~Gondolathullámok~

Regisztrált:

Összes értékelés:

Köszönöm :))

Regisztrált:

Összes értékelés:

Igaz, hiszen megéltem sok-sok évet, és nem volt sima az út, sok göröngy nehezítette utam... de most minden más lett :))

Regisztrált:

Összes értékelés:

Én pedig azt mondom, hogy ez is a Te hangod. Ez is Te vagy.
Csak azt nem tudom, hogy aki nem ismer személyesen, hogy mer a korodra hivatkozva így kritizálni...
Nekem nagyon is bejön ez a versed...
Ja még annyit: soha többé nem leszel egyedül...:)))

Regisztrált:

Összes értékelés:

Nem Arthus, nem hogy harag lenne véleményedből, hanem épp ellenkezőleg. Mivel szavaidból azt veszem ki, hogy túl fiatalnak találsz, ezekhez a gondolatokhoz. És ez marha jól esik :) Mert, nagyon jó lenne még olyan fiatalnak lenni, hogy túlzás legyen ez a vers életemre nézve...

Én örülök minden kritikának, és sosem haragszom, amikor ilyen őszinte, mint a tiéd. És valóban nem bántó. Igaz, és most nem azért mondom, mert Te ilyennek érzed, de ez a versem nekem sem a legjobbak közé sorolt. Bár volt akiknek nagyon bejött, volt akiknek nem. De hiszen ez nem baj. Szóval a leényeg, hogy ráéreztél a vers eröltetettségére...

Köszönöm, hogy olvastál, és időt szántál véleményt nyílvánítani.

Ui. Azt is jól érezted meg, amit a végén mondtál, ez nem az én hangom volt.

Üdv. Éva

Regisztrált:

Összes értékelés:

Igen Sam, rossz a magány, ismerős állapot.
Köszönöm, hogy olvasol, és jólesik véleményed.

Regisztrált:

Összes értékelés:

Szép, de beleborzong az ember. A magány mindenkinek a legkibírhatatlanabb, a legkiállhatatlanabb társa. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy csodálatos dolog, hogy társas lények vagyunk.