idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nem mondhatom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy pacsirtához című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bóvli versek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)