Fura fény szűrődik át
A fák lombjai között
Látom a hűvös hajnal harmatát
A lecsorduló cseppekből láncot fűzött

Halkan kopogtak a faleveleken
A kusza bokrok alatt
Minden olyan nesztelen
Az erdő bőszen hallgat

Egyedül maradtam
Zúglodó hangokkal fejemben
A Föld megnyílt alattam
S nem maradt semmi kezeimben

Kicsúszott minden hirtelen
Se egy gyökér se egy inda
A szakadék végtelen
S szívem akár az inga

Lendül ide - oda mint ha
Egy helyben nem maradhatna
Pattog a kósza szikra
Mit körmöm karcolt a falba

Zuhanok szabadon
Már nem is kapaszkodom
Langyos könny csordul arcomon
A levegőt alig - alig kapkodom

Elsötétült, hasít ketté a fájdalom
Inkább törtem volna darabokra
Most magamban ezt kívánom
Felnézek a szálló madarakra

Érzem a vér izét ajkamba harapva
Nehezen állok a mélyből fel
Testem apróra szakadozva
De egy ismerős kéz kiemel

Belém karol, majd letérdel
Végig itt volt s nézett
Szorosan csukott szemmel
Hisz velem együtt égett.