Gondtalan életemet magam nyomom agyon,
Így otthontalan lelkem újra visszakapom.
Elveszett belsőm, aki meglátja holnapom,
Lehet jó és rossz, magam majd hozzászoktatom.

Ezerszínű képzelet szemébe nezve,
Életem egy más dimenzióba térne.
Hisz lelkem rajta, hogy miben élek,
Saját sorsomból mi az, amit kérek

Múltak a napok fejem felett,
És fogtam a kezem magam mellett.
Eszeveszett létem és elveszett élet,
Remény, hit és a többi újra éled.

Reménykedő élet, megvett lét.
Megtalálom újra benned, majd ismét.
Hisz te nő vagy, és tudod a választ,
Csak Te nyújthatsz Nekem igazi támaszt.