HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48287

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Liz ReedFeltöltés dátuma: 2007-06-16

Naplementekor

Lágyan simította végig a lemenő Nap fénye a sziklákat, a hullámokra vörös báli ruhát adott. A habok felmásztak a kövekre, majd lassan visszahúzódtak, mintha masszírozni akarnák a partot. Minden csendes volt, csupán a víz és a sziklák harca hallatszott, amiben hol az egyik, hol a másik fél győzedelmeskedett.
Én az egyik kőtömbön ültem. Hosszú, lenge nyári szoknyám szétterült a kemény talajon, hátul támaszkodtam, a fejemet hátrahajtva hódoltam a Fényes Királynak. Még hanyatlásában is szebb volt, mint mások fénykorukban. Az egyedüllét úgy hiányzott, mint a levegő, és amikor megkaptam, felszabadultnak éreztem magam. Szükségem volt a magányra, hiszen mások társaságában képtelen voltam gondolkodni. De azoktól a gondolatoktól, amik napok óta a fejemben keringtek, féltem. Nagyon féltem, és a Nap többé-kevésbé el is terelte a figyelmemet róluk. Talán pont ezért mertem kijönni egyedül a partra, mert bíztam a természetben, hogy segít rajtam, ahogy eddig tette.
Ő elment, én pedig nagyon egyedül voltam nélküle. Annyira sokan bátorítottak, annyira sokan fogták kezem, de Ő elment. Nem akartam elfogadni, hogy csak évek múlva látom újra, talán addigra már el is felejt. Én viszont képtelen voltam nem rá gondolni, nem őt csókolni, nem az utolsó három napunk emlékeit felidézni.
Levettem a szandálomat, lesétáltam a szikláról, megálltam a többi apró kövön. Nyomták a talpam, fájt, de elindultam befelé a vízben. A hullámok simogatták a bőröm, a tenger meleg volt. Szoknyám szélét a kezemben fogtam, hogy ne érje só a finom anyagot, szerettem azt a ruhadarabomat. A part mentén sétáltam a térdig érő vízben, egyedül. A Nap aranyszínűre festette barna hajam, a szellő bele-bele kapott, játszott kócos fürtjeimmel. Elengedtem magam, és mint egy gyerek, spricceltem a vizet magam körül.
Őt szerettem. De amit még ennél is fájdalmasabb volt elfogadni, hogy ő is szeretett. Ha legalább úgy ment volna el, hogy csak én szerettem, ő pedig máshol keresett boldogságot, elengedtem volna, ha nem is könnyedén, de könnyebben. Így viszont kínzott a gondolat, hogy mennyi elvesztegetett perc marad utánunk. Mennyi elmondatlan dolog, mennyi elfojtott érzés, mennyi magamban tartott szeretlek, mennyi évődés, mennyi kérdés...
A Nap lassan szelte át az égboltot, tudtam, hogy rám vár, arra, hogy megnyugodjak. Hálás voltam.
Miért csak három nap jutott nekünk? Nem három volt az, sokkal több, de három nap boldogság. A többiben ott ficergett a kétség, a meg nem értettség, a féltékenység is néhol. Kivel van, mint csinál? Kérdések, amikre nem találtam választ, és minél többször tettem fel őket, annál mélyebb lett a seb, amit bennem hasítottak.
A vörös derengés már bordóba váltott át, mikor az első könnycsepp beleolvadt a sós oldatba. Egy órán keresztül benn maradtak a könnyeim, erősnek éreztem magam. Gyűlöltem sírni, de tudtam, ha nem sírok, megöl a fájdalom. A mécses nem tört el, csupán megrepedt egy kicsit. Néhány könnycseppet nem sajnáltam a tengertől - és magamtól sem.
Mindketten tudtuk, hogy el fog menni, mégsem temettük el magunkban az érzelmeinket. Rájöttem, hogy nem hazudhatok tovább se neki, se magamnak. Minden egyes szavamat hazugságnak éreztem addig, amíg el nem mondtam, hogy szeretem. Mégsem én mondtam először ki, amit éreztem. Hanem ő. Ő hívott el, ő kezdett kettőnkről beszélni, én meg sem szólaltam, mert nem tudtam.
Későre járt, szinte hallottam a szikla hívó szavát, ahogy csalogatott vissza magához. Letelt az időm, ennyi járt, csupán egy naplemente. Végig kellett gondolnom, megérdemeltem, de az én homokórámban leperegtek a szemek.
Az idő egy furcsa dolog. Emlékszem, mennyire lassan telt, mikor arra vártam, hogy behívjanak vizsgázni. Ugyanez az idő elrepült, mikor együtt voltam Vele. Három-négy óra perceknek tűnt, gyönyörű, de rövid perceknek. Viszont amikor azt mondta, szeret, órákig nem tudtam megszólalni. Vagy csak úgy éreztem.
Visszaültem a sziklára, de még nem volt rajtam a szandál. Túlságosan vizes lábamra nem akartam még felvenni. Várnom kellett, hogy visszaindulhassak. A lábam körül fontam a kezem össze, és a térdemre hajtottam a fejem. Szerettem így ülni, megnyugtatott.
Azután megcsókolt. Idejét se tudtam, mióta várom azt a csókot. Valamiért nevetnem kellett, ő pedig nem értette. Boldog voltam, és éreztem, hogy egy felhőn ülök, nem a fűben. És a legjobb az volt, hogy ott volt velem Ő. Soha nem voltam még annyira szerelmes.
Felemeltem a fejem a térdemről, és magam mellé néztem. A sziklán ott ült velem, és szomorú volt, mint én. Becsuktam a szemem, ő pedig végigsimított a vállamon, ahogy rég. Éreztem a kezét a bőrömön, illatát, hallottam hangját, és láttam.
A következő szellő elvitt mindkettőnket. Mezítláb, mert a szandálomat már nem volt időm felvenni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Armand
Regisztrált:
2006-08-23
Összes értékelés:
130
Időpont: 2007-09-09 12:21:30

