Megvagyok, jól vagyok, Tegnap amilyen hirtelen jött
éppen olyan hirtelen elhagyott, emlékbe még búcsúszót sem mondott.
De nem neheztelek ezért, mert tudom, hogy én csak egy kolonc vagyok, Anna pedig a szerelmben mind gadagabb és boldogabb, engem lélekben már régen elhagyott.

Én nagyon örülök ennek, mert úgyis tudom, hogy változást váró lekének csak disszonánciája vagyok.

Ahányszor emlegeti B-t, és az utóbbi időben mind gyakrabban teszi, mindig elém tartja a tükröt, hogy ne felejtkezzek el az arcvonásdaimba íródott sorsomról.

Én úgy látom , hogy a lelke kiröppenni készül, a mindenkit elérő sors felé, én csak a hullámvölgyben érkeztem és csak megkért, hogy meglökjem a lassuló, fulladozó kapcsolatát.

Ugy látom sikerült felgyorsítani, ez csak boldogság, mert nekem oly kevésbe került, magának nagyon sokat jelent, most biztosan evez az Életnek nevezett nagy oceánon

Ennyit megérdemel még egy vétlenül elhaladó idegentől is.
Áldom hogy jött, vigasztaljon, ha elmegy.

Ülök a gép előtt
És csak rádgondolok
Tőled emailt várok
Nem tábori lapot
De csak a kéretlenek jönnek
Mint himes törrel
A kimérák a szívembe döfnek
Csak Anna nincs sehol
Valahol a neten cseveg
Vagy boldogan
Valaki kárjában szendereg
Immár nem törődik velem
De nem is bánt e fájdalom
Vigasztalom magam
Így telik éltem
Tudom Anna te ugyis
Sírni fogsz egyszer értem
Ahol senki sem lát