HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48287

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2007-06-16

Princess von Meerbach, avagy: Még nincs vége (1.)

BEVEZETŐ

Nyugi, kislány, ez csak egy vidéki kiruccanás, túl fogod élni, nyugtattam magam minden nyugodtság nélkül, mialatt helyet foglaltunk az ősi bajor kastély gyönyörű étkezőjében, a megterített svédasztalnál. Nem is olyan rég még remek ötletnek hangzott ez a külföldi nyaralás. - Vagyis egy nappal korábban. A nehéz iskolaév után kijárt a pihenés. Legjobb barátommal közös vakációra adtuk a fejünket, azonban akkor még nem sejtettük, hova hoznak minket német kísérőink!!! Passau évszázados múltú, bajor város volt, mi pedig a város szélén, a Meer-völgyében szálltunk meg. Itt volt található a "Város gyöngyszeme", a kastélyszálló. És ezzel nem is lett volna baj... ha az a kastélyszálló nem annak a bajor hercegi dinasztiának a tulajdona, akiknek neve hallatán még rémálmomból is felriadok! Von Meerbach! A völgy is innét kapta a nevét. Mire megtudtuk, mit is takar a "Város gyöngyszeme" kifejezés, már befizettünk az útra, így hát, mit tehettünk mást, beletörődtünk. "Kellett is nekünk Németországba jönnünk", mondogattam, no de ez az úti cél volt a legolcsóbb mind közül! Jól megcsináltuk, már megint...!


A vacsora:

Lágy esti sötétség szállt a Meer-völgyére és a Meerbach kastélyra. Közeledett az éjszaka, noha alig múlt kilenc. Az Északabbra fekvő erdőkre leereszkedett a köd, néha egy-egy farkas magányos üvöltésének hangja járta végig az alvó tájat. Sehol egy lélek, csak a tökéletes csönd. A távoli város fényei egyenként aludtak ki, a völgyben álló középkori kastélyból is csak halványan szűrődött ki világosság. Maga az épület is szunnyadt, több száz éve. Őrizte a múltat, az emlékeket, hallgatott és mégis annyi mindent mondott...

Mióta csak átléptük a hűvösen elegáns Meerbach lak kapuit, ugyanaz a borzongató, hideg félelem kerített hatalmába, melyet már jó ideje nem éreztem. Tudtam, illetve nagyon reméltem, hogy a rossz emlékeken kívül nem kell semmi mással szembenéznem. Ez a hely más volt, mint a Noszlopy Kastély: Mert amíg ott feledésbe merült minden titok, sötét vagy szép történet, itt meséltek a falak... Csilingelő hang töltötte meg a gondosan felújított, reneszánsz hangulatú étkezőtermet. Mind felnéztünk. Attila, szülei és én egy csábítóbbnál-csábítóbb fogásokkal megrakott svédasztalnál ültünk. Az asztalfőnél lévő szék mellett a kastély egyetlen tulajdonosa, s egyben a Meerbach-ok utolsó leszármazottja állt. Kezében pezsgővel telt kristálypoharat tartott. A magyar származású herceg, Nemesvári Rudolf nemcsak házigazdánk, de idegenvezetőnk is volt. Neki köszönhettük, hogy szálást kaptunk a kastélyban... A fiatal férfiú megemelte poharát.
- Barátaim! Engedjék meg, hogy köszöntőt mondjak mindannyiunk egészségére! Szívből örülök, hogy négy ilyen nagyszerű embert tudhatok vendégemnek! Iszom tehát a bájos hölgyekre és kísérőikre! Prosit! - S felhajtotta italát.
- Prosit! - Feleltük négyen egyszerre, és mi is úgy tettünk! A herceg leült a bársonyszékre.
- Úgy tudom, a kisasszony és az úrfi már sokat hallott a családomról - mondta csevegve, és ránk villantotta mosolyát. Mindkettőnknek gombóc nőtt a torkában, de erőltetve viszonoztuk gesztusát.
- Igen, már tényleg hallottunk egyet s mást - kezdte Attila.
- A magyarországi hiedelem igazi....élő legenda! - Vágtam rá. Attila szülei felkacagtak.
- Nagyon szerencsétlen, de érdekes eset volt az, ami nálunk történt. Sokan nem hisznek benne - bólogatott barátom édesapja. Természetesen ők is tudatában voltak annak, ami velünk esett alig fél éve, ám minderről a hercegnek még véletlenül se szóltunk. Túl bizarr és lehetetlen volt ahhoz, hogy bármit is mondjunk, no meg aztán nem akartuk lesokkolni.
- Ó, valóban szörnyű, ami akkor történt az őseimmel - bólogatott komolyan a herceg. - Mondhatni, szégyenfolt a család hírnevén, no de nem a mi dolgunk megvitatni, azt, ami nem a mi hibánk - szépen oldalra fésült haja megcsillant az asztali gyertyák fényében. - A magam részéről nem szívesen ejtek szót arról a kis afférról. Ami megtörtént, azon nem változtathatunk, nemde?
- Úgy van! - Helyeseltek a felnőttek. - De nem kell szégyenkeznie, Herr Rudolf! Az már egy lezárt fejezet - mondta tárgyilagosan Attila anyja. A herceg arca felderült.
- Örülök, hogy így látják. A múlt mindig csak egy apró porszem ahhoz képest, ami történik, vagy történni fog! - Azzal újratöltötte poharát...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) három lány 3. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság: Epilógus II. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel fagyhalál címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel tea zsír- (M)ars poétika címmel a várólistára

Angelface alkotást töltött fel Hányszor...??? címmel

Angelface bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) három lány 3. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 2. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel három lány 3. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)