válasz Liz Reed (2007-09-08 20:39:52) üzenetére
Hmm, igen, ezt sokféleképp ki lehet fejezni, és ez is egy formája:)
Alkotó
Liz Reed
Regisztrált:
2007-01-07
Összes értékelés:
390
Időpont: 2007-09-08 20:39:52

Hm. ezzel a pár sorral annyit mondtál nekem, hogy ne haggyam abba. lehet, h félreértelmeztem, de jól esett mindenképpen!
Alkotó
Armand
Regisztrált:
2006-08-23
Összes értékelés:
130
Időpont: 2007-09-08 19:58:07

Mondj érzelgősnek, az vagyok, egy szentimentális, de ennek akkoris majdnem elsírtam magam a végén... Iszonyatosan szomorú...gyönyörű...megható...
Alkotó
Liz Reed
Regisztrált:
2007-01-07
Összes értékelés:
390
Időpont: 2007-08-25 14:11:23

Kedves Kata! Köszönöm :) sok-sok novellám van, de nem mindegyiket tettem fel ide. gyakorolok, az írással (is) szeretnék majd foglalkozni a későbbiekben.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2007-08-24 22:26:13

Kedves Eszter-Kata!
Bizony, neked írnod kell. Bátran írjál, mivel szép gondolataid vannak és kedvesen, érdekesen, szabatosan, jól fogalmazva veted papírra.
Tetszett az írásod, bár a végét nem egészen értettem...
Örülök, hogy találkoztam Veled.
Üdv. Kata

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) három lány 3. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság: Epilógus II. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel fagyhalál címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel tea zsír- (M)ars poétika címmel a várólistára

Angelface alkotást töltött fel Hányszor...??? címmel

Angelface bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) három lány 3. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 2. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel három lány 3. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)