Csak ülök itt a fa alatt,
S sajnáltatom magamat,
Könnyek szöknek szemembe,
Mert te vagy az eszemben.

Egy éve már, hogy elmentél,
Már nem vagy más, mint egy emlék,
Egy emlék, mi még mindig fáj,
Érzem, többé nem látlak már.

Tudom, ma már másé a szived,
S lehet, hogy azt hiszed,
Hogy én is másképp érzek,
De a szívemben még mindig vérzek.

S én ma is csak lesem,
Az egyre borúsabb eget,
Hátha leszállsz, mint egy angyal,
S elviszel engem is magaddal.

De, oh, hiába várom,
S maradsz továbbra álom,
Mi néha-néha feldereng,
Mikor nézem azt a kék eget.

Mert valahol legbelül,
Magányban és egyedül,
Hiszem, hogy van remény,
Mert a szerelem tüze még ég